Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

7c 167. országos ülés Í91Í májas 29-én, hétfőn. rossz néven, ha ezekhez ragaszkodnak és hajlandó vagyok teljes testvéri elbánással gondozni mindazon nem magyar ajkú polgártársainknak is minden jogos érdekét, a kik fentartás és hátsó gondolat nélkül a magyar nemzeti állam szolgálatába szegődnek.* (Általános élénk helyeslés.) Az ilyen világos szavak, azt hiszem, mindenkit megnyugtathatnak a tekintetben, hogy az az elavult frázis, a melyet a román lapokban a kényszermagyarositásról és a román nyelvnek elnyomásáról hangoztatnak, el fog tűnni és hiszem és remélem, hogy már a közel jövőben a magyarok és románok egyformán fognak dolgozni e hon boldogulásán. Közeledni látom azt az időt, midőn a magyar és a román egyformán fogja megérteni és megérzem Vörösmarthynak e szavait: »A nagy világon e kivül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned-halnod kell.« A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot a ház minden oldaláról számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik szólásra ? Zlinszky István jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István : T. ház ! (Halljuk! Bálijuk ! Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! fr Rakovszky István : T. ház! (Halljuk! Halljuk l) Az előttem szólott t. képviselő ur által kifejtetteket örömmel üdvözlöm; hiszem, remélni akarom és kívánom, hogy annak a jobb hajnalnak hasadása minél hamarabb elkövetkezzék. A t. képviselő ur kiterjeszkedett az egész kultusz- és kultúrpolitikának egyes mozzanataira, és ezért különös hálával tartozom neki, mert ez által feladatomat megkönnyítette és igy beszédemnek egy részét mellőzhetem. T. képviselőház! Áttérve most magára a t. minister ur által vázolt kultúrpolitikára, őszintén bevallom, hogy nehéz álláspontja van az ellenzéknek. A t. minister ur egy képet festett, letette azokat az alapokat, a melyeken ő egy magyar keresztény kultúrpolitikát akar folytatni. Kijelentette, hogy ő nem képzelhet helyes kultúrpolitikát, a mely a pozitiv hitre ne lenne alapítva, a mely a monarchikus elv megerősítését, mint a mely a nemzeti gondolattól el nem választható, ne tűzné ki czéljának. S hogy a t. minister ur ezt különösen kiemelte, nem volt felesleges, a mint beszédem további folyamán be fogom igazolni. A t. minister ur e tekintetben úttörő volt. Előtte ilyen hangokat nem hallottunk itt a ministeri székekből. De konstatálom azt is, hogy az a zajos tüntetés, a melyben a t. túloldal a t. minister urat részeltette, az időknek jele. S ezt nem gúnyból és szemrehányásként mondom, mert én is átéreztem azt, hogy szükség volt ezekre a szavakra, hogy egy lidércznyomás alól akarta ezzel felszabadítani a nemzetet, a mely frontot akar csinálni azon destruktív irányzatok eüen, a melyek ujabban olyan szemérmetlen vakmerőséggel ütik fel fejüket. (Igaz! Ugy van! balfelől.) ..--•• De, t. képviselőház, joggal mondhatják és vethetik nekem szememre, hogy ha én ily elismerő szavakkal illetem a t. minister urat az ő kultúrpolitikájának alapelveiért, hogy akkor miért nem fogadom el a költségvetést. Ennek oka azonban a félszeg, teljesen megromlott parlamenti helyzet, a mely lehetetlenné tette ezt a múltban, s ebből fejlődött ki az a hamis szokás az ellenzék számára, hogy a költségvetést el ne fogadhassa. Mert a múltban a t. többség, helytelenül, a költségvetéssel egyetemben a bizalmi kérdést is el akarta dönteni, s ez a komplikáczió okozta azt, hogy mi a költségvetést el nem fogadhattuk. A t. minister ur azt mondotta, hogy ő szeretné az ő kultúrpolitikáját a pártok fölé emelni, mert ez olyan fontos. Igaza van ; de ugyanazzal a joggal a pénzügyminister ur, a kereskedelemügyi minister ur, a földmivelésügyi minister ur is azt követelhetnék, hogy az ő tárczájukat is emeljük a pártkeretek, a pártharczok fölé. Mert a mint a kultúrpolitika a szellemi javak szolgálatában van, ugy ezeknek a tárczáknak elintézése a nemzet anyagi javait szolgálja. A t. minister ur konstatálta is azt, hogy pártpolitikai szempontból, a parlamentarizmus szempontjából, addig, a meddig parlamentarizmus van, a meddig pártok vannak, ezt lehetetlen keresztülvinni. És most jövök egy ponthoz, a hol ellenzéki feladatomat érvényesíthetem a t. minister úrral szemben. A t. minister ur ezt mondja (olvassa) : »Tudom, hogv a parlamentarizmus természetéből kifolyólag az első« — t. i. a mit az imént mondottam — lehetetlenség, de Ígérem, hogy azért a magam részéről mindent meg fogok tenni arra nézve, hogy az én tárczám keretéből a pártpolitikai momentumok feltétlenül kiküszöböltessenek.« Gyönyörű szép szavak. Sajnos, igaza van a költőnek : Szavak, szavak, nem egyéb, mint üres szavak. A szónak csak annyiban van értéke, a mennyiben a tett meg nem czáfolja. És, t. mimster ur, vannak példák a múltban, hogy mikor a múlt választások alkalmával egyes tanítók politikai szabadságukkal, politikai jogukkal élni kívántak, a t. minister ur ezeket azonnal fegyelmileg sújtotta, nem törődve azzal, hogy talán egy kis embertelenség is, (Mozgás a jobboldalon.) ha családos embereket egy helyről a másikra máról-holnapra áthelyeznek. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Én hármat, sőt négyet tudok. (Ellenmondás a jobboldalon.) Én mindenre reflektálok, legyenek türelemmel. Nem a néppárttal, hanem, ha jól emlékszem, a 48-as függetlenségi pártnak két tanítójával történt Borsodban, én csak a lapokból értesültem, és ha a t. minister ur azt mondja, ez nem igaz, akkor én elfogadom, mert ez nálam is egy okkal többet jelent abban az irányban, hogy a lapokban ki volt irva, tehát nem igaz. (Derültség. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az Alkotmányban !) Tisztelet a kivételnek, nem akar általánosítás lenni. T. képviselőház! Tudok hasonló eseteket Csíkszeredából, Háromszékmegyéből. Tudok egy esetet egy magasabb tisztviselőről,.-— és ezt