Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-181
6 181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. mas és nehézkes eljárás volt az akkor, hogyan kellett minden egyes szót megfontolni. Ott van t. barátom, Rohonyi, ki az előadói tisztet vitte a bizottságban; ő tudja, hány ülés tartatott és mily nehezen létesülhetett ez a törvény. En tehát abból a szempontból indulok ki, hogy ha a törvény összes hiányait nem is tudjuk szanálni, szanáljuk azt, a mit rövidesen szanálni lehet és a mi most a megütközésnek az oka, t. i. az érdek-inkompatibilitási eseteket vonjuk el a mostan divó eljárás alól. Nagyon érdekes dolgokra akad, ki az inkompatibilitási törvény keletkezésének történetét kutatja. Már 1868-ban, mikor nem volt meg az a nagy közgazdasági fellendülés, az a nagy közgazdasági ténykedés, mikor csak az államhatalomtól, mikor csak a kormánytól féltek, hogy az fogja érinteni a képviselők függetlenségét, azáltal, hogy a hivatalnokok egyszersmind képviselők lehetnek. Deák Ferencz egy felszólalásában figyelmeztette a képviselőházat, hogy el fog jönni az az idő, hol erre is ki kell terjeszkedni; 1873-ban ez mégismétlődött. Akkor Madarász József képviselő ur egy inditványt adott be az escompt-bank alapitása alkalmából, a mikor több kormánypárti képviselő áhítozott, hogy igazgatótanácsosi állást foglaljon el. Madarász József akkor inditványt adott be, hogy ezek ettől tiltassanak el, és mondassék ki az érdek-inkompatibilitás. Deák Ferencz, hogy lecsillapítsa az eltérő nézeteket, melyek majdnem párválsággal fenyegettek, következőképen nyüatkozott: »Ez a kérdés rendkívül fontos, mert a az lépés egy talán idővel általánossá válható független és józanabb politihához. Annyi igaz, hogy a szóban forgó bank sokféle viszonyban lesz az állammal ; érdekei sokszor, lehet látszólag, lehet valóban, nem lesznek azonosak az állam érdekeivel, én pedig az életben keserűbb helyzetet nem ismerek, mint a melyet kollizió officziorumnak neveznek. « (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez volt Deák Ferencz felfogása, és ez a felfogás tovább-tovább mindig élet után kiáltott, mignem 1901-ben megalkottuk a XXIV. t.-czikket, a mely az érdekinkompatibilitást statuálta. Ez olyan kérdés, hogy itt valamennyien érdekelve vagyunk, itt pártnézetek nem lett volna szabad hogy érvényesüljenek, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) mert a képviselőház erkölcsi integritásának érdeke az, minekünk valamennyiünknek, érdekünk. (Ugy van! balfelől). Itt nem lehet külömbséget tenni az ellenzék között, nem lehet külömbséget tenni néhányuk kedvéért, mert, t. uraim, önök nem valamennyien inkompatibilisek, nem valamennyien vannak önök dusellátásu igazgatótanácsi állásban. (Derültség). Ez, ha megnézik, egy kis csoportnak az érdeke, (Ugy van! balfelől) ós ez a kis csoport, ha nem is az egyetlen, de egyik főoka volt annak is, hogy a szabadelvüpárt megbukott. Nagyon sajnálom, de a mikor indokolni akarom indítványomat, kénytelen vagyok nem azokkal a bizonyítékokkal, a melyeket Szmrecsányi t. barátom itt a t. ház előtt felhozott, hanem a törvény indokolásával bebizonyítani, hogy mind a két eset igazán iskola-példája volt az inkompatibilitásnak. Mind a két esetnek van egy jellemvonása, a mely mind a két esetet a nagyközönség előtt különösen odiozussá, antipatikussá teszi. Mondom, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. A Széchenyi-esetet ismerik a t. urak. Kérem, egy főrend, jelenleg képviselő, a törvény határozott és félremagyarázhatlan intézkedése daczára egy előnyös, jó szerződés birtokában van és azt mondja, hogy ő ezt a szerződést örökölte. Hivatkozom itt Rohonyi t. barátomra, ott ült a bizottságban, szó volt akkor erről is és felmerült az a kérdés, és akkor Szilágyi Dezső elnöklete alatt azt határoztuk el, hogy igenis, így hozzuk meg ezt a törvényt, mert nagyon ritka esetek azok, a hol valaki egy öröklött bérleti szerződós következményeképen jut ilyen helyzetbe. De ez az öröklött bérleti szerződés már kimulófélben volt, hiszen maga Széchenyi Emil t. képviselőtársam bevallotta, hogy ő azt meghosszabbította, tehát ez már az ő ténykedése. Hasztalan mondja azt, hogy hiszen a szerződés meg volt kötve, hogy ezen változtatni nem lehetett. Mást mond a Rohonyi t. képviselőtársam által gyönyörű szépen szerkesztett indokolása a törvénynek erről a szakaszról. Itt van az a rész, a mely a Széchenyi-esetből kifolyólag különösen odiozussá teszi a dolgot. Mert az az intézkedés már az 1873. évi inkompatibilitási törvénybe is fel volt véve, de a főrendiház törölte, és ime, itt van egy főrendiházi tag és a t. képviselőház ítélő-bizottsága erre, miután nyilvánvaló volt, hogy ez inkompatibilitás, mégis kimondta, hogy nem inkompatibilitás. Nem vette figyelembe, pedig kötelessége lett volna, ha tisztában nem lett volna .. . Elnök (csenget.) : Az itélőbizottság Ítéletének ilyen direkt elbírálását és helytelenítését én határozottan házszabályellenesnek tartom. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és ellenmondások balfelől.) Ráth Endre: Hát ha a Curia egy halálos Ítéletet kimond, nem lehet a halálbüntetés eltörlését szóvá tenni ? (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István: Kérem, én kénytelen vagyok felolvasni, mert itt van kezemben az indokolás. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az ötödik pontra nézve az indokolás igy szól. Posgay Miklós: Ha igazságuk volna, nem zajonganának! Rakovszky István : Én, kérem, nem panaszkodhatom a t. túloldalra, mint hogyha a legkevésbbé is korlátozni kívánná szólásszabadságomat. Az indokolás igy szól (olvassa) : »Áz 5. pont az állami vagy kormány kezelése alatti alapítványi javak, javadalmak, jövedék és haszonhajtó jogok bérlőire vonatkozik*. Jön majd a bérlet kérdése is. (Olvassa) : »A régi törvény a bérlőkre nem mondta ki az inkompatibüitást. Az eredeti javaslatból a