Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-180

440 180. országos ülés Í91Í június 19-én, hétfőn. hogyha én ezt a nagy embert abban az egyéniség­ben keresem, a ki nevelési rendszerünket átalakítja, a ki paritást keres a szellemi és a testi nevelés között és nem erőszakolja, hogy agyvelejét ter­helő, túlzott anyaggal töltessék meg annak az ifjúnak a feje, hanem gondot fordit a testi neve­lésre is és párhuzamban akarja fejleszteni azt a szellemi neveléssel. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbal­oldalon.) En csak nagyon röviden, mintegy rapszodikus módon akartam erre a körülményre a t. ház figyel­mét felhivni. Sajnos, hogy ebben az időben talán rossz alkalommal jöttem ide ezzel, de megvan a reményem, hogy e kérdés tárgyalásával kap­csolatosan mégis fog történni valami, mert vannak ennek a kérdésnek természetes szövetségesei. Itt van a katonaság, és itt vannak például a hadviselés tudományában beálló nagy változások, ezek ennek a kérdésnek oly természetes szövetségesei hogy én bizton remélem, hogy ma, a mikor a militariz­mus úgyszólván a hatalmi tetőfokát éri, ebben a kérdésben, ha más okból nem, hát legalább ebből az okból, sikert fogunk elérni. En tisztelettel ajánlom a minister ur szives figyelmébe az elhangzott gondolatokat azzal, hogy ezek már annak idején gróf Apponyi Albert ministersége alatt egy ankéten részletes kifejtést nyertek, s ott az eszmék összeütközése folytán olyan szép, mondhatnám, egész essay-t adott elő a volt minister ur, hogy ha méltóztatnak ezt a dolgot figyelemre méltatni, talán majd a jövő költségvetésben lehetne annak megfelelő módon is intézkedni. (Élénk helyeslések a baloldalon.) Mihályi Péter jegyző: Ilosvay Lajos! Ilosvay Lajos: Azt hiszem, hogy azt az érde­kes előadást, a melyet most a t. képviselő úrtól az ifjúság testi nevelésére nézve hallottunk, egy pár részlettel egészíthetem ki, olyan részletekkel, a melyekkel idáig még senki sem foglalkozott azok közül, a kik itt a házban a testi nevelés ügyével foglalkoztak. Ma az ifjúság testi nevelésének szükségességéről, ugy hiszem, senkit sem kell meggyőzni. Talán azt sem kell bizonyítgatni, hogy, ha valahol, akkor a mi szépséges székes­fővárosunkban áll érdekünkben figyelemmel kisérni az ifjúság egészségét, és lehetőleg alkalmat adni arra, hogy minél több mozgás, még pedig czél­szerűen végzett mozgás révén ellensúlyozza azt a káros hatást, a melyet a sok szobában ülés a levegőtől és a napfénytől megfosztott lakás, ifjú­ságunk testére és lelkére egyaránt gyakorol. (He­lyeslés a jobboldalon.) Midőn az iskolai neveléshez hozzászólok, nem hallgathatom el, hogy sajátságos módon nálunk oly nehezen hódítja meg az embereket az a fel­fogás, hogy a test és a szellem foglalkoztatását csak jól képzett iskolaorvos ellenőrizheti, és irá­nyithatja helyesen. Ezt Észak-Amerikában már egy pár évtizeddel ezelőtt belátták, és ott még a főiskolán is érdeklődnek a főiskolai hallgatók testi állapota iránt, ugy, hogy ez az érdeklődés kiter­jed a főiskolába belépés pillanatától kezdve egé­szen addig, a míg az ifjú tanulmányait befejezi. Meggyőződésem, hogy nálunk is nagyon hasznos volna az iskolaorvosi intézmény fejlesztése, hatás­körének kiterjesztése, mert a gondos iskola-orvosi ellenőrzés nagyon sok zsenge életet menthetne meg a tönkrejutástól. (Helyeslés a jobboldalon). Különösen szükséges volna alkalmat adni főisko­láinkon is az ifjúságnak a test edzésére, a test­gyakorlatokra és a sportüzésre, mert a főiskolai ifjúság izon részének, a mely a legszorgalmasabb, sokkal kevesebb gondja van a szabadban mozgásra, mint a mennyi lehet a közép- vagy elemi iskolai ifjúságnak, és az én hitem az, hogy ha a főiskolai ifjúságnak több alkalmat adunk testgyakorlatokkal foglalkozni, sportot űzni, elterelhetjük figyelmét a ledér szórakozásokról. (Igaz ! ügy van!) Azt hiszem minden főiskolai ifjúságnak nagy szüksége van a testgyakorlatra és a sportüzésre, de különösen nagy szüksége van erre a műegye­tem ifjúságának, a mely nemcsak az előadási órák alatt, hanem a rajz- és szerkesztési órák köz­ben olyan helyhez kötött életet él, a milyenhez hasonlót semmiféle főiskolának ifjúsága nem él, A műegyetem egyik szakosztályának, nevezete­sen a mérnöki szakosztály hallgatóinak már jö­vendőbeli foglalkozásuknál fogva is foglalkozniuk kellene az evező-sporttal mert hiszen, ha, mint mérnök kilépnek az életbe, megtörténhetik, hogy egy áradat gátat, töltést szakaszt el, ezreknek életét és anyagi exisztencziáját fenyegeti, ezeknek a mérnököknek kell egészen szabadon és öntuda­tosan rendelkezni azon eszközök felett, a melyek­kel ilyen esetben a vizén közlekedhetnek. (Igaz ! Ugy van! jóbbfelől.) Most a műegyetem a Duna mellé jutott, ott alkalma volna az ifjúságnak evező-sporttal foglalkozni; azonban a legtöbb ifjú embernek sokkal rosszabbak az anyagi vi­szonyai, hogysem erre nagy áldozatokat hoz­hatna. Azt gondolom, hogy azokból, a miket elmon­dottam, érthető lesz, hogy miért kérem én a vallás­és közoktatásügyi minister urat arra, hogy a test­nevelés czéljaira felvett összeget a jövő időben lehe­tőleg növelni törekedjék. Elsősorban ennek az összegnek terhére lehetne kifejleszteni az iskola­orvosi intézméiryt sokkal nagyobb mértékben és talán lehetne otyan módon javadalmazni ezeket az iskolaorvosokat, hogy azok necsak egészség­tani előadásokat tartsanak, hanem sokkal önfel­áldozóbban és több kedvvel foglalkozzanak az ifjúságnak egész testi nevelésével. Másrészről pedig kérem a mélyen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister urat arra, hogy a főiskoláknak, külö­nösen a műegyetemnek sportgyakorlataira és test­gyakorlataira a jövendőben egy állandó és az eddig elvezettnél sokkal nagyobb összeget biztositani szíveskedjék. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Bernáth Béla! Bernáth Béla : T. képviselőház ! A testnevelés­nek fontosságát, ugy látom, senki sem vonja két­ségbe, s talán az egész ház belátja, hogy az az ösz­szeg, a mely a költségvetésben erre a czélra elő van

Next

/
Oldalképek
Tartalom