Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. 417 runt, ut alant«, összesereglenek, együtt vannak, hogy élesszék a hazaszeretet szent tüzét. Kos, én azt hiszem, hogy egy papnak sem lehet más és magasztosabb hivatása, mint hogyha az élet sokszor ellenkező táborokba sodor is bennünket, igyekezzék elsimítani az ellentéte­ket, a melyeket az életküzdelem ébreszt, be­hegeszteni a sebeket, a melyeket ez a küzde­lem egyikünkön, másikunkon üt, a szeretet gyöngédségével ápolni és gondozni a béke ügyét. A mig ezt a munkát végzik ós igyekeznek az összetartó erőt fejleszteni, addig tesznek szol­gálatot a magyar nemzetnek, addig érdemlik meg a nemzet tiszteletét, nagyrabecsülését és áldozatát. A mint azonban nem azért jönnek össze, hogy a hazaszeretetnek ezt az áldozatot meghozzák, nem érdemlik meg azt a tisztele­tet, a melyet megkövetelnek maguknak, sőt hi­tem szerint munkájukkal többet ártanak, mint a mennyit használnak, és akkor a magyar nem­zet nem szabad, hogy tovább dédelgesse őket, hanem igenis, mint a nemzeti egység ellensé­geivel, mint egy ellenséges áramlattal, szembe kell helyezkednie velük. Én a felekezeti békét nem hordom a nyel­vemen, nem hirdetem, hanem egy hosszú életen át tanúsítottam, és azt hiszem, hogy minden egyes papnak, sőt minden egyes képviselőnek és pártnak is ez lenne a kötelessége. (Élénk he­lyeslés.) Hammersberg László jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: T. ház! Ne méltóz­tassék banális kijelentésnek venni, ha azt mon­dom, hogy nem volt szándékomban felszólalni. Egy hang (a középen): Fel volt iratkozva! Szmrecsányi György: Fel voltam iratkozva az általános vitához, most azonban, a részletek­nél, a középiskolák tételénél vagyunk. Tessék nagyobb figyelemmel kisérni a tárgyalási ren­det. (Helyeslés a baloldalon.) Ismétlem, nem volt' szándékomban felszó­lalni, és ha ezt mégis teszem, csak azért törté­nik, hogy reflektálhassak azokra, a miket itt két függetlenségi párti pap képviselőtársam Hock és Kovácsi urak részben beszéd, részben pedig közbeszólások alakjában hangoztattak. Annak a beszédnek, a mit Kovácsi kép­viselőtársam tartott, abban az értelemben, a hogyan tartotta, komolyságot nem tulajdonitok és nem is reflektálnék rá. De mert hangoz­tatta, hogy mint lelkipásztor mondja ezt, s mert talán még sem lehet a képviselőt az ő rendes hivatásától elválasztani, megjegyzést ten­nem kell. T. képviselőtársam, ha jól értettem — na­gyon fogok örülni, ha megczáfol — túlsóknak tartja a középiskolákban a vallásoktatást, a mennyiben 8 esztendő helyett 6 esztendei vallás­oktatást kíván, a két esztendő alatt pedig holmi összehasonlító és általános erkölcstant akar be­hozni az iskolákba. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VIII. KÖTET. Hogy mi az az összehasonlító és általános erkölcstan, azt én nem tudom, és nagyon lekö­telezne a képviselő ur, ha megmagyarázná ne­kem. (Felkiáltások a középen: Etika!) Ismerek keresztény erkölcstant, ismerek szabadkőmives erkölcstant . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Olyan nincs!) Justh János: Erkölcs csak egy van! Szmrecsányi György: ... de másféle er­kölcstant nem ismerek. Oly általános erkölcs­tanokat, a mely mindenhonnan valamit kivesz és összetesz, nem ismerek, (Mozgás jobbfelöl.) hacsak nem gondolt egy uj szektának alapitá­t. képviselőtársam. Justh János: Az erkölcs egy, nem felekeze­tek szerinti! Szmrecsányi György: Felszólalásomnak in­doka kizárólag abban rejlik, hogy tiltakozzam az ellen a vád ellen, mintha az országgyűlési néppárt akár itt a házban, akár a házon kívül valaha is felekezeti ellentéteket szított volna. (Ellenmondások: derültség és zaj jobbról és a szélsöbaloldalon.) Körülbelül másfél évtizede, hogy a pártnak ezt liberális oldalról folyton a szemére hányják, de eddig egyetlen egyszer sem láttam ezt a vádat bizonyítva. (Mozgás a jobb­oldalon.) Nagyon méltóztatnak tévedni az urak, ha azt mondják, hogy a most folyó kultusz­vitába mi dobtuk be ezeket a kérdéseket. Szász Károly: Hiszen felekezeti alapon áll a párt! Haller István (közbeszól. Zaj.) Elnök (csenget). Szmrecsányi György: Az én t. barátomnak talán elkerülte a figyelmét, hogy mindig, vala­hányszor a parlamenti pártok programmjukat a felirati vitákban a választások után kifejtették, e pártnak nemcsak megbízott u. n. hivatalos szónokai, hanem a többi, a felirati vitákban felszólalt szónokai is kifejtvén a párt programm­ját, mindig ugy állították oda a dolgot, hogy igenis a párt a keresztény ideákat képviselő párt, hogy igeDÍs, azt vettük programmunkba, hogy a közélet minden terén, a törvényhozás­ban és az állami élet minden nyilvánulásában követeljük a régi keresztény erkölcsnek konzer­válását és fentartását. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) És a mikor mi ezt hirdetjük, hogy mi az általános keresztény igazságokat szolgáljuk, nem egy felekezetnek szolgálunk, nem egy egyháznak képviselői gyanánt akarunk szerepelni és be­mutatkozni, hanem a régi keresztény felfogást képviseljük, a mely nélkül ez az ország elpusztul és reménytelen jövőnek néz elébe, ezt kívánjuk és akarjuk fentar,tani. Ezt hirdettük benn és hirdet­tük odakünn. És az urak közül is legnagyobb rész hirdeti ezt a választók előtt, azt mondván, hogy ha nem is kimondottan néppárti képviselőjelölt, azért a keresztény elveket mégis csak képvisel­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom