Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. bérlők annak idején a főrendiház által törölve lettek. Kétségtelen azonban, hogy a bérleti viszony is függő viszonyt létesíthet a képviselőre a kormánynyal szemben, mert a kormány ily viszony mellett szintén kedvezést, vagy túlszigort gyakorolhat.« Itt van tehát az, a mit be akartam bizonyítani, hogy a bérletről is szól az inkompatibilitás. Az indokolás továbbá igy szól (olvassa) : »A 6. pont szól azon szállításokról vagy bérletekről, melyeknél a kormány, a szállító vagy bérbevevő kétséget nem szenved, hogy ily szerződési viszonyban is a kormány kedvezést gyakorolhat a bérbeadóval szemben az ár s egyéb feltételek megállapítása tekintetében*. T. képviselőház ! Itt van a törvény intencziója letéve, és hogyha kétség forgott volna fenn, — bár kijelentem, hogy a kétségnek a legkisebb árnyéka is ki volt zárva az illető szakasznál — itt van az indokolás, a mely az ellenkezőt bizonyítja. (Ugy van! halról.) Es itt van a Lévay-eset. Hogy a t. elnök urnak is eleget tegyek, nem akarok ezzel a Lévay-esettel bővebben foglalkozni. De méltóztassék elhinni, hogy talán nem is annyira a Széchenyi-esetnek, mint inkább az ilyen Lévay-eseteknek tulaj donitható az a nagy általános felháborodás. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ne részesüljek ujabb elnöki figyelmeztetésben, csak Deák Ferencznek egy beszédjéből akarok egy töredéket felolvasni. Mint hogyha az a nagy férfiú látnoki tehetséggel lett volna megáldva, az inkompatibilitásról szóló egyik beszédében báró Lévay urnak esetét már előre lefényképezte. Oda vetette annak a képét és megmondta, hogy ezek a dolgok a, legbotrányosabb inkompatibilitások. Deák Ferencz 1868. deczember 7-én a következőképen szólott (olvassa) : »Én a ház függetlenségét meg akarom óvni. É függetlenségnek azonban nemcsak a kormányban látom — hogy ugy szóljak — az ellenségét, hanem látom máshol is és pedig oly ellenséget, a ki veszélyesebb és mondjuk ki az igazat, botrányosabb ennél. En pl. nem tudnék abban megegyezni, hogy ha inkompatibilitási törvényt hozunk, abból kimaradjon azok kizárása, a kik bármily vállalatra nézve az országgyűlés beleegyezését sürgetik, tőle engedélyt várnak. Ez nagyobb ellensége a függetlenségnek annál is, mint aki a kormánytól függ.« (Ugy van ! balról.) T. képviselőház! Ha ez nem bizonyíték a mellett, hogy egy ilyen eset botrányos, (Helyeslés a baloldalon.) — Deák Ferencz mondotta, hogy botrányos — hát akkor, t. képviselőház, azt lehet mondani, hogy szabad a vásár és ma már nincsen botrányos dolog. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De, t. képviselőház, van egy más szempont is, a mi nagy kárára és nagy ártalmára van a képviselőháznak. Mert ezen erkölcsi inkompatibilitáson kivül, ezen érdelánkompatibilitáson kivül van még egy másik inkompatibilitás is, és ez az, hogy ilyen ténykedések és működések révén a képviselők elvonatnak azon működéstől, a melyet itt az ország érdekében összes erejüknek és tehetségeiknek megfeszítésével kötelesek elvégezni. Hiszen a képviselő, a mikor kint van a választók előtt, ígér mindent, eget-földet, hogy mindenekfelett csak az önzetlenség, önzetlenség ? Nézzük meg, mit mondott az 1873. törvényjavaslathoz beadott bizottsági jelentés (olvassa) : »Az összeférhetlenség kérdésének megoldását a képviselőház függetlensége és a közszolgálat érdekei egyiránt követelvén, a törvényjavaslat kidolgozásánál és az abba felvett kategóriák megállapításánál két szempont volt a bizottságra nézve irányadó, t. i. hogy a képviselő a végrehajtó hatalommal szemben — itt a hivatali inkompatibilitásról volt szó — független legyen; 2. hogy a képviselő törvényhozói tisztének fontos teljesítésében a közszolgálatból folyó kötelességek, viszont tisztviselőt és hivatalnokot a közszolgálat pontos ellátásában a képviselői kötelességek ne gátolják. A bizottság elismeri, hogy a függetlenség nem fekszik a helyzetben, nem fekszik az állásban, hanem fekszik az önbecsérzetben, az egyéni jellemszilárdságban és ebből folyólag nem vonja kétségbe a bizottság, hogy a kormánynyal közvetlen vagy közvetett viszonyban álló képviselő az adott viszonyok között hűen teljesítheti törvényhozói kötelességeit, de viszszásnak, meg nem engedhetőnek, s a mennyiben fennáll, megszüntetendőnek tartja a kényszerhelyzetet, mely a kormánynyal viszonyban álló képviselőre nézve mindenkor előáll, valahányszor kettős minőségéből folyó kötelességei között választania kell. Ha e kettős, néha ellentétes kötelesség esetleg össze nem egyeztethető, az egyik kötelesség a másiknak vagy az önérdeknek esik áldozatul. A ház tekintélye, erkölcsi hitele követeli hogy gondosan eltávolittassék minden ürügy azon feltevésre, hogy a ház tárgyalásainál a szavazatok számarányait megzavaró mérvben, esetleg az önérdek, vagy valamely jogosulatlan befolyás is érvényesülhet. Hazánk jelen viszonyai között a képviselői állás egymaga is teljesen igénybeveszi a képviselő összes szellemi erejét, s azon képviselő, a ki közszolgálatban áll, csak kivételesen lehet azon kedvező helyzetben, hogy kettős kötelességének teljesen megfelelhessen, pedig a mulasztás itt is, és ott, mindig a közügyek rovására esik, s viszonyaink között, melyek a közigazgatás folytonosságát és pontos vezetését követelik, egy vagy más alakban, kisebb vagy nagyobb mérvben, de mindig megbosszulja magát. Igaz, hogy ez akkor a hivatalnokok ellen hozott inkompatibilitási törvény indokolása volt, de ugyanez áll még fokozottabb mérvben az érdekinkompatibilitásra. És hogy ezek alapján tovább folytassam, itt fényesen beállott ez az inkompatibilitása a kötelességek teljesítésének, mind a két t. képviselőtársamnál. Az Ítélet kihirdetése után egyszerre egészségügyi okoból hosszabb szabadságot vol-