Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. Molnár János : Mindig ugy kezdik ! Szmrecsányi György: ... tekintet nélkül arra, vájjon ez alkalomadtán történik-e, vagy nem, és oly módon állitja peUengérre, könnyelmű, odavetett állításokkal ezt az illusztristestületet, hogy az valódiság esetén alkalmas volna arra, hogy az egész közvélemény csakis megbotránkozással és megvetéssel emlékezzék meg erről a testületről. T. képviselőház ! Ha ezek az inzultusok a napi-sajtó azon orgánumaiban látnak napvilágot, a melyeknek a papszidás és az egyháznak szidása úgyszólván kenyere, azon én — őszintén szólva — nem csodálkozom. Hanem az ellen már igazán tiltakoznom kell, hogy ez a harczmodor, ez az eljárás ide a képviselőházba is bevitessék, hogy az itt meghonosittassék. (Helyeslés balfelöl.) A tegnapi ülés folyamán Sándor Pál t. képviselőtársam és Baross János t. képviselőtársam itt egy polémiát folytattak. A polémia folyamán Sándor Pál képviselő ur — fel fogom olvasni a naplónak erre vonatkozó részét — egy kijelentésre ragadtatta magát, a melyet szerény nézetem szerint már akkor nyomban elnöki megtorlásban kellett volna részesíteni, de ez, sajnos, nem történt meg. Ez a kijelentés a következőkép hangzik : Sándor Pál képviselő ur beszédébe közbeszólt Molnár János prelátus t. barátom. Azután ez van (olvassa) : »Sándor Pál: Méltóztassék csak elmenni a Kossuth Lajos utczába, ott van a Garai nevű üzlet és méltóztassék ott megkérdezni, kik a vevői annak a bizonyos czikknek, a melyet említeni nem akarok. Azt fogja hallani, hogy kilencztizedrészt a papok veszik azt. (Derültség.) Molnár János: Ezzel nem mondott, ezzel nem bizonyitott és ezzel nem czáfolt meg semmit. Sándor Pál: Ha pedig ezt méltóztatik tudni, hát ne mondja. Molnár János : Annál inkább szükséges. Baross János : Ez még viccznek is rossz volt. Sándor Pál : Nem viccz, hanem valóság. Ez bizonyítás. (Nagy zaj balfelől.)« Rakovszky István : A 221. § hol volt ? Szmrecsányi György: T. képviselőház! Mielőtt itt bármiféle bírálatot akartam volna gyakorolni, nyomban elmentem ezen üzlet tulajdonosához, Garaihoz a Kossuth Lajos utczába, hogy felvilágosítást kérjek tőle ezen irányban és ő volt szives a legnagyobb előzékenységgel két tanú jelenlétében előttem kijelenteni azt, hogy ő nála katholikus pap sem személyesen, sem rendelés, sem posta, sem semmiféle utón ilyenféle prezervativeket vagy ennek körébe tartozó czikkeket soha nem vásárolt. Ennélfogva, t. ház, a Mikor Sándor Pál t. képviselőtársam azt mondta : Nem viccz, hanem valóság, ez bizonyítás, — igazán csak sajnálkozásomat fejezem ki, hogyha az ő bizonyítási anyaga ilyenre zsugorodik össze. Megengedem, hogy féke lett vezetve, és elvárom, hogy annak a testületnek, a melyet ilyen súlyosan megsértett és a mely magát itt nem védheti, a megfelelő elégtételt meg fogja adni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Sándor Pál képviselő ur kivan nyilatkozni, Sándor Pál." T. képviselőház ! Bevallom őszintén, hogy sajnálom, hogy a vita hevében, a mikor a néppárt engem a legkülönbözőbb módon zavarni akart az én rövid beszédemben, elragadtattam magam és olyasmit mondtam, a mit talán különben nem mondtam volna. Kijelentem teljes őszinteséggel, hogy én a katholikus papság előtt mindig meghajoltam, nagy hivatását elismertem és elismerem ma is, azoknak gyengéit, miként más papokét, én is látom, más is látja ; azonban hogy én a.z egész papságot ezzel sérteni, megbántani vagy pedig hivatását aláaknázni akarnám, azt hiszem, hogy a házban ezt a megjegyzésemet senki sem fogja igy felfogni. Molnár János: Nem lehet máskép felfogni! Sándor Pál : A mi azt illeti, hogy elnöki megrovásban kellett volna részesülnöm, legyen szabad szintoly őszintén megjegyeznem, hogy a néppárt tagjai, különösen Szmrecsányi t. képviselőtársam sem volt olyan skrupulózus, mikor sokkal nagyobb invektivát dobtak itt egy papnak a fejéhez, midőn t. i. egyik képviselőtársam azt mondta, hogy nem szereti az olyan papot, — pedig katholikus papról volt szó — ki szépen prédikál, és a minisztráláshoz a saját gyermekeit vonja be. Elnök: Kérnem kell mind a két képviselő urat, hogy szíveskedjenek az elnöki eljárás bírálását ebből a vitából kihagyni. (Helyeslés.) Méltóztassanak az elnöki fegyelmi eszközök alkalmazását teljes megnyugvással az elnökségre bizni. (Élénk helyeslés.) A mi különösen Sándor Pál képviselő urnak azt a megjegyzését illeti, mintha mulasztás történt volna Polónyi képviselő urnak Hock János képviselő úrral szemben használt bizonyos megjegyzése körül, ki kell jelentenem, hogy Polónyi képviselő ur maga nyomban megmondta, hogy azt nem Hock János képviselő úrra értette. Ebben az esetben tehát elnöki beavatkozásnak már ezért sem lehetett helye. (Helyeslés.) Sándor Pál : Természetes, hogy ebben a tekintetben nekem több szavam nem lehet. Legyen szabad azonban egy másik dolgot megemlítenem, és ez az igazság kérdése. Én igenis azt állítottam, a mi az igazságnak megfelel. En ma is azt mondom, hogy a mit mondtam, a legnagyobb jóhiszeműséggel lehetett elmondanom, mert ezt ugy hallottam egyik képviselőtársamtól, a kit megnevezni nem óhajtok, a ki azonban szívesen fogja azt affirmálni a házon kivül. Még pedig egy olyan képviselőtársamtól hallottam, ki rendezett vallási viszonyok között van, azt hiszem katholikus, a ki egyszersmind a legtisztességesebb és legszavahihetőbb emberek közé tartozik, és a kinek szavai alapján mondottam ezt, bár nem kellett volna elmondanom, de itt a házban elmondtam. Azt tehát, mintha én ugy jártam volna el, mint a ki onnan vette az informácziót, mely nem illetékes, nem fogadom el.