Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

412 179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. érdeklik a nagy tömeget. Mi régen ismerjük azt a taktikát, melyet százan és százan szoktak állandóan követni, hogy mikor egy kérdésről el akarják terelni a figyelmet, akkor egy másik dolgot tolnak előtérbe és folyton ezen nyargalnak, mintha az egész országnak nem volna más baja, mint a felekezeti érzékenység. Csak egy példával illusztrálom ezt a taktikát, mely egész erejével el akarja hitetni az országgal, hogy itt felekezeti háborúságok vannak. A napokban történt, hogy Prohászka püspök néhány munkája indexre került. (Zaj.) Rflártonffy Márton : Ez igazán nem tartozik ide. Halier István : Ez a katholikusok belügye, ehhez a képviselőháznak vajmi kevés köze van. De mikor valaki idehozza, akkor mégis csodálkozom, hogy az a valaki épen olyan ember legyen, kinek állásánál és vallásánál fogva ettől a kérdéstől csakugyan távol kell állnia. Csodálkozom azon, hogy Magyarországon megtörtént, hogy ugyanazon napon, mikor köztudomásra jut az indexretétel, akkor már egy sajtóorgánum azt irja, hogy az egész országban óriási az izgatottság és ez politikai térre is át fog csapni. A következő napon azután már azt irja, hogy Rómában is észrevették azt a rettenetes felfordulást és izgatottságot, és Rómát ez megdöbbentette, s már megindították az alkudozást Prohászkával. Bocsánatot kérek, erről az izgatottságról csak ugyanazon sajtóorgánumok tudnak, melyek mindenféle . . . Hock János: Ezt a sajtóban kell elvégezni. Halier István : Azért hozom ide, igen t. képviselő ur, mert ugyanakkor akadt rögtön egy képviselő, épen a t. képviselő ur pártjából, kinek szintén a feje fájt azért, mert ez a katholikus ügy igy történt, és folyt le, mint ahogy lefolyt. Ezt csak annak illusztrálásául hozom fel, hogy mesterségesen híresztelik, hogy van felekezeti gyűlölködés, mikor nincs felekezeti gyűlölködés, mikor minden felekezet, első sorban a katholikus egyház, és a néppárt is és annak minden eg3?es tagja mindig is azon vannak, hogy a felekezetek saját belügyeiket intézzék el maguk, hogy a képviselőházba izgató kérdésekkel ne kelljen jönnünk, akkor, mikor a nemzetnek annyi súlyos és fontos teendője vár elintézésre. T. ház ! A kik felekezeti békességről annyit prédikálnak, legyenek következetesek, és illetéktelen és tapintatlan kézzel, mint a hogy Kelemen Samu is tette most és tette múltkor, ne nyúljanak a felekezetek érzékeny oldalához, s akkor az izgatottság bizonyosan jóval kisebb lesz, mint az ő csillapitó beszédeik után lenni szokott. Benedek János: Az indexretétel ületéktelen beleavatkozás a magyar sajtószabadságba! Szmrecsányi György: Ezt magad sem hiszed el. Halier István : Végül én nem látok semmi veszedelmet abban, hog}^ a középiskolákban vallásos egyesületek működnek. Nem látok ebben veszedelmet, mert nem tudom elhinni azt a tételt, hogy valakinek a vallásossága gátul szolgálhasson abban, hogy a kultúrában mennél nagyobb előrehaladást tegyen. A keresztény kultúra nem akadályozott még meg semmiféle haladást, nem akadályozott még meg semmiféle kutatást, nincsen eUenére semmiféle szabadságnak és a mikor valaki a szabadságot akarja védeni és a kultúrát a kereszténység ellen, akkor megtámadta a kereszténységet és akkor ő az oka annak, hogy az összes keresztény felekezetek tagjai közül azok, akik őszintén ragaszkodnak felekezetükhöz, magukat sértve érzik. így ők idézik elő az izgatottságot, a mely ellen e házban és a sajtóban is állandóan beszélnek. Én tartom gróf Zichy János ministert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársamat olyan liberális embernek, mint Kelemen Samu t. képviselő urat és tartom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamat olyan kulturembernek, mint Kelemen Samut és ha ezek az államférfiak és képviselőtársaink össze tudják egyeztetni a liberalizmussal a kongregácziót, ha össze tudják egyeztetni a keresztény kultúrát az ő kultúrájukkal, akkor engedje meg Kelemen Samu t. képviselőtársam, hogy az ország mégis inkább ezeknek az uraknak a véleményét fogja akczeptálni és mi a közoktatásnál a jövőben is követelni fogjuk azt, hogy a keresztény szellem és kultúra és a vallásos oktatás, a melynek képviselői a kongregácziók is, helyet találjon állami iskoláinkban is és hogy senki a katholikus egyház belügyeibe, devoczionáüs egyesületeinek életébe bele ne avatkozzék. A tételt pártállásomnál fogva el nem fogadom. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Kovácsi Kálmán: T. képviselőház! Én magam is hajlandó vagyok külső befolyásokra vezetni vissza azt a viszályt, a melyet most már eltagadni nem lehet, inkább, mintsem hogy azokra vezessem vissza, a kiket itt megnevezni méltóztattak : a szoczialistákra, a szabadkőmivesekre, őket okolván azért, hogy ez idő szerint nagyon benne vagyunk a felekezeti kérdésekben. Baross János: Pedig ez az igazi oka ! Kovácsi Kálmán : A kurucz időkben másutt keresték az ilyen bajoknak az okát. Azt hiszem, ha messziről hozom is a példát, közel fogok vele lőni a czélhoz. A kurucz azt mondja, hogy »Mig ez hazában csak egy német lészen, soha itt békesség egészen nem lészen.« (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kurucz a leghelyesebb praktikának azt tartotta, hogy végképen ki keh a németet az országból pusztítani. Mi is körülbelül itt kereshetnők ennek a bajnak az okát, a mely bajról letagadni azt, hogy megvan, nem lehet. (Zaj.) A középiskolákról lévén szó, általánosságban nem akarok beszélni azokról az irányzatokról, a melyek már eléggé foglalkoztatták ezt a szerencsétlen házat. Mert hiszen szerencsétlennek mondhatom és szerencsétlennek tarthatom magamat és magunkat, a mikor kénytelenek vagyunk ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Őszintén szólva, még