Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-167

167. országos ülés 1911 május 2\)-én, hétfőn. 79 egészen pontosan saját tapasztalatomból tudom — hogy a t. minister ur egy magasabb tisztviselőt, megmondhatom, egy tanfelügyelőt, a legrövidebb idő alatt elhelyezett működésének székhelyéről, a hol az illető nagy szolgálatokat tett nemcsak a magyar tanügynek, de a magyar társadalomnak is. (Mozgás a jobboldalon.) Bs tette ezt a t. minister ur egyszerű feljelentésre, a mely egy főispántól származott, a kinek talán jobb lenne a keresztény könyörületet másokkal szemben is gyakorolni, mert ő maga, múltjánál fogva, arra szintén nagyon rászorult. (Mozgás a jobboldalon; felkiáltások : Ki az ?) Megmondom, hogy az árvamegyei főispán. (Mozgás.) Fráter Lóránt: Árva az a megye, nagyon árva ! Rakovszky István: Ha itt tovább immorálok, engedje meg a t. ház, hogy más mértéket alkalmazzak ebben a tekintetben a t. minister úrral és mást önökkel szemben. (Mozgás a jobboldalon.) Más előfeltételek alatt kezdte a minister ur az ő politikai pályafutását. Mártonffy Márton : Jó útra tért! Rakovszky István : Más légkörben harczolt és küzdött a t. minister ur ; mindezeknek keserűségeit és igazságtalanságait, visszásságait egész brutalitásukban ő is keresztül szenvedte, szenvedte mint az első itt e padokon velünk és akkor, t. minister ur, kettősen rosszul esik nekünk és minden ellenzéki férfinak azt látni, hogy régi és nem dicstelen harczok szenvedéseiről a t. minister ur oly gyorsan feledkezik meg és nem törődik azzal, hogy vannak jogok, a melyeket érintenie senkinek sem szabad, legkevésbbé a t. minister urnak. És ezért mondtam én, t. minister ur, hogy szavak, üres szavak és a mig tettek nem bizonyitják az ellenkezőt, bocsássa meg a t. minister ur, addig a legnagyobb szkepszissel fogadom kijelentését és ha, t. minister ur, talán túlerős volt az én ellenzéki hangom most, higyje el a t. minister ur, nem volt ez hátrányára, mert akkor helyreállitottam azt az egyensúlyt, a mit talán a minister urnak reputácziójára beszédem bevezetése által megbillentettem. (Mozgás jobbjelöl.) T. képviselőház ! A t. minister ur tárczájának részleteivel, mint mondám, nem fogok foglalkozni, megtette ezt a maga nagy tudásával, szakavatottságával és fényes szónoki tehetségével gróf Apponyi Albert. En csak néhány dolgot akarok kiragadni és a t. minister urnak becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) kz első dolog a középiskolai tanárok és tanitók szolgálati idejének kiterjesztése 30 évről 35 évre. Én ezt helytelennek, igazságtalannak, méltánytalannak tartom mindazon okoknál fogva, a miket gróf Apponyi Albert mondott, és czélszerüt1 ennek is. Hisz a t. minister urnak legtöbb baja abban áll, hogy azok az öreg tanitók, öreg tanárok, öreg igazgatók nem akarnak nyugdijba menni. Ez, t. minister ur és t. képviselőház, azoknak a tanároknak csak dicséretére válik, mert azt mutatja, hogy szivvel-lélekkel tanitanak, bogy ők az .iskola porától, az ő rakonezátlan nebulóiktól nem akarnak egykönnyen bucsut venni, mert egy hosszú életnek működése megszerettette velük ezt a foglalkozást. Hiszen az a kis fmancziális különbözet nem nyom a latban ! Egy tanár, egy igazgató, a ki jól működött, nagyon könnyen behozza azt az ő szabad idejében tanitói működésének folytatásával, akár mint nevelő, akár mint instruktor, akár mint körrejDetitor. Ez, mondom, csak a tanári és tanitói karnak dicsőségére váük. Ha gróf Tisza István azt mondja, hogy senkinek sincs olyan jó dolga az állami alkalmazottak közt, mint épen a tanároknak és tanitóknak, mert senkinek sincsen olyan teljes szabadideje, mint a tanárnak a vakáczió alatt, mig a hivatalnoknak, ha visszajön, pótolnia kell a restancziát, ugy ne felejtse el a t. képviselőtársam azt, hogy az a hivatalnok jól vagy rosszul dolgozhat, legfeljebb fellebbvalójának ellenőrzése alatt áll, mig ellenben a tanár vagy a tanitó kettős felügyelet alatt van ; az egyik felügyelet felülről jön és szorítja őt, hogy tegye meg kötelességét, a másik a tanitványai részéről, kik nagyon jól tudják, hogy vájjon elkészült-e a tanár az előadásra vagy nem, vájjon jó tanár-e vagy nem. Bs azután ha egy állami hivatalnok, ministeri titkár, osztálytanácsos, kire szintén fontos érdekek vannak bizva, hibát követ el, nagyon könnyű e hibának a reparálása, mert ott van a revizió a ministeri tanácsosnál fel egészen a ministerig. Ha ellenben itt hibát követ el a tanár az ő tanitványainál, és nem tudja őket ugy nevelni, mint kell, akkor pótolhatatlan hibát követ el, melyet semmiféle revizióval egykönnyen jóvátenni nem lehet. És ne felejtsük el, hogy akkor, mikor mi szülők rájuk bizzuk legdrágább kincsünknek, mely egyszersmind a nemzetnek legdrágább kincse, a jövőbeli generácziónak nevelését, és azt követeljük, hogy azzal a szeretettel legyen az a tanár irántuk, a melylyel mi magunk vagyunk gyermekeink iránt, akkor méltánytalan és a szeretet hiányát tanúsítja az, hogy itt uzsoráskodni akarjunk ezzel az öt évvel, a mi financziális szempontból egy milliárdos budgetnél tekintetbe nem jöhet. (Helyeslés balfelől.) T. minister ur, igaza volt gróf Apponyi Albertnek, hogy nagyon kevesen lesznek azok, kik ezt igénybe veszik. De, hogy ha nem lenne egyetlen más érv sem, mely arra birna, hogy ezt ellenezzem, elegendő az, hogy annak a tanárnak, ki idő előtt keresetképtelenné válik, talán épen azért, mert ezen hivatás fáradalmainak nem tud eleget tenni^a kinek gondjaira én és valamennyien gyermekeinket bizzuk, ezt igy meghálálni nem akarom és nem tudom. (Helyeslés balfelől.) Áttérek most azokra, a miket a t. minister ur a néptanitókról mondott. Mindkét akcziója a legmelegebb rokonszenvemet birja és én azt akarom a t. minister ur figyelmébe ajánlani, hogy szüntesse meg azt a visszásságot, mely a felekezeti tanitók és az állami tanitók javadalma dolgában fennáll. Ez nem igazságos, nem méltányos és nem illő dolog,