Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-184
116 18í. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. sem zárkóznám el, hogy a tanfolyam négy évre emeltessék ugy, mint a műegyetemen, de ajánlanám a vizsgarendszernek is a műegyetemi vizsgarendszer mintájára való megváltoztatását még abban az esetben is, ha a tanfolyam három éves marad, ugy t. i., hogy az illető az előkészitő tantárgyak elvégzése után mindenekelőtt alapvizsgát vagy szigorlatot tenne és tanulmányainak elvégzésekor tenné le a szakvizsgát, a mely a mai államvizsgát helyettesítené. Főiskolánkról beszélve, rá kell térnem a tanári kar helyzetére is. Újból ki kell emelnem, hogy jelenlegi főiskolai tanári karunk teljes elismerést érdemel, mert az intézetet tényleg a kor színvonalán tartja fenn. De tudom azt is, hogy az igen t. minister ur az egyes tanszékek betöltése alkalmával sokszor igen nehéz helyzetbe jut, ha megfelelő egyénekkel, megfelelő szakférfiakkal akarja ezen tanszékeket betölteni. Jelenleg a legtöbb esetben ugy történik a tanári áüások betöltése, hogy olyan fiatal embereket, a kik állami szolgálatban működtek és ott kitűntek, vagy segédtanári vagy rendkivüli tanári minőségben áthivnak a főiskolára, meghagyván őket abban a fizetési osztályban, a melyben státusuk szerint vannak. Az ilyen fiatal emberek a főiskolán nevelődnek azután igazán tanárokká és szakférfiakká, mert hiszen csak ott van alkalmuk [magukat továbbképezni. Sokkal előnyösebb volna azonban, ha ugy rendeznék ezt a kérdést, hogy lehetséges legyen kész szakférfiakat megnyerni a tanitásra és akkor önkéntelenül előtérbe lép az a kérdés, hogy nem volna-e ezélszerübb a privát életben kitűnt és irodalmi téren is működő elsőrangú szakférfiakat megnyerni a főiskola tanári karába, (Helyeslés a jobboldalon.) a mi által azután az a, hogy ugy mondjam, időleges tanulás megszűnnék. Hogy ez mindezideig meg nem történt, annak nézetem szerint csak pénzügyi okai vannak, mert ilyen elsőrendű szakférfiakat természetesen nem lehet alacsony fizetési osztályba sorozással a tanitásnak megnyerni. Minthogy e férfiak a privát életben is sokkal többet keresnek, jogos igényt formálnak arra, hogy ezt a jövedelmet ott is megkapják. Mindenesetre ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe ezt a kérdést és nézetem szerint módot kellene találni arra, hogy a jövőben főiskolánkon kiemelkedő, elsőrangú privát szakemberek is nyerjenek alkalmazást. T. ház ! Vannak főiskolánk mellett bányásziskoláink. Ezekszolgáltatják az üzemnek a felvigyázókat és előmunkásokat. Ilyen bányaiskola jelenleg hat áll fenn az országban, és pedig Selmeczbányán 36 hallgatóval, azután ott van a felsőbányai bányásziskola 36 haUgatóval, a verespataki bányásziskola 12 hallgatóval, a pécsi szénbányaiskola 22 hallgatóval, a petrozsényi szénbányaiskola 24 hallgatóval, és Rozsnyón alakult az utolsó időben egy privát bányaiskola 14 hallgatóval, úgyhogy összesen ma évenként 144 hallgatója van ezen iskoláknak. Ha ezeket az iskolákat áttekintjük, látjuk, hogy a hat iskola közül van négy bányászati és két szénbányászati, csupán egy iskola van, a selmeczbányai iskola, a mely fémkohászati altiszteket is nevel. De hiányzik itten egyik elsőrangú iparunk részére nevelő intézet, t. i. a vaskohászat részére. Mert eddigelé egy bányaiskola sem nevelt altiszteket a vaskohászat részére, pedig ez az ipar az, a mely nálunk a bányászati téren leginkább kifejlődött és nyugodtan felveheti már a külfölddel a versenyt. Ajánlom tehát az igen t. pénzügyminister ur figyelmébe, s tudom, hogy e tekintetben már meg is történtek az előintézkedések, hogy talán az 1912. költségvetésbe venné fel egy ihyen uj vaskohászati altiszteket képző bányaiskolának szervezését. Ez az iskola természetesen csakis olyan helyen lehetséges, a hol a vasipar, illetőleg vaskohászat működésben van s e tekintetben ajánlanám Diósgyőrt, esetleg Vajdahuny adón is lehetne ilyen iskolát felállítani, mert hiszen kétféle irányban működnek ezek a gyárak. Szó volt egyszer arról is, hogy Gölniczbányán az ottani vasipari iskolával kapcsolatban vaskohászati áltiszteket nevelő iskola létesíttessék. A bányászati téren kincstári kézben van a fémbányászat és a fémkohászat. Sajnos, évek óta tapasztaljuk és látjuk, hogy ezen fémbányászat fejlesztése ma már nem igen lehetséges. Tudjuk, hogy ezt a kormány mindig csak nagy áldozatokkal tartotta fenn azon okból, hogy az ottani vidék lakosságának megélhetését biztosítsa. A fémbányászatot, a rég fennálló fémbányákat nézetem szerint Magyarországon fejleszteni nem lehet, mert részben az érezek előfordulása a mélység felé rosszabbodott, másrészt pedig, mert az előállítási árak olyan magasra emelkedtek, hogy nem konkurrensképes ezeknek a fémeknek az előállítása. S itt a magam részéről igen helyeslem a pénzügyminister ur azon intézkedését, hogy most ezen bányaterületeken szakemberek által kidolgozott terv szerint csakis azon fémbányák tartatnak üzemben, a melyeknél még kilátás van arra, hogy uj feltárások által kedvezőbb helyzetbe jöhetnek. De a mellett nagyon ajánlanám a t. pénzügyminister ur figyelmébe, hogy kutatásokra és pedig fémérczek kutatására szintén legyen tekintettel. Mert tudjuk, hogy a külföldön az ilyen kutatási kirendeltségek léteznek már régóta és igen jó eredménynyel működnek ; hiszen azoknak köszönheti Németország az ő nagy só-, szén- és kálisóbányászatát. Hogy az állam hivatott a kutatásokra, azt legjobban bizonyítj legutóbbi eset, a mikor épen kincstári munkálatok tárták fel Erdélyben a földgázt, a melyre majd még külön visszatérek. A jelen költségvetésben e czimen 40.000 korona van felvéve. Ez már az előbbi költségvetésben is meg volt, de sajnos, nem érvényesülhetett, mert 1910-re nem lévén költségvetés, csak most fog érvényesülni, de ajánlom a t. pénzügy minister ur figyelmébe, hogy e tekintetben talán a jövő költségvetésbe nagyobb összeget vegyen fel. A fémbányásza/tnál azonban vari nekünk egy
