Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-166
52 166. országos ülés 1911 május 27-én f szombaton. nak, gondoskodjék a kormány arról, hogy a tanulók saját anyanyelvükön nyerjék az oktatást addig, a mig az akadémiai kiképzés kezdődik. Ebben az irányban tehát addig, a mig a törvény ilyformán módosítva lesz, a t. minister • ur megint csak cum grano salis, bizonyos mérték szerint mérlegelje a magyar nyelv tanítását és annak eredményeit. Nem a magyar nyelv iránt való ellenszenv és gyűlölet indit engem erre a felfogásra, hanem kizárólag hazánk közoktatásának nagy érdeke, sikere, a közművelődés és a közjólét szempontja. . Most visszatérve a sérelmek felsorolására, előadom, hogy törvény ellenére a hatóságok nem engedélyezték, hogy helyettes tanítói minőségben működjenek [az okleveles tanítók és a végzett képezdei növendékek, noha a törvény 2. §-ában ezt megengedi, valamint megengedi ezt a törvény végrehajtására vonatkozó ministeri utasítás 5. §-a is. A közigazgatási bizottság azután, noha megint a törvény értelmében és a most emiitett ministeri utasítás szerint kötelessége, hogy ha a segélykérvények okmányai hiányzanak, megjelölje, hogy a kiegészítés megtehető, ezt nem tette, hanem egyszerűen visszaküldte a kérvényeket azzal, hogy a. törvény értelmében szerelendő fel. A tanfelügyelő nem akarta azon okmányokat kiállítani és aláírni, a mire a törvény kötelezi azon a czimen, hogy mivel az iskolázás szünetel, e miatt nem tudja azokat kiállítani, a miként ez 1154/1900 számú iratából kitűnik. Azután az állami tanfelügyelőség vezetője agitál a felekezeti iskolák ellen. A képviselőtestületek ülésein több helyen részt vett és azzal agitált a felekezeti iskolák ellen, hogy az állam 900 koronát ad a tanító fizetésére, ha községi iskolát állítanak. A képviselőtestület e községeken kivül valamennyi helyen visszautasította ezt az ajánlatot, mondván, hogy van nekünk felekezeti iskolánk, mely jó ós értelmes igazgatás alatt áll, mert az iskolaszék élén áll a lelkész, azonkívül minek tegyük ki magunkat annak, hisz úgyis szegények vagyunk, hogy nagy költséggel uj községi iskolai épületet emeljünk. Akadályokat gördítettek e mellett az iskolai épületek felállítása elé is olyformán, hogy kötelezték a községeket téglából építeni az iskolát oly helyeken is, mint Tomnatak, Bulzesd, a hol nem lehet közlekedni és nincs hely a közelben, hol téglát lehetne találni. Ez megint olyan eljárás, mely által a felekezeti községek elidegenittetnek a saját iskolájuk fentartásától. A közigazgatási közegek tévesen informálták a ministert az állapotokról, azt mondván, hogy a községi iskolák létesítéséről már gondoskodtak, 2811/910. sz. közig, bizottság, pedig 24 községben 2 év előtt elrendeltetett már a községi képviselőtestület ellenzése daczára a községi iskola, de még mind máig nem iskoláztatnak a gyermekek, mert épület nincsen és tanitó sincsen. így állott elő aztán az én esperességi kerületemben 1910. évben az a szomorú állapot, hogy 35 iskola közül csak 23-ban volt iskoláztatás. Hunyadmegyében 420 község közül csak 202-ben van iskola, 218-ban hiányzik. Az iskolák száma az utóbbi időben 339-ről 474 tanerővel 2'68 és 400 tanerőre apadt. Tehát 68 iskolával és 74 tanítóval van kevesebb, mint volt előbb. Az apadás a román felekezeti iskolákra, legnagyobb részt a görögkeletiekre esik, mivel ezek vannak legnagyobb számban. Az állam és a közigazgatás közegeinek ellenséges irányú eljárása épen Hunyadmegyében nyilvánul azzal a néppel szemben, a melyik hazánknak a hires Korvinusokat adta, a kik vitézségükkel a hazát megmentették és az országnak messze külföldre is hírnevet szereztek. Én e bajokkal és sérelmekkel nem jövök ide először. Felsoroltam azokat ott helyt a tanfelügyelőségi kirendeltség vezetőjének és megkértem, hagyjon fel túlbuzgóságával, hiszen sokkal nagyobb érdemeket fog szerezni magának, ha a közigazgatási bizottságnak, esetleg a ministernek egy memorandumot terjeszt elő a helyi viszonyokról, és bizonyára nem fogják megtagadni a hozzájárulást ahhoz, hogy ezek az iskolák mind működjenek és a nép részesüljön az iskoláztatás jóságában. De ez mind hiába volt, mert a megkezdett utón még nagyobb hévvel haladt tovább. Az ország egyik legnagyobb megyéje népoktatási viszonyainak ezen jelölése után röviden általánosságban meg akarom jelölni azt is, hogy milyen képe lesz országunk népoktatása ügyének a legközelebbi jövőben, a következő iskolaév kezdetén. (Halljuk/ a középen.) A felekezeti iskolákra nézve a három évi átmeneti időszak ez év szeptember havában letelt és igy kellett, hogy gondoskodjanak arról, hogy a tanítók fizetését vagy saját forrásaikból, vagy államsegély utján fedezzék a törvény értelmében. Most tehát abba a visszás helyzetbe jutottunk, hogy miután a felekezetek saját forrásaikból nem tudják fedezni a tanítói fizetést, az államsegély iránti kérvényeknek legnagyobb része vissza lett utasítva, egy része nincs elintézve. Ha a kultuszminister a 13. §. értelmében nem fogja revideálni a már elutasított kérvényeket és kedvezőleg elintézni és nem fogja kedvezően elintézni a még elintézetlen folyamodványokat, akkor a folyó iskolai év végével az iskolák nagy része meg fog szűnni. Ha tehát az államsegély nem lesz megadva, csak az erdélyi görög-keleti egyházmegyében a 800 iskola közül az év végével 400 egészen megszűnik. Ha pedig számba veszszük a többi görög-keleti román, valamint a görög katholikus egyházmegyéket, azt hiszem, nem veszem sokra a megszüntetendő iskolák számát, ha
