Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-168
168. országos ülés 1911 május 30-án, kedden. 93 Most, hogy a közoktatásügyi tárcza költségvetéséhez felszólalok, távol áll tőlem, hogy az állami költségvetésnek törvényerőre emelkedését csak egy pillanattal is hátráltassam. A kultusztárcza költségvetéséhez csak azért szólalok fel, mert én a hazafias, valláserkölcsi életet, a hazafias szellemű oktatást tartom azon legfontosabb alapnak, a melyen az államkormányzatnak egyéb ágazatai fejleszthetők, kiegészíthetek és tökéletesithetők. (Ugy van ! jobbfdől.) Röviden fogok hozzászólni, t. ház, mert ebben a teremben, a hol hazánk bölcseinek kell összegyűlniük, a sapienti pauca elvénél fogva hosszas beszédek czélnélküliek, sokszor eredménytelenek és legfölebb a politikai színezetet hordhatják magukon és keserűséget támaszthatnak. (Ugy van ! jobbfdől.) • Én, t. ház, előre is kijelentem, hogy a vallásés közoktatásügyi tárcza költségvetését, ugy a mint van, egész teljességében elfogadom (Helyeslés jobbfelöl.) és felszólalásra csak az indít, hogy a tapasztalati életből merített néhány észrevételemet talán közoktatásügyi intézményeinknek megfelelő módosítása és kiegészítése szempontjából a t. ház előtt elmondhassam és a t. kultuszminister urnak figyelmébe ajánlhassam. (Helyeslés jobbfdől. Halljuk ! Halljuk!) Felszólalásom közben idegen példákra, előzményekre hivatkozni nem fogok, mert meggyőződésem szerint minden kornak, minden viszonynak és minden alakulatnak megvan a maga természetes jellege, a mely ma talán ezt, holnap egy másik utat fog megjelölni arra nézve, hogy a legkönnyebben és a legbiztosabban juthassunk el czélunkhoz, (Ugy van! jobbfdől.) és mert, t. ház, mindenben, de különösen kulturális ügyekben áll az, hogy nem mindig jó az, a mi az idegenben bevált, (Ugy van ! jobbfdől.) viszont pedig nálunk nagyon jó lehet az, a mitől a nyugati, u. n. kultur-egységes nemzeti államok irtóznak. Én leginkább az elemi népoktatással fogok foglalkozni, mert eddigi pályafutásom alatt az oktatásnak leginkább ezen ágával ismerkedhettem meg és leginkább a népoktatás körében tapasztaltam az idegenből átvett rendszernek legtöbb tévedését. Azonban méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az elemi népoktatásról szólanék, felsőbb oktatásunkról is ejtsek néhány szót. (Halljuk!) Ugy az igen t. minister úrtól, valamint a felsőbb oktatásügyi egyesület részéről is azt a kijelentést hallottuk, hogy Magyarországon a felsőbb oktatásnak még egy templomot kell állítani. Tökéletesen helyes ez a megállapodás, és én részemről csak azt szeretném még hozzátenni, hogy nem egy templomot, hanem a templomok végtelen számát kellene a felsőbb oktatás számára az országban elszórtan mindenfelé felállítani. A legközelebb felállítandó felsőbb oktatási intézet székhelyére vonatkozólag az igen t. minister ur beszédében kijelentette, hogy ő e czélra azt a helyet fogja kiválasztani, a hova annak felállítását a nemzeti érdek leginkább kívánja. Az igen t. minister ur ezen kijelentésében én tökéletesen megnyugszom., mert ha a legközelebb felállítandó egyetem, oda fog helyeztetni, a hova annak felállítását a nemzeti érdek leginkább kívánja, akkor az a hely más, mint épen Szeged városa nem lehet. (Ugy van! balfelól.) Nézetem szerint feltétlenül és kizárólag csak magyar városban lehet elhelyezni ezt a felső iskolát. Ha az intézetet nem tiszta magyar városban állítják fel, akkor, a mint azt a tapasztalatból tudjuk, a társadalmi érintkezés igen könnyen és biztosan lerontja az iskola által az ifjúságra gyakorolt csekély hatást, viszont tiszta magyar városban a társadalom erősiti meg azt a hatást, a melyet az iskola az ifjúság lelkére hazafiság szempontjából egész életére kihatólag gyakorolt. Szerény meggyőződésem szerint czélszerűtlenül járunk el, ha erőszakkal akarunk magyarosítani. Alkalmat keh szolgáltatnunk arra, hogy az ifjúság magától jöjjön rá a magyarosodás szükségességére és önként magyarosodj ék. Szeged városa a Délvidéknek tarka nemzetiségi vegyüléke között évszázadokon keresztül nemcsak megtartotta tiszta magyar faji jellegét, hanem patriarchális szokásaival, tőzsgyökeres magyar társadalmi életével felszívta a magyarságba azoknak az idegen ajkú polgároknak százait, a kik csak egy fél évszázaddal ezelőtt Szeged lakosai voltak. Szegednek e bűvös erejét szabadságharczunk vezére is elismerte és földig hajolt Szeged népének magyarsága előtt. Az 1879-ben hullámsirjába temetett Szeged város azóta mint megifjodott uj magyar város kelt ismét életre. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a nemzeti kulturális érdeket keresi az igen t. minister ur, azt elsősorban Szegeden fogja megtalálni. De nemcsak a nemzeti érdek, hanem kulturális érdekek is Szegedet jelölik ki a legközelebb feláüitandó felsőbb iskola helyéül. Méltóztassanak csak egy vonalat húzni Magyarország térképén keresztül nyugatról keletre és rögtön meg fognak győződni arról, hogy míg az országnak a vonaltól északra eső része csakúgy hemzseg a felsőbb iskoláktól, addig a vonal alatti Délvidéknek alig van egy, legfeljebb két felsőbb iskolája. (Igaz! balfelól !) Ha Szegeden állítanák fel az uj felsőbb iskolát, mondjuk, az egyetemet, bizonyára száz perczenttel fog szaporodni azon ifjak száma, különösen az intellektuális svábság részéről, kik eddig talán a kellő anyagi eszközök híján középiskolák végzésével elégedtek meg és szaporították az álladalomra nézve olyan veszélyes fél-lateinerek számát ; míg ha az egyetem Szegedre helyeztetik, ezen teljes képességű és Szeged levegőjében önkényt magyarosodó ifjak hasznos polgáraivá válnak a hazának. Nem állítom, és botorság is volna tőlem állítani, hogy csak Szeged az a hely, a hova egyetemet vagy felső iskolát helyezni lehet. Nem is így szeretném, mint emiitettem, a felsőbb iskolák kérdését megoldani; nem egy felső iskolát óhajtok én Magyarországon felállítani, nem, sőt ellenkező-
