Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-166

Ső Í66. országos ülés 19ii május 2/'-én, szombaton. egygyel 35-ről 36-ra, a magániskolák száma téttel 763-ról 770-re, apadtak a községi iskolák számai 43-al, vagyis 1394-ről 1351-re, a latin szertartású katholikus iskolák száma apadt 16-tal, vagyis 5303-ról 5287-re, a görög-katholikus iskolák 60-al, vagyis 1862-ről 1802-re, az ágostai hitvallásuak 11-el vagyis 1319-ről 1308-ra,. a református iskolák 21-el 1882-ről 1861-re, a görög-keleti iskolák száma 141-el 1652-ről 151 l-re, az izraelita iskolák száma hattal 450-ről 449-re, társulat 3-mal, 35-ről 32-re. Az összes apadás 13.621, felekezeti iskoláknál 301, ebből 3313 görög-katholikus és görögkeleti felekezetűre esik 201, tehát 66 százalék és ez majdnem kizárólag román, görög-keleti és görögkatholikus iskolákra. Ebből a 211 esetből a Hunyadvármegyei iskolákra. esik valamivel több 25%-nál. Ezen adatokból világos, hogy az állami iskolák szaporodtak, a felekezetiek pedig csökkentek, különösen a görög-keleti románoknál.- Oka ennek az, hogy a törvény hatalmi kérdést csinál a dologból, s azonfelül az állami és közigazgatási hatóságok még a törvény szigorán is messze túlmennek, s a szolgabirótól kezdve a közigazgatási bizottságig kérlelhetetlen, mondhatni terrorisztikus eljárást tanúsítanak ezen iskolákkal szemben. Én csak Hunyad megyéről és különösen az én esperességi kerületem állapotáról szólok. Álljon itt a sok közül a következő eset. A kőrösbányai járásban a szolgabiró 1849—1908. számú Ítélettel Sztanik lelkészt, a ki egyszersmind iskolaszéki elnök, tiz napi elzárásra, átváltoztatható 500 korona pénzbüntetésre Ítélte azért, mert az iskola külső felirattal nem volt ellátva. Ennek az Ítéletnek a törvényben nincs alapja, mert a 17. §. csak Magyarország czimere és a magyar nemzeti czimeres zászló iránt intézkedik kötelezőleg és kötelezi az államot, hogy ezeket ingyen oszsza szét. Megjegyzem, hogy az állam ezen kötelezettségének csak 1910-ben tett egészben eleget, A mi már most a felírást illeti, az csak fakultative van a törvényben előírva, e szóval : »megengedhető«. A kultuszminister ur 1908 január havában 1805. szám alatt ilyen értelmezést adott a törvénynek, kijelentvén, hogy csak ott kell a felírásnak magyar nyelven alkalmaztatnia, a hol a törvény életbeléptetése előtt megvolt más nyelven a felirás. Utóbb azután, 1908 végén a minister 115635. sz. átiratával kimondta, hogy az iskola külsőfelirat kötelező és a görög-keleti román érsekkel megegyezett a szöveg tekintetében is, hogy az mind a két nyelven egyöntetűen legyen egymás mellett jelezve. Ez a rendelet aztán 1909 február havában lett • közölve az iskolaszékekkel és a szolgabírói iratban az lett mondva, hogy tudomásulvétel és az érdekeltekkel való közlés végett véglegesen kiadatnak a körjegyzőknek. Tehát csakis ettől az időponttól kötelező. Következőleg a kérdéses szolgabírói ítélet nincs indokolva. Megjegyzem még, hogy a nevezett iskolaszéki elnököt és mint lelkészt egy másik büntetés is érte a közigazgatási közegek jelentése folytán. Ugyanis a kongrua fizetéskiegészitésétől az illető elesett annyiban, hogy annak további fizetése függőben tartatott és már harmadik éve, hogy az ügy sem a közigazgatás részéről, sem a vallási hatóság részéről elintézést nem nyert. Egy másik eset, a mely megint jellemzi a tanfelügyelőség-kirendeltség élére állított vezetőknek nem egészen szerény bánásmódját, hogy egy iskolaszéki elnököt az első alkalommal azért, mert nem jelentette be 15 nap alatt a tanítószemélyzetben beáUott változást, a legnagyobbmérvű rendbírsággal sújtotta, noha az egész dolog még magyarázatra szorul, mert a lelkész ugy értette a dolgot, hogy a rendes tanitó szabadságon volt, szabadságideje alatt lett helyettesítve más által és ez változást nem jelent. Tehát ily körülmények között elég lett volna a figyelmeztetés vagy mondjuk 5 korona rendbírság. Az eset Naka községben történt. Tovább megyek az esetek felsorolásában. Birtin községben állami elemi iskola létesült és nem lévén alkalmas helyiség, és még inkább azért, a mint az eljárásból kitetszik, hogy a meglévő felekezeti iskolának vége vetessék, mivel alig 60 mindennapi tanköteles van az egész községben, egy nap reggelén a községi biró az állami tanítóval a felekezeti iskola termébe hatolt, a biró őt oda bevezette, az egyszobás lakásba is, mert a felekezeti tanitó az iskolaépületen kivül a saját lakásában lakott, és a felekezeti hatóságok tudomása ellenére elfoglalták a termet, kirekesztették a felekezeti tanítót és egyszersmind az iskola is megszűnt, mert ily módon a gyermekek az állami iskola látogatására kényszeritettek. A közvetlen szomszédságban Lunke és Keresztó községekben felekezeti iskola volt, de közösen egy tanítót tartottak, egy vándortanítót. A tanfelügyelői kirendeltség vezetője beszüntette a vándortanitói állást 1909. évi 2197. sz. rendeletével és a tanítás mind a két községben megszűnt és más iskola már évek óta ott meg nem nyilt. Már most érdekes, hogy ezen eljárással szemben mit művelt a tanfelügyelői kirendeltség másutt, a közvetlen szomszédságban. Alvácze és Beszarebásza egymástól független, illetőleg önálló politikai községek egyesittettek és Vácze község a központtal állami elemi iskolát létesítettek. Es itten most nem a tanitó vándorolt, hanem a tanulók vándoroltak Beszarebászáról Alváczéra 3—4 kilométernyi távolságra, a mi sokkal nagyobb mint a Lunka-Kerasztó felekezeti iskolánál, a hol a távolság 2 kilométer volt. Hasonló módon járt el Ternove és Broture községekkel, a hol mindegyikében a mindennapi iskolai gyermekek száma a 30-at meghaladja. Ennek következtében a Váczén volt felekezeti iskola megszűnt. Tehát méltányosabb lett volna, ha megengedi, hogy a Lunka-Kerasztói felekezeti iskola is megmaradjon, annál is inkább, hogy ne ingattassék meg a népben