Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. 413 pirulni is kell kissé hozzá, mert megöregedtem, exponált felekezeti áUásom van, de még soha életemben felekezeti vitát senkivel nem folytattam, senkivel soha felekezeti viszályban nem voltam, én mint teológus a görög-katholikus teológusokkal testvéri viszonyban éltem három esztendőn át a nélkül, hogy valaha is vitatkoztunk volna, mint gyakorló pap pedig az összes szomszéd katholiküs papokkal mindig komasági jóviszonyban éltem (Élénk derültség.) és velük soha semmiféle felekezeti vitában nem voltam. Az a felfogásom, hogyha e kérdés itt mégis felmerült és annyira foglalkoztat mindnyájunkat, ennek okát nem is szabad másutt keresni, mint azokban, a kik a felekezeti kérdéseket ilyen szempontból, mondjuk : talán professionsmässig űzik. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én a nemzeti egységnek két veszedelmes ellenségét ismerem. Egész életemet szívesen áldoztam fel annak, hogy a nemzetiségi agitátorokkal szemben a magyar fölényt mindenütt biztositsam és a nemzetiségi agitátorok hatása alól kivonjam, emanczipáljam a tót népet, a melyet legközelebbről ismerek. Tudom, hogy ezt előidézik nagyrészt oly ügyvéd urak, kiknek foglalkozása a nemzetiségi kérdés, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Abból élnek!) mert ügyvédi klientúra tekintetében ez igen elő-, nyös és jövedelmező. A felekezeti viszályt is leginkább oly ügyvéd urak méltóztatnak itt felidézni, kiknek ez a foglalkozás szintén eléggé jövedelmezőnek szokott bizonyulni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én nem voltam itt, de volt szerencsém olvasni Polónyi t. képviselőtársam beszédét, ki az ő diszes klientúrájának társaságába és jegyzékébe felvette a római katholiküs egyházat is. (Zaj balfelől.) Nemcsak ő, vannak félbemaradt jogászok is, a kik felekezeti izgatásokból élnek. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Veszedelmes a magyar nemzetre nézve az, ki a nemzetiségi kérdéseket idézi fel és izgat, és igy támadja a magyar nemzet egységét, s én ezekkel szemben a legszigorúbb eljárást sem tartanám elég szigorúnak; mert ha joga van egy nemzetnek alkotmánya, ősi történelmi, jogi tradicziói, jövőjének érdekében fegyvert fogni, s egész sorait az ellenfeleknek megsemmisiteni, s odadobni saját nemzete virágját, és ha szabad nekünk ilyen óriási pénz- és véráldozatok árán védekezni a külső elenséggel szemben, akkor a belső ellenséggel sem szabad nagyon keztyüs kézzel bánni, azokkal szemben is tudnék ilyen kegyetlenségig menő szigorral dolgozni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert veszedelmesebbnek tartom őket a külső ellenségnél. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De bármilyen veszedelmes is a nemzetiségi agitátor, még kevésbbé tartom tűrhetőnek a felekezeti agitátort. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) A nemzetiségi agitátor azokat állitja velem szemben, kik a nélkül sem lesznek soha jó barátaim, kikre a megkisértés nehéz óráiban a nélkül sem számithatnánk; a felekezeti agitátor a magyar nemzetet, a magyar fajta népet tépi izekre, belenyúl a családba, letépi az anya kebléről a gyermeket, ellentétbe állit testvéreket, megzsibbaszt minden alkotó erőt, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) minden energiának útját állja, lehetetlenné teszi egyes községekben, a községek társadalmi köreiben és részeiben az egész nemzet fejlődését, meggyengiti ellenálló képességét. Ezt tartom én a szerencsétlenség legnagyobbikának, a melyért a felelősséget azokra hárítom, kik kenyérkeresetképen űzik ezt a foglalkozást, s a kik e mellett nem nyomorognak. Én ezekkel szemben hasonló kíméletlenséggel tudnék elbánni, és ezeket egész nyugodtan tudnám a legszigorúbban megítélni. Lehet-e nagyobb veszedelem a magyar nemzetre nézve, mint az, mikor felekezetekre kezd megoszlani ? A nélkül is kevesen vagyunk, gyengék vagyunk, demoralizált nemzet vagyunk, mindannyian elszegényedve, (Igaz! Ugy van!) kaczag rajtunk az egész világ, azt mondják: az az ember, kinek fináncziális dolgai nincsenek rendben, ne akarjon szerepelni. Mit akar a magyar nemzet ? Lámpával kell keresni azt az embert, a kinek nincs váltóadóssága, ingatlanaink túl vannak terhelve, adóssággal van minden ember telve, alig van anyagi erőnk ahhoz, hogy 3 hónapra prolongálhassuk önmagunkat. Hogy ezt a nemzetet, a mely ily szerencsétlen, szegény és társadalmilag is minden tekintetben deranzsirt állapotban van, még felekezetileg is megoszlassuk, ezt nem teheti senki más, csak az, a ki idegen érdeket szolgál, de semmiesetre sem teheti jószivű, jólelkű ember és a ki ezt cselekszi, azt én nemzetem legnagyobb ellenségének tekintem. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ezekkel szemben bár türelemmel, bár szeretettel, de azzal az energiával, azzal a szívóssággal fogok küzdeni, a melylyel küzdök a nemzetiségi agitátorokkal szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben a házbannem ismertem eddig felekezeti jellegű embereket. Én soha az életben nem kérdeztem, ki milyen vallású. Megbotránkoztam és megbotránkozom felette mint pap és mint ember, hogy egy év óta, ha bejövök a házba, minden egyes kérdésnél, legyen az állattenyésztés kérdése, (Derültség.) legyen az a fináncziális kérdés, állandóan bizonyos felekezeti szempontból méltóztatnak azt magyarázni. . . Szmrecsányi György: Ugy van ! Kovácsi Kálmán : ... és bele méltóztatnak ékelni minden egyes ügybe a felekezeti kérdést. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kik ? A kik leginkább szemére hányják mindnyájunknak, hogy mi felekezeti vitákat provokálunk. Ez a szálka az egész ház testében pedig nem más, mint az a párt, a mely nem tudom milyen czimen néppártnak nevezi magát, (Hosszantartó élénk tetszés, derültség és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) pedig a néphez legkevésbbé sem áll közel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Szmrecsányi, ugy