Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

414 179. országos ülés Í9ÍÍ június 17-én, szombaton. van ? Derültség.) Maga a római katholikus nép önöket pappártnak nevezi, és mint ilyent nem is igen szereti. Hogy milyen czimen tetszenek épen a katholikus egyházat képviselni, azt sem tudom megérteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tizen­három kerületet tetszenek képviselni, 13 kerület katholikus választóit, de azok sem mint római katholikus emberek szavaztak önökre, nem is szavazhattak, mert nem a katholikus egyház adta nekik a szavazati jogot, hanem a magyar alkot­mány. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mint magyar honpolgárok szavaztak önökre és nem mint római katholikus emberek, és azt hiszem, semminemű jogczimet nem adtak önök­nek arra, hogy itt a katholikus egyházat kép­viseljék, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert hisz ez nem zsinat, nem ilyenre küldték önöket ide, hanem elküldték önöket ide azért, hogy ápolják azt az egyetértést, a melyben választóik élnek a más vallásuakkal saját kerületükben. Mondhatom, a legkevésbbé sem helyeselheti egyik sem, hogy önök a nemzetet itt is és mindenütt ugy ipar­kodnak széttépni, mint a hogy annak szomorú jelét mindenütt látjuk. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Meglehet, hogy a t. néppárt előkelő vezetője ezt mind nevetségesnek tartja. Szmrecsányi György : Ezt a beszédet csak nem lehet komolyan venni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kovácsi Kálmán : A mint az önök szerep­lését sem lehet komolyan venni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szmrecsányi György: Mit foglalkozik akkor vele ? Kovácsi Kálmán : A középiskolai nevelésről lévén szó, azon álláspontomnak bátorkodom részem­ről kifejezést adni, hogy teljesen hozzájárulok ... Szmrecsányi György: Emelem poharamat Kelemen Samu egészségére. (Zaj a, szélsőbalol­dalon). Kovácsi Kálmán: Semmiesetre sem a ró­mai katholikus izgatók egészségére. (Élénk he­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a középiskolának tényleg nem lehet czélja az, hogy egyes felekezetek rendelkezé­sére akkép nevelje az ifjúságot, hogy azok már a középiskolában felekezetileg csoportosuljanak és társadalmi életüket is ilyen módon tagolják szét. Én részemről javaslatot is terjesztek be aziránt, kegyeskednék a kormány intézkedni oly iránv­ban, hogy a középiskolákban, általában a taninté­zetekben csakis oly egyesületek engedélyeztes­senek, a melyekbe az illető intézet minden növen­déke kivétel nélkül beléphet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt tudom indokolni azzal, hogy tapasztaltam, hogy nemzetiségi fiukat az kese­rített el és az idegenitett el legjobban a magyar fiuktól, hogy egyesületeikben a tót fiuknak sze­replésük nem volt. Társadalmilag is elkülönítette őket a magyar fiuknak türelmetlensége. Hogy felekezetileg oszlassuk meg középisko­láink növendékeit, hogy a társadalmi életben is ekkép oszlassuk meg magunkat, ezt én a nevelés érdekében leghatározottabban kell, hogy elitél­jem, és hogy ez ellen a magyar kulturális fejlődés nevében tiltakozzam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A vallástanítás órája alatt sem szabad annak a tónusnak uralkodnia, a melyet ott ez idő szerint tapasztalunk, a mely nem a saját vallásának szeretetére, hanem a más vallásúak elleni gyűlö­letre oktatja és tanítja Id a növendéket. (Helyes­lések a baloldalon.) En részemről a legszigorúbb mértéket tudnám alkalmazni az ilyen hitoktatóval szemben, a Id a helyett, hogy a saját vallásának igazságaival igyekeznék növendékének vallásos meggyőződését megszilárditani, Ítéletét megerősi­teni, őt ebben támogatni és nevelni, a helyett a másik felekezet vallási igazságainak lekicsinylésére tanitja azt. (Helyeslések. Folytonos zaj. Elnök csenget.) A ki a más vallását gúny tárgyává teszi, én részemről az ilyen hitoktató ellen felekezeti izga­tás czimén emelnék azonnal vádat. (Helyeslés. Folytonos zaj.) Méltóztassék annak az erkölcs­bontó hatását elgondolni, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy a mikor az a fiatal ember, a kinek fogékonyabb a kebele, ott látja a proczessziós menetet, látja az áhítatos arczokat, hallja az áhí­tatos éneket az ajkakon, és önkéntelenül is kalapot emel az ihletettségének ezen megnyilatkozása előtt, másnap pedig a hitoktató gúny tárgj'ává teszi az egész menetet, megbotránkoztatva azt a fiatal embert az ő érzületeiben, a melyet egy más fele­kezetnek ez a vallásos megnyilatkozása tett reá. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon: Hol történt ?) Müven erkölcsrontó az, hogyha hallja valaki a templomban énekelni, a sziv mélyéből fakadó érzülettel, a zsoltárokat, és másnap egy hitoktató gúny tárgyává teszi ezt. (Folytonos zaj. Elnök csenget. Felkiáltások : Ki lette ? !) Megteszi egyik is, másik is. Méltóztatnak nem egyszer hal­lani, hiszen mindegyik megteszi, hogy lekicsinyli a másik vallását. Ilyen rendszer a tanításban sohasem vezethet az illető növendék vallásos érzületének megtisztítására és megszilárdítására. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Teljesen igaza van !) Mert a mikor azt látja az a növendék, hogy sem ebben a vallásban nincs igazság, sem a másik­ban, mindegyik csak téved, végre a saját vallásá­nak igazságaiban sem lesz biztos, és végül a saját hite szilárdságába vétett bizalma is meginog. (Igaz / Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, t. ház, hogy a mint az elemi iskolában annak az értelmileg kevésbbé fejlődött egyénnek elég hat esztendő a vallástanitásra, ép ugy a középiskolákban, a szellemileg fejlődött és Ítélőképességben megfinomult középiskolai nö­vendék számára is elegendő, hogyha ugyanennyit nyújtunk. Megengedem, hogy ő rá nézve az élet esélyei nagyobbak és az élet nagyobb hullám­zásainak van kitéve, mindazonáltal meggyőző­désem szerint teljesen elegendő, hogyha vallás­tanitásra hat esztendőt nyújtunk neki. Ez alatt megszilárdulhatott az ő hitében; az utolsó két

Next

/
Oldalképek
Tartalom