Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. 415 évet szánjuk inkább a vallásösszehasonlitó tudományra. Tessék megkeresni minden vallásban azon igazságokat, a melyek az egyes emberek boldogulására vezetnek, meg vagyok róla győződve, bogy minden vallásban egyformán fognak ilyeneket találni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Minden vallás az Istenben való bit- és szeretetnek a megnyilatkozása, tessék ezt egyenlően minden egyes vallásban megkeresni, tessék az egyes vaüásokból azokat az igazságokat kihámozni, a melyek minden vallásban egyenlőek és egyformák, és akkor meg fogok szilárdulni a magam hitében, másfelől pedig megtanulom tisztelni és becsülni a más vallásfelekezetűeket is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A tisztelet és nagyrabecsülés minden vaMsfelekezet iránt a legkevésbbé nyilatkozik meg azokban, a kik a saját felekezeti érdekeiket és felfogásukat igyekeznek a törvényhozás minden egyes intézkedésére ráerőszakolni, és ily módon csakis a más felekezetűek érzékenységét provokálják. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) T. ház! Nem egészen légből kapott előttem szólott Várady t. képviselőtársamnak azon kívánsága, mely a középiskoláknál az erkölcstanitásába lehetőleg bizonyos általánosságot hoz be és azt felekezeti színezet nélkül tanítja. (Zaj.) Haüer István: Mégis abszurdum! (Zaj). Kovácsi Kálmán : Én idézem, a mit ő mondott ! Tessék hallgatni vagy nem hallgatni. (Derültség.) Tessék értelmességgel kezelni a mandátumot. (Zaj. Elnök csenget.) Nekem jól esik elmondanom, hogy Hock János egyik beszédét nálam, Rákospalotán, a lutheránus templomban egy református teológus mondotta el nagy sikerrel. Oly általános értékű igazságokat mondott. (Zaj.) Hock János: Az Ur Jézus is az egész világé volt és nem a néppárté. (Taps. Zaj.) Baross János: Szerény hasonlat! (Zaj és közbekiáltások.) Elnök: (csenget): Csendet kérek. Kérem Haller képviselő urat! (Zaj.) Kérem Hock képviselő urat. (Zaj. Csendet leérek.) Kérem Hock képviselő urat! Kovácsi Kálmán: A mi népünk szívesen hallgatja meg a zsidó rabbinak esketési vagy temetési beszédét és könyekig meghatya mondja, hogy olyan szépen beszélt, mintha ő is keresztény volna; a tisztelet mindazon megnyilatkozásaiban részesiti, a melyekben saját papját. A magyar népnek az a józansága az egyetlen reménységem arra, hogy önök a legjobb akarat mellett sem fogják a felekezeti békét megzavarhatni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A magyar nép mindig tisztelte a más meggyőződését és bizonyos méltósággal kezelte saját legbensőbb vallásos ügyeit. Ok nem fecsegnek és nem törődnek azzal, a mit fecsegnek róluk. (Zaj. Derültség.) A magyar népnek ez a józansága garanczia arra nézve, hogy bármennyire háborog is a vihar abban a pohárban vagy fazékban, I abból nem lesz olyan tenger, a mely Magyarországra nézve veszedelmessé válhatnék, legfeljebb azoknak szerez kellemetlenséget, a kik azt előidézték. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én részemről a vallásos nevelésre hetenként két órát és azontúl a templomi istentiszteletet a gimnáziumban a rendes körülmények közt teljesen elegendőnek tartom. Azt azonban, hogy ezen kivül egyesületek alkottassanak, a melyek a növendékeket a többiek társaságából kitépik, nem tartom czélszerűnek, sőt veszedelmesnek tartom.; ez nem engedhető meg sem a többi felekezetek, sem az állam szempontjából. A mi a testedzést illeti . . . (Felkiáltások balfelöl: Az másik tétel!) Fentartom, hogy észrevételeimet az egyes czimeknél megtehessem. Most benyújtom határozati javaslatomat, a mely ekkéjien szól (olvassa) : »Intézkedjék a kormány az iránt, hogy a középiskolákban és a többi tanintézetekben egyesületek engedélyeztessenek, a melyekbe az illető intézet minden növendéke kivétel nélkül beléphessen.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a jobboldalon.) A középiskolák tételénél legyen szabad azon állapotokról is beszélnem, a melyekről beszélnek országszerte és a melyekre vezethető vissza az az izgalom is, a mely szinte megbénítja a tanárok működését. A kinevezéseknél előforduló esetleges megtévelyedésekre gondolok. En meg tudom érteni annak aggodalmait, a ki pl. egy zsidó hu alkalmazását, vagy többek alkalmazását a középiskolákban nem látja czélszerűnek, mert hisz a magyar nemzet tradicziói, faji tulajdonságai, a melyekkel számolnunk kell és a melyekre építjük nemzetünk jövőjét, sokban eltérnek a zsidó faj tulajdonságaitól és tradiczióitől. Meg tudom érteni azt is, bár nem tudom megbocsátani, ha fiatalember, a ki vógignyomorgott 12 esztendőt, kimondhatatlan nélkülözést élt át diákévei alatt, a melyekben neki az öröm óráiból alig jutott valami, s a ki a mikor végignyomorogta éhség és egyéb nélkülözések között az iskolákat és megszerezte nagynehezen az oklevelét, azt látván, hogy mivel nincs rendezett vallási viszonyok között, léptennyomon mellőzéseknek van kitéve, végleg kétségbe esik, letagadja az Istent ós ledönt minden tekintélyt: ezt is meg tudom érteni, bár megbocsátani nem tudom. De azt azután nem tudom megérteni, hogy mihelyt az illető kikeresztelkedett, rögtön alkalmazható legyen, s akkor már rögtön rá lehessen bizni gyermekeink nevelését. Az a keresztség, a melyet két heti előképzés után szerzett meg, annyira átalakitja-e lényegileg azt a fiút, hogy akkor nyugodtan lehet őt őskereszténynek és ősmagyarnak tartani és rábízni nemzetünk nevelését, gyermekeink lelki világának gondozását? ' Azt hiszem, ellenkezőleg, a ki a kenyérkereset