Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-166

56 J66, országos ülés 1911 román, 0.4%-ában rutén, 1.6%-ában szerb és 0.2%-ánál más nyelv. Ezen adatokból kiderül, hogy nálunk a tanulók igen nagy és jelentékeny része nem az anyanyelvén élvezi az oktatást, banem más nyelven. Szembeötlő ez különösen a német elemnél. A német lakosság tudvalevőleg az összes hazai lakosságnak körüblelül 14%-át képezi, mig ellenben a népiskoláknak csak 2'7%-ában német a tanitási nyelv. Nem csak azért hoztam fel ezeket az adatokat, mivel én német nemzetiségi magyar képviselő vagyok, én mint ilyen, természetesen egész szivből és lélekből kivánom, hogy ezek a viszonyok, a melyek alatt •— tapasztalásból és biztosan tudom — az én német testvéreim az egész országban igen-igen szenvednek, megváltozzanak ; hogy az én német testvéreim az egész országban olyan oktatásban részesüljenek, mely megfelel nemcsak jogos kívánalmaiknak, hanem a gyakorlati élet követelményeinek is, mondom, nemcsak ezért hoztam fel ezeket az adatokat, hanem mert birálok mint szakember és mert az egész művelt világon a szakkörökben nincs nézetkülönbség a tekintetben, hegy csak az a népiskola áll feladata magaslatán ; csak az érheti el czélját,a melyben a tanítás, az oktatás a gyermekek anyanyelvén folyik. (Ugy van! a közép hátsó padjain.) Ellenkező esetben — ezt is tapasztalatból tudom, mert voltam több állami népiskolai vizsgánál — igen sokszor egy üres verbalizmus szolgálatában állunk; a tanulók sem az egyik, sem a másik nyelvet nem tanulják meg, sőt azt sem, a mi legszükségesebb, ha kilépnek a gyakorlati életbe. A legjobb tanitó a legnagyobb buzgósággal, a legjobb akarattal és a legmodernebb eszközökkel sem érheti el, hogy igazsággá váljék az a közismert tanügyi mondás : non scolae sed vitae discimus. Az én szent meggyőződésem szerint és pedig a szaktudományból meritett meggyőződésem szerint csak az a népiskola felelhet meg hivatásának, a melyben a gyermekek anyanyelve a tanítás nyelve ; csak az az iskola lehet, hogy Commenius hires kifejezését használjam, az igazi schola materna a szó legnemesebb értelmében. Kötelességemnek tartottam ezeket röviden előadni. Egyébbként a költségvetést pártállásomnál fogva elfogadom ; elfogadom abban a reményben, hogy a jövő javulást és haladást fog hozni az összes hazai iskolák, de különösen a falusi népiskolák terén ; elfogadom abban a reményben is, hogy a jövő időben az anyanyelv a törvényben is megállapított jogait élvezhetni fogja. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök : Ki következik % Hammersberg László jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott t. képviselő urnak előadására csak igen rövid két megjegyzést óhajtok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) május 27-én, szombaton. Előadásának első részében a jelenlegi népiskolai bajok enyhítésére egy gyakorlati módszert ajánlott, a melynek értékéről természetesen nem kívánok nyilatkozni; azt tanulmányozni fogja a vallás- és közoktatásügyi mmister ur. Nekem az a benyomásom, hogy igen sok gyakorlatias gondolat rejlik abban a módszerben, a mely különben a középiskola terén nálunk a gyakorló gimná' ziumban már egy ideig meg volt valósitva. Beszédének második részében azt. a tételt állította fel, hogy sikeres elemi oktatás egyedül és kizárólag csak a növendék anyanyelvén eszközölhető. Ezzel a tétellel én nem tudok egyetérteni. Megengedem, hogy az oktatás könnyebb az anyanyelven, azonban épen a mi állami egységünknek szempontjából (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) az oktatás könnyűségén és gördülékenységén kivül vannak szempontok, a melyek érvényesitendők. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Es miután semmi jogom és okom sincsen a t. képviselő ur hazafias szellemében kételkedni, valamint annak a népfajnak hazafias szellemében sem, — annak túlnyomó, legnagyobb részét illetőleg — a melyhez t. képviselőtársam tartozik : hiszem és remélem, hogy ha meggondolja azokat az oktatás technikáján kivül álló szempontokat, a melyek minálunk a magyarnyelvű oktatásnak nem kizárólagosságát, de terjesztését szükségessé teszik, akkor ő is ki fog békülni azokkal az állami szempontokkal, a melyek a közoktatásügyi kormányzatot a személy- és párthullámzásokon keresztül is mindenkor irányították ebben a kérdésben. (Általános helyeslés.) Annyit megengedek t. képviselőtársamnak, hogy a tanitónak, ha sikeresen akar működni, szükséges, hogy a növendékek anyanyelvét is ismerje. Mindig súlyos hibának tartottam azt, a miből némely helyen mintegy rendszert látszottak űzni, hogy olyan tanítókat helyezzenek el nem magyarajkuak-lakta vidékekre, a kik az illetőnek anyanyelvét nem ismerik. Az tény, hogy kisegítőül a tanitónak az anyanyelvet is kell használnia, hogy bevezesse a növendéket a magyar nyelv tanulásába. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ennyit gyakorlatias szempontból megengedek t. képviselőtársamnak. Ministerségem alatt is mindig arra törekedtem, hogy ennek a gondolatnak eleget tegyek, és még az áüami iskolákban is a magyar nyelv ápolásának bizonyos tért nyissak és engedjek. De t. képviselőtársamnak azt a tételét a mai viszonyok közt elfogadhatónak és elismerhetőnek nem tartom, hog}^ ki akarja zárni az elemi iskolából nem magyarajkú polgártársaink körében a magyar államnyelvnek, mint oktatási nyelvnek, alkalmazását. (Helyeslés.) Egészen más szellemből kiindulva foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, melyeket a közvetlen előttem szóló csak tapintatosan és jóindulattal érintett, az a t. képviselőtársam, a ki őt megelőzte. Ez előttünk nem újság. Én minden nagyobb