Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

94 168. országos ülés lyíi május 30-án, kedden. leg a jogi tudás nagyobb mérvű mellőzésével egész Magyarországon mindenütt szeretném elosztani a felsőbb iskolákat, hogy igy alkalmat szolgáltassak a tudományszomjas ifjúságnak arra, hogy magát teljesen kiképezhesse. Mert hiszen, ha-nem csalódom, Jókai mondotta, hogy a tudósok és a bolondok nem veszedelmesek, hanem a féltudósok és a félbolondok lehetnek veszélylyel a társadalomra. Szeged a Délvidék egy olyan magyar emporiuma, a melyet hazafias szempontból nekünk erősítenünk kell; Szeged az a város, a melyre nézve az egész országnak lelkes tetszésével jelentette ki a magyar koronás király 1879-ben, hogy szebb lesz mint volt. Ezt a Szegedet kell erősítenünk, és én meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. minister urnak a szegedi egyetem felállítása esetén nem lesz szüksége sovén magyar tanárokra, ott a társadalom fogja magyarrá, önkényt magyarosodóvá alakítani át az odaözönlő ifjúságot. (Helyeslés jobbfelől.) Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek felszólalásom valódi tárgyára, az elemi népoktatásra. (Halljuk 1 Halljuk! jobbfelől.) A miként a kultúrát én az állami igazgatás minden ágazatának alapjául tekintem, ugy a kultúrának alapja az elemi népoktatás. Ilyen nézetben volt maga' a törvényhozás is 1868-ban, mikor mindenféle tudás megszerzését az illető egyének szabad akaratára bizta, és csupán az elemi népoktatást tette kötelezővé. Annak, hogy az elemi népoktatás alapja a kultúrának, a törvényhozás bölcseségén kivül bizonyítéka még ma is az, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének közel 50%-a az elemi népoktatásra van előirányozva. S lássuk most már, t. ház, hogy azt az általános műveltséget, melyet a törvény az elemi népoktatás kötelezővé tételétől várt, azokat a hazafias érdekeket, a melyeket a törvény az elemi népoktatás által szolgálni akart, miként értük el ésjszolgáltuk azon félszázadon keresztül, mióta a két évszázadon át tartott török elnyomatás jármából szabadulva, hátramaradt kultúránkon 1868-ban segíteni akartunk. Itt az én szerény meggyőződésem szerint 1868-ban elemi népoktatásunk rendszerét a nyugati államoktól véve át, sokat markoltunk és ép azért keveset is fogtunk. Elemi népoktatásunknak nagyon sok hibája van. (Zaj a baloldalon. Halljuk I Halljuk ! jobbfelől.) Az első és főhiba nézetem szerint azon képzelt szegénysége Magyarországnak, hogy még most is tűrjük azt, hogy ezen törvényileg kötelezővé tett általános elemi népoktatás nem egyszersmind állami ingyenes népoktatás. Itt igy, ott amúgy tanítják, sokszor, igen sokszor rossz irányban a fogékony ifjúság lelki világát. Hogyha állami lenne a népoktatás, egyönteteűn és abban a szellemben lehetne az elemi iskolákban az ifjúságot nevelni, a mely szenemben azt az 1868-iki törvényhozás bölcsesége vezetni óhajtotta. Államinak kellene lennie nézetem szerint az oktatásnak az óvodáktól kezdve fel a legfelsőbb iskolákig, mert hiszen elsősorban állampolgárokat, egymással megférő, egymás nézetét, vallását, nyelvét tiszteletben tartó oly honpolgárokat kell neveim, a kik összetartozandóságuk erős lánczszemét az izzó hazaszeretetben találják meg. Csakis az állampolgárok ily nevelése után lehet a felekezet- és valláskülönbség szerinti egyedek nevelésére gondolni. Második hibája oktatásügyünknek az, hogy nem oktatás és nem általános. Először is az állami népoktatási törvény szerint kötelezővé tettük, de a nagyközönséggel, — nem a gyermekekkel, mert hiszen ezekkel megszerettetni az oktatást alig lehet — de a szülőkkel nem szerettettük meg. Mi tagadás benne, nemcsak a nemzetiségi, de a magyarajku szülők is irtóznak az elemi oktatástól, a mely túlságos terheket ró rájuk, és azért, mert maga a törvény is nem a tanulást, hanem csak az iskola látogatását kívánja. Abból a meggyőződésből indul ki ez a tanrend, hogy minden a világra jött és hatodik évét elért gyermek művelődésképes és kötelezi őt, hogy az elemi népoktatást hat éven keresztül, mint mindennapos tanköteles, és további három éven keresztül, mint ismétlő tanköteles látogassa. Látog csak ! Hogy tanuljanak a gyermekek, azt a törvény nem mondja, de nincs is semmi exekutivája, és ha a gyermek a kötelező hat évet mindennap és a három évet az ismétlő-iskolában a padokon eltölti, soha az életben nem kérdi tőle senki, hogy tanult-e ott valamit. lílP' Terhes az elemi népoktatás azért, mert nemcsak hogy nem ingyenes, de a gyeremk szülei az iskolába járás által megkívánt jobb ruházat, a tankönyvek beszerzése és leginkább az által, hogy ok nélkül elvonja a gyermeket a kenyérkereső munkától, érzik ennek a terhét. Azonkívül még egy hibája van elemi népoktatásunknak és ez az, hogy a nemzetiségi szülőkkel nem kedveltettük meg, mert félremagyarázható. Az idegen ajkú polgártársak, a mint szokták mondani, a nemzetiségek, tapasztalatom szerint általában véve jóindulatú, megelégedett népek. Napról-napra látván a velünk való teljes egyenjogúságot, panaszra csak ott van okuk, a hol mi is feljajdulhatunk. Az élet nehézségei képezik egyedüli sérelmüket. Ez a nép a mi kultúrpolitikánknak valódi czéljávai egyetért, attól nem idegenkedik, sőt saját meggyőződésem szerint piég a magyarosodásra is hajlandó és csak akkor zúdul fel kultúrpolitikánk ellen, mikor félremagyaráztatik és ugy állíttatik oda elébe, mintha vallását, nyelvét, ősi szokásait akarnánk elrabolni. (Ugy van ! a jobboldalon.) És szomorú dolog, t. ház, de a mi mai rendszerünket félremagyarázni lehet és akadnak is kevés tudással bíró álpróféták, kik nem saját tudatlanságuk, hanem vérbeli fajrokonaiknak csábító szóra hajló hiszékenysége alapján akarnak boldoguláshoz jutni. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Ezeknek az álprófétáknak az idegenből átvett tanrendszerünk szolgál azon lajtorjául, melyen föllebb-föUebb hágva, utoljára még