Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-166
166. országos ülés 1911 május 27-én, szombaton. 55 ezelőtt itt e házban hoztak fel. Ezek annyira lesújtó és olyan szomorú tények, hogy ezeken meg kell döbbennie minden becsületes embernek és hazafinak, bármily párthoz tartozzék is, mert ez igen nagy veszedelem az ország összes népeire nézve, a melynek elhárításáról mindnyájunknak kötelessége gondoskodni. (Helyeslés.) A ki azonban ismeri a különböző iskolafentartó felekezetet, a ki ismeri az egész ország anyagi viszonyait és helyzetét, az tudja, hogy gyorsan, rövid idő alatt ezeken az állapotokon segíteni tiszta lehetetlenség. A ki tehát az igazi tényleges helyzettel számol, annak elsősorban azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, hogy hogyan volna lehetséges a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel javulást, haladást elérni a népiskola-ügy terén. A terv, a melyről beszélni kívánok, különösen az egyszerű falusi népiskolákra vonatkozik, a melyeknél egy, két vagy három tanerő működik, de tudom, hogy ezek az iskolák képezik a hazai népiskolák túlnyomó nagy többségét, tehát reánk nézve a legfontosabbak. A mostani viszonyok között ilyen egyszerű falusi népiskolánál az az egy, két vagy három tanitó az iskola összes hat, hét vagy nyolcz évfolyamát oktatni kénytelen. Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy ilyen tanitó hetenként 30 órát ad, akkor egy ilyen évfolyamra egy iskolánál egy tanítóval körülbelül csak négy, egy iskolánál két tanítóval körülbelül hét és egy iskolánál három tanítóval kerek tizenegy óra esik, a mely időben az illető tanulók közvetlen, direkt oktatásban részesülnek. Az egész többi idő az úgynevezett csendes foglalkozásra esik, a melyről minden beavatott szakember tudja, hogy igen sokszor sem nem csendes, sem nem foglalkozás. Magától értetődő dolog, hogy ilyen viszonyok között a legkitűnőbb tanitó a legnagyobb buzgóság mellett sem képes nagyobb eredményt elérni. Az az egyszerű rendszer, a melyet alapvonásaiban akarok előadni, ezeken a bajokon akar segíteni. Előrebocsátom, hogy ezt a rendszert több erdélyi szász iskolában már bevezették. Magam tapasztalatból több ily iskolát ismerek. Az egész ügy a következő : Egy uj tanév kezdetén a jelentkező tanköteles gyermekeket nem veszszük fel mindjárt az első rendes osztályba, hanem egy u. n. előkészítő osztályba, a hol hetenként körülbelül hat órán át elbeszélésekkel foglalkoznak ; az írás, olvasás és számolás elemeit tanulják meg. Az első osztály tanulói rendesen előlépnek a másodikba, a melyet az eddigi tanulók ismételnek ; a harmadikból előlépnek a negyedikbe, ezt az előbbiek szintén ismétlik és igy tovább, ugy hogy abban az évben a nyolcz osztály helyett az iskolában csak négy osztály létezik az előkészítő osztályon kivül, ugy mint a második, a negyedik, a hatodik és a nyolezadik osztály. A következő évben a viszonyok sokkal egyszerűbbek: A tanulók az előkészítő osztályból előlépnek az első rendes osztályba, a hol a belépő uj tanköteles gyermekekkel találkoznak, s aztán a második osztályból előlépnek egészen 1 rendesen a harmadikba, a negyedikből az ötödikbe, ugy hogy ebben az évben szintén csak négy osztálya van az iskolának, csakhogy most már nem második, negyedik, hatodik és nyolczadik osztály, hanem első, harmadik, ötödik és hetedik. Ez az egész egyszerű és világos rendszer, és ennek a rendszernek igen nagy haszna és előnye van. A tanitó az eddigi osztályoknak csak a felét oktatja, a mint emiitettem, s ezáltal a közvetlen, direkt oktatás idejét megkétszerezhetjük, mig ellenben a csöndes foglalkozás a minimumra redukáltatik. Magától értetődik, hogy ily viszonyok alatt a tanitó legalább kétszer annyit érhet el a tanításban, mint a múltban uralkodott rendszer alatt. Már emiitettem is, hogy a rendszert több erdélyi szász népiskolában bevezették, láttam azokat és azt tapasztaltam, hogy a tanítók nagyon dicsérték az elért eredményt. A dolognak csak egy nagyobb hátránya van az átmeneti időben, t. i. abban az évben, a mikor a rendszert bevezetjük az iskolában, a tanulók egy része az illető osztályt ismételni kénytelen, de tudom, hogy minden ügyesebb, tapasztaltabb tanitó ezt a hibát nagyon könnyen tudja javítani az által, hogy a tantervet abban az évben bizonyos czélszerűséggel a viszonyokhoz képest megváltoztatja. Hátránya továbbá az is, hogy a rendszert nem lehet minden iskolában bevezetni, hanem csak oly iskolában, a hol a két évfolyam összevonásával az illető osztály tanulóinak száma nem nagyobb, mint a törvényben megállapított szám, t. i. 80. De azt hiszem, hogy e hátrány nagyon kicsiny és alig számbavehető, ha a nagy hasznot veszszük tekintetbe, a melyet e rendszer bevezetése magával hoz. i Nem szándékozom a t. ház figyelmét e speczifikus szakkérdés tovább fejtegetésével igénybevenni, csak a legmelegebben ajánlom a t. minister ur figyelmébe, — sajnálom, hogy nincs itt — mert azt gondolom, hogy e rendszer bevezetésével minden nagyobb áldozat nélkül igen jó és hasznos szolgálatot teszünk az egyszerű falusi népiskoláknak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Még egy második, szerintem igen fontos kérdésről szeretnék egész röviden beszélni. Azt hiszem, t. ház, hogy a legjobb tanitó, a legkitűnőbb eszközökkel felszerelt, szóval a legjobb népiskola sem felelhet meg feladatának és nem érheti el czélját,.ha hiányzik az a természetes alap, a mely nélkül, minden munka az iskolában, de különösen a népiskolában nagyobb eredmény nélkül marad, és ez az alap nézetem szerint az anyanyelven való oktatás. Ha a kérdés ezen oldalát veszszük tekintetbe, akkor sajnos de ki kell mondanom, hogy nálunk Magyarországon igen sok helyen hiányzik az oktatásnak, a nevelésnek ez a természetes alapja. Kendelkezésemre állottak az 1908-iki tanévből való adatok — nem hiszem, hogy azóta lényegesen változtak volna a viszonyok — és ezen adatokból kiderül, hogy Magyarország összes népiskoláinak 75.5 százalékában magyar a tannyelv, mig ellenben 2.7 %-ában német, 2.8%-ában tót, 14.8%-ában
