Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-166

166. országos ülés 1911 május 27-én, szombaton. :,< az állami közegek iránti bizalom, a méltatlan eljárás miatt. Nem helyes adatokat szolgáltatott Ormingya és Alsó-Lunkaj felekezeti iskolák tantermeiről irt állitása, hogy alig 49 tanulót fogadhatnak he, mig azokban 80-on felül is befér. Ezt láthatni a közigazgatási bizottság 1479/909. sz. határozatából. Azután kifogásolt olyan épületeket, a melyek távolról sincsenek olyan állapotban, a minőben az állami iskola épülete van. így pl. az alsó-lunkói görög-keleti felekezeti iskola épületét kifogásolta; tantermét kicsinynek, alacsonyrak és rozogának minősitette és ennek folytán azután a közoktatásügyi minister a tanitói fizetés kiegészítésére szolgáló államsegélyt is megtagadta, annak daczára, hogy ennek a teremnek méretei a következők: hossza 9'52, szélessége 6'00 és magassága 2"9 méter. Formadia községben, a mely a Dévára, tehát a megye központjára vezető állami ut szélén van és alig 7 kilométernyire van Dévától, az állami elemi iskola már tiz év óta áll fenn és egy nagyon kicsiny teremben van elhelyezve, a melynek hossza 6'00, szélessége 5'5, magassága pedig, 1'90 m. és a melybe 70—75 tanköteles jár. Es ezt az állapotot a tanfelügyelőség szó nélkül tűri. Még hat-hét évvel ezelőtt felszólaltam a törvényhatósági közgyűlésen és kértem, hogy szüntessék meg ezt az állapotot, egyrészt, mert nem felel meg a törvény követelményeinek, másrészt, mert visszahatással van a többi községekre nézve is, ugyanis minden olyan törekvésünkkel szemben, hogy iskoláik épületeit helyrehozzák, arra hivatkoznak, hogy • ha az államnak szabad olyan tantermet fentartani, miért ne tehetnék meg öle is ugyanezt. Az iskolai törvény a felekezetektől követeli, hogy három évi időtartamon belül iskoláikat minden irányban hozzák rendbe; azokat kifogástalanul ideális karba helyezzék, de az államnak szabad ilyen iskolatermeket fentartania. Ez az állapot semmi esetre sem hat erkölcsileg ós buzditólag a más jellegű iskolafentartókra nézve. (Mozgás. Elnök csenget.) Van továbbá egy másik körülmény is, a mely felekezeti iskoláinkra nézve nagyon terhes és ez az, hogy ott, a hol más kifogásokat nem tudnak emelni ezek az állami és közigazgatási közegek: a hol az épület jókarban van és kellően fel van szerelve, mint pl.: H. Boicze, Kriscsor és Ozereczel és még más községekben, (Halljuk! Halljuk!) a tanfelügyelő fegyelmi feljelentést tett a tanítók ellen azért, mert nem képesek a magyar nyelvet tanítani. S mi lett ennek az eljárásnak a következménye ? az, hogy elrendeltetett, hogy a magyar nyelv tanításával egy másik tanitó alkalmaztassák helyettes minőségben. Már pedig a tanfelügyelő jól tudta, hogy milyen nagy áldozatokat kell az egyházközségnek hoznia, hogy az egyik tanítót fizesse és hogy képtelen egy másik tanítót is tartani, az állami segély engedélyezését pedig javasolni nem akarja és így az iskolának létezése veszélyeztetve van. A törvény milyen képesítést kivan a tanítótól a magyar nyelv szempontjából? (Zaj.) Elnök (csönget): Csendet kérek. Damián Vazul: Azt, hogy magyarul tanitani tudjon helyesen. Már most hogyan lehet kívánni azt, hogy egy tanitó- két nyelven tanítson, tizennégy tantárgyat előadjon, hat osztályban tanítson. Ehhez hozzájárulnak a helyi körülmények, a nagy távolságok, a szülőknek foglalatossága, a kik földművelők és igy utalva vannak gyermekeik segélyére, ugy hogy el lehet mondani, hogy a gyermekek nem nyolez hónapig, hanem a megszakításokkal csak négy hónajüg iskoláztatnak. Ilyen körülmények között nagyon is kérem a t. minister urat, legyen tekintettel ezekre a viszonyokra és ne engedje, hogy alsó közegei ilyen túlkövetelésekkel lépjenek fel. Kajjcsolatban lévén e tárgygyal a vallásos közoktatásügyi minister urnak a ház elé terjesztett azon jelentése, a melyben az iskolai törvénynek megfelelően kimutatást terjeszt elő azon fegyelmi esetekről, a melyeket a törvény előír, félbeszakítom a tervbe vett sérelmek felsorolását és ezekkel a fegyelmi esetekkel kívánok röviden foglalkozni. A fegyelmi esetek száma volt 148, ezekből 119 görög-katholikus és görög-keleti tanítóknál fordult elő, ugy hogy majdnem az összes esetek a román felekezet tanítóira vonatkoznak. A fegyelmi eljárás alajjja a legtöbb esetben a magyar nyelv tanításának elhanyagolása és eredménytelensége. Már most, ha tekintetbe veszszük azt a mértéket, a melyet a tanítónak a magyar nyelv tanításánál a törvény szerint el kell érnie, vagyis hogy az a tanuló a negyedik osztály végeztével gondolatait magyar nyelven helyesen kifejezni tudja, másrészről ha tekintetbe veszszük azt, a mit felhoztam, hogy miféle körülmények között működik az a tanitó, hogy tehát a tanítás ideje egy évben csak négy hónapra redukálódik, hogy a gyermeknek környezete olyan, a melyben csak az ő anyanyelvén való gyakorlását segítik elő, nyilvánvaló, hogy nem lehet tőle követelni a magyar nyelv elsajátítását és ennek az erőszakolása csakis a többi ismereteknek és ezzel a közoktatásnak is hanyatlására vezet. A nagy pedagógusok ellenzik is, hogy a népiskolában nyelveket tanuljanak a gyermekek, illetőleg azt, hogy azokat teljesen elsajátítsák. De nincs is szükség pedagógusokra hivatkozni, hiszen a mi törvényeink is előírják ezt. Az 1868-iki XXXVI. törvényezikk 58. §-a kimondja, hogy az elemi népoktatásban, az elemi iskolában, minden növendék a maga anyanyelvén nyerjen oktatást. Ugyancsak az 1868. évi XLIV törvényezikk 17. §-a elrendeli, hogy az oly vidékeken, a hol a nemzetiségek tömegesen lak' l*i