Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

448 180. országos ülés 1911 június 19-én, hétfőn. testi nevelés és a testedző játékok felkarolása, ez a magában véve helyes gondolat, már olyan túlzásba ment át, hogy ezek a sportok és az e sportok utján nyerhető dicsőség ott az ifjúság nagy része életének egész tartalmává váltak (Ugy van !) és a tudományosság nagy mértékben háttérbe szorult. E tekintetben igen érdekes kis epizóddal találkoztam, egy nyilatkozattal, a melyet valalá előttem tett, a nélkül, hogy arra gondolt volna, hogy pedagógiai irányítást adjon nekem ; beszélt arról a félelmetes versenyről, a melyet az angol üzleti világ Németország részéről tapasztal és annak okául egy nagy angol kereskedő azt mondta, hogy hiába, a mi kereskedelmi utazóink az alapos tudományos készültséggel biró német kereskedelmi utazókkal nem.tudják kiállani a versenyt. Én megengedem, hogy sokat lehet e tekintetben tanulnunk az angoloktól, de nem mindent. A valóságos ideál volna annak a tudományosságra talán túlságos egyoldalúsággal törekvő német rendszernek és annak az angol rendszernek, mely amazt a megengedett határon túl háttérbe SZOMtotta, egyesítése és a közöttük való kompromiszszum létesítése. Ez az, a mire én törekedtem ministerségem alatt. Természetesen csak a kezdeményezés stádiumában maradt, nem tudtam befejezni, és igy a testnevelés terén is — hogy ugy mondjam — csak a diagnózisig, csupán a fennálló szükségletek megállapításához jutottam el. Az ezen a téren egymással működő irányok szembesítéséből abban az ankétben, a melyre Polónyi Dezső t. képviselőtársam hivatkozott és a melynek összes tárgyalásait magam személyesen vezettem, — annyira érdekelt ez az ügy — leszűrődött az én benyomásom szerint az a gondolat és az az eredmény, hogy annak a két iránynak küzdelmében, a melyet a testnevelés bajnokai vívnak egymás ellen : torna és atlétika, a mai viszonyok közt szintén kompromisszumot kell létesíteni. Polónyi Dezső : Már megvan régen ! Gr. Apponyi Albert: Nincs meg. Manapság az atlétikának még nincs meg a kellő helye testnevelési rendszerünkben. Létesíteni kell a kompromisszumot, a nélkül azonban, hogy nekünk a német tornarendszert elejtenünk kellene és szabad volna. Hock János t. képviselőtársam igen ékesen beszélt a nemzeti géniusz követelményeiről. Igenis, a nemzeti géniuszhoz kell alkalmazkodnia minden intézménynek, különösen a nevelésnek. De ezt nem ugy fogom fel, hogy a nemzeti géniusznak minden sajátságát felkarolni és kifejleszteni kell, hanem a nemzeti géniusz bizonyos sajátságaival szembe is kell szállani és kinövéseit korrigálni kell. A nemzeti géniusz egyik kinövésének tartom azt, a mit t. képviselőtársam emiitett, hogy szabad időnket — nem én, nem ő, hanem a magyar társadalom atlagáról beszélek — nem a szabadban való sportgyakorlással, nem a természet élvezetével, hanem kártyázással, vagy czigány melletti borozással, a hol sírva vigad a magyar, töltik el. (Igaz ! Ugy van !) Ez a nemzeti géniusznak oly megnyilvánulása, mely határozottan káros. Ez annak az energiátlanságnak, annak a keleti indolencziának megnyilvánulása, mely a szórakozást csak a nyugalomban és az álmodozásban találja. Ezek a nemzeti géniusznak oly megnyilatkozásai, a melyek indikácziókat tartalmaznak nem arra, a mit nekünk fejlesztenünk, a mit támogatnunk kell, hanem arra, a mi ellen nekünk rendszeresen küzdenünk kell. (Helyeslés). Ennek a nemzeti géniusznak egyik kinövése, a melyet nem felkarolnunk, nem támogatnunk, hanem a mely ellen küzdenünk kell, a fegyelmezetlenségre való hajlam is. (Igaz ! ügy van !) Abból a szempontból tartom én a német tornarendszer alkalmazását egy bizonyos pontig a testi nevelésben alkalmazandónak, mert a fegyelmezés hatását nem akarom nélkülözni. Ha az a magyar katona ugy jár el, a mint Hock János t. képviselőtársam mondja, hogy nem várja meg a lövésnél a nemzeti géniusz folytán azt, a míg komandirozzák a tüzet, hanem a maga egyéni hajlama és temperamentuma szerint veszi kezébe a fegyvert, no hát jaj annak a magyar katonának a csatatéren, ha igy jár el. (Igaz ! ügy van !) Azt a magyar katonát arra kell nevelni, ha ellenkezik is a temperamentumával, hogy bevárja, mig tüzet komandiroznak, s azután használja puskáját. (Helyeslés.) En azt hiszem, hogy az eredményekben azután e különböző kiindulási pontok daczára egyetértünk. Már annak az ankétnek, melyre Polónyi Dezső hivatkozott, egyik eredménye az volt, hogy nagyon közeledtek egymáshoz a két álláspont képviselői, nagyon méltányolták kölcsönösen azt, hogy mindegyikben van valami igazság és hogy ezek kompromisszumából alakulhat csak ki az a testnevelési rendszer, mely a mi viszonyainknak, a nemzeti géniusznak abban az értelemben, a melyben én voltam bátor ezt kifejezni, mely helyi, klimatikus viszonyainknak megfelel. Abban teljesen osztom Sümegi Vilmos t. képviselő ur álláspontját, hogy a testi nevelés ügyét a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban egészen külön kell szervezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az nem férhet el egy osztály keretében sem, mert az hivatva van arra, hogy felkarolja az ifjúságot az elemi iskolától fogva egészen az egyetemig, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) a hol azután igazán nincs hozzáadni valóm azokhoz, a miket Ilosvay t. képviselőtársam e tekintetben elmondott. (Helyeslés.) Megjegyzést kell még tennem, miután Sümegi képviselő ur újból felhozta, az országos tornaünnepekre. Én a mellemet oda tartom e tekintetben. A ki az országos tornaünnep megszüntetésében hibát, nemzetellenes bűnt vagy akármit lát, az senki más ellen ne irányitsa nyilait, csupán csak az én mellemnek. Ez a megszüntetés az én legsajátosabb egyéni tényem volt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elég sajnos!) és én nem tudom, hogy ha azon t. képviselőtársaim, a' kik ma azt