Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-180
440 180. országos ülés Í91Í június 19-én, hétfőn. hogyha én ezt a nagy embert abban az egyéniségben keresem, a ki nevelési rendszerünket átalakítja, a ki paritást keres a szellemi és a testi nevelés között és nem erőszakolja, hogy agyvelejét terhelő, túlzott anyaggal töltessék meg annak az ifjúnak a feje, hanem gondot fordit a testi nevelésre is és párhuzamban akarja fejleszteni azt a szellemi neveléssel. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) En csak nagyon röviden, mintegy rapszodikus módon akartam erre a körülményre a t. ház figyelmét felhivni. Sajnos, hogy ebben az időben talán rossz alkalommal jöttem ide ezzel, de megvan a reményem, hogy e kérdés tárgyalásával kapcsolatosan mégis fog történni valami, mert vannak ennek a kérdésnek természetes szövetségesei. Itt van a katonaság, és itt vannak például a hadviselés tudományában beálló nagy változások, ezek ennek a kérdésnek oly természetes szövetségesei hogy én bizton remélem, hogy ma, a mikor a militarizmus úgyszólván a hatalmi tetőfokát éri, ebben a kérdésben, ha más okból nem, hát legalább ebből az okból, sikert fogunk elérni. En tisztelettel ajánlom a minister ur szives figyelmébe az elhangzott gondolatokat azzal, hogy ezek már annak idején gróf Apponyi Albert ministersége alatt egy ankéten részletes kifejtést nyertek, s ott az eszmék összeütközése folytán olyan szép, mondhatnám, egész essay-t adott elő a volt minister ur, hogy ha méltóztatnak ezt a dolgot figyelemre méltatni, talán majd a jövő költségvetésben lehetne annak megfelelő módon is intézkedni. (Élénk helyeslések a baloldalon.) Mihályi Péter jegyző: Ilosvay Lajos! Ilosvay Lajos: Azt hiszem, hogy azt az érdekes előadást, a melyet most a t. képviselő úrtól az ifjúság testi nevelésére nézve hallottunk, egy pár részlettel egészíthetem ki, olyan részletekkel, a melyekkel idáig még senki sem foglalkozott azok közül, a kik itt a házban a testi nevelés ügyével foglalkoztak. Ma az ifjúság testi nevelésének szükségességéről, ugy hiszem, senkit sem kell meggyőzni. Talán azt sem kell bizonyítgatni, hogy, ha valahol, akkor a mi szépséges székesfővárosunkban áll érdekünkben figyelemmel kisérni az ifjúság egészségét, és lehetőleg alkalmat adni arra, hogy minél több mozgás, még pedig czélszerűen végzett mozgás révén ellensúlyozza azt a káros hatást, a melyet a sok szobában ülés a levegőtől és a napfénytől megfosztott lakás, ifjúságunk testére és lelkére egyaránt gyakorol. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn az iskolai neveléshez hozzászólok, nem hallgathatom el, hogy sajátságos módon nálunk oly nehezen hódítja meg az embereket az a felfogás, hogy a test és a szellem foglalkoztatását csak jól képzett iskolaorvos ellenőrizheti, és irányithatja helyesen. Ezt Észak-Amerikában már egy pár évtizeddel ezelőtt belátták, és ott még a főiskolán is érdeklődnek a főiskolai hallgatók testi állapota iránt, ugy, hogy ez az érdeklődés kiterjed a főiskolába belépés pillanatától kezdve egészen addig, a míg az ifjú tanulmányait befejezi. Meggyőződésem, hogy nálunk is nagyon hasznos volna az iskolaorvosi intézmény fejlesztése, hatáskörének kiterjesztése, mert a gondos iskola-orvosi ellenőrzés nagyon sok zsenge életet menthetne meg a tönkrejutástól. (Helyeslés a jobboldalon). Különösen szükséges volna alkalmat adni főiskoláinkon is az ifjúságnak a test edzésére, a testgyakorlatokra és a sportüzésre, mert a főiskolai ifjúság izon részének, a mely a legszorgalmasabb, sokkal kevesebb gondja van a szabadban mozgásra, mint a mennyi lehet a közép- vagy elemi iskolai ifjúságnak, és az én hitem az, hogy ha a főiskolai ifjúságnak több alkalmat adunk testgyakorlatokkal foglalkozni, sportot űzni, elterelhetjük figyelmét a ledér szórakozásokról. (Igaz ! ügy van!) Azt hiszem minden főiskolai ifjúságnak nagy szüksége van a testgyakorlatra és a sportüzésre, de különösen nagy szüksége van erre a műegyetem ifjúságának, a mely nemcsak az előadási órák alatt, hanem a rajz- és szerkesztési órák közben olyan helyhez kötött életet él, a milyenhez hasonlót semmiféle főiskolának ifjúsága nem él, A műegyetem egyik szakosztályának, nevezetesen a mérnöki szakosztály hallgatóinak már jövendőbeli foglalkozásuknál fogva is foglalkozniuk kellene az evező-sporttal mert hiszen, ha, mint mérnök kilépnek az életbe, megtörténhetik, hogy egy áradat gátat, töltést szakaszt el, ezreknek életét és anyagi exisztencziáját fenyegeti, ezeknek a mérnököknek kell egészen szabadon és öntudatosan rendelkezni azon eszközök felett, a melyekkel ilyen esetben a vizén közlekedhetnek. (Igaz ! Ugy van! jóbbfelől.) Most a műegyetem a Duna mellé jutott, ott alkalma volna az ifjúságnak evező-sporttal foglalkozni; azonban a legtöbb ifjú embernek sokkal rosszabbak az anyagi viszonyai, hogysem erre nagy áldozatokat hozhatna. Azt gondolom, hogy azokból, a miket elmondottam, érthető lesz, hogy miért kérem én a vallásés közoktatásügyi minister urat arra, hogy a testnevelés czéljaira felvett összeget a jövő időben lehetőleg növelni törekedjék. Elsősorban ennek az összegnek terhére lehetne kifejleszteni az iskolaorvosi intézméiryt sokkal nagyobb mértékben és talán lehetne otyan módon javadalmazni ezeket az iskolaorvosokat, hogy azok necsak egészségtani előadásokat tartsanak, hanem sokkal önfeláldozóbban és több kedvvel foglalkozzanak az ifjúságnak egész testi nevelésével. Másrészről pedig kérem a mélyen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister urat arra, hogy a főiskoláknak, különösen a műegyetemnek sportgyakorlataira és testgyakorlataira a jövendőben egy állandó és az eddig elvezettnél sokkal nagyobb összeget biztositani szíveskedjék. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Bernáth Béla! Bernáth Béla : T. képviselőház ! A testnevelésnek fontosságát, ugy látom, senki sem vonja kétségbe, s talán az egész ház belátja, hogy az az öszszeg, a mely a költségvetésben erre a czélra elő van