Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. 411 pozitív reményt, előlépési, pártfogást nyerni lehetséges, alapjában téves, hogy ez a közhit hamis, hazug. Méltózassék a vallás- és közoktatásügyi mimsteriumnak ezt állandóan cselekedetekkel dokumentálni és bizonyítani. És én azt gondolom, hogy akkor, ha ez meglesz, ha mindenki látni fogja künn a perifériákon, hogy a szó legnemesebb értelmében vett szabadelvűség ilyen módon érvényesül: akkor én azt hiszem, hogy nagyon kényes és nehéz kérdés önmagától fog megoldódni. Szmrecsányi György: Minden professzor sza- ! badkőmives legyen ! Várady Zsigmond: Csak pár percznyi türelmet kérek. Én azt hiszem, hogy eltekintve azoktól a Molnár főtisztelendő ur által és régebben mások által is megtámadott, de lege ferenda, általam szintén igen szükségesnek tartott radikális reformoktól, melyeknek ma e házban többségre kilátásuk aligha volna, ezt a kérést a törvénybe iktatott vallásegyenlőség és a tiszta szabadelvűség alapján is jogunk van kérni és teljesítését remélni. E reményben a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon). Hammersberg László : Haller István ! Haller István : T. ház ! Miután a t. ház kegyes volt megengedni Kelemen Samu t. képviselőtársamnak, hogy e tárgygyal, e tétellel nem egészen szorosan összefüggő kérdésekre is kiterjeszkedhessek, kérem, méltóztassék nekem is megadni a jogot, hogy egészen röviden reflektálhassak Kelemen Samu t. képviselőtársam némely megjegyzésére. Elnök : Megengedi a t. ház '? (Igen !) A ház tehát ezt megengedi. Haller István : T. ház ! Magam is azok közé tartozom, s azt hiszem, pártom, minden embere azok táborába tartozik, a kik azt óhajtják és legjobb igyekezettel azon vannak, hogy a felekezeti érzékenységnek csatái ne kerüljenek be a házba, és a kik nem akarják, hogy az érzékenységek, a melyek sok ember lelkében élnek, a mint egyik szónok emiitette, a parlamentből kikerüljenek és egymás haragosaivá tegyék az embereket. Becsülöm, tisztelem azok törekvését, a kik a házban a felekezeti békét óvják és azért beszélnek, hogy a felekezeti békét künn az országban megzavarni ne engedjék. De nem tudom megérteni, hogy azok az emberek, a kik mindig a felekezeti békeért beszélnek és mindig azt mondják, hogy a felekezeti béke megzavarása a nemzet, a kultúra elleni bűn, a felekezeti békét ugy akarják megteremtem, hogy egyik vagy másik felekezetnek mindig a legérzékenyebb oldalához nyúlnak, (Ugy van ! a baloldalon.) hogy mindig azokat a kérdéseket piszkálják, a melyek tényleg alkalmasak arra, hogy a felekezeti villongásokat ebben az országban felkeltsék. Mert mikor itt a katholikus iskola ellen intéznek támadást, a mikor a keresztény kultúrának jogosultságát, sőt létezését kétségbevonják, holott ebben az országban 19 millió ember vallja magát kereszténynek, ahhoz az ily békeapostolok munkáját herostratesi munkának tartom, azok nem oltanak, hanem gyújtogatnak, nem szolgálják a czélt, a melyért beszélnek. Mást gondolnak, mint a mit mondanak. Azok cselekedetei épen ellenkező következményekkel járnak, mint a minőket itt elérni akarnak. Azt mondta Kelemen Samu t. képviselő ur, hogy neki szemére vetették, hogy miért foglalkozik épen ő e kérdésekkel, hiszen ő legkevésbbé lehet illetékes arra, hogy objektiv szempontból szóljon e felekezeti kérdésekhez. Azt felelte Kelemen Samu t. képviselő ur erre, hogy egy magyar törvényhozónak nem lehet megszabni, hogy miről szabad beszélnie. Ebben igaza van, mert neki, mint törvényhozónak, de facto szabad mindenről beszélnie. Szabad. De eszembe jut az a történet, a mely Deák Ferenczczel esett meg, a mikor nyári időben náddal, szalmával fedett viskók közt járt és pipázott. Találkozott egy emberrel, a ki azt mondta, hogy nem kellene itt pipázni, tegye azt félre. Azt kérdezte erre Deák Ferencz, hogy hát itt pipázni nem szabad ? Az illető pedig azt felelte : »Szabadni szabad, de nem illik«. (Mozgás.) T. ház ! Azt mondom én Kelemen Samu t. képviselőtársamnak, hogy szabad e kérdésekkel foglalkozni, de nem illik azoknak, a kik ily tekintetben szinvaksággal vannak megverve, (Élénk ellenmondás.) s objektíve nem is tudják megítélni e kérdéseket, mert sohasem fognak tudni szabadulni azoktól az előítéletektől, a melyeket magukkal hoznak. Benedek János: Nem tagja semmiféle felekezeti pártnak. Haller István : Egészen mindegy. Tartozik olyan felekezethez, melyből kellett magával hoznia és mint látszik, hozta magával azon előítéleteket, melyek képtelenné teszik arra, hogy e kérdéssel igazságosan foglalkozzék. Bakonyi Samu : Hát ez nem előítélet ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hartner Géza: Parlamentbe való az ilyen kérdés, de nem a piaczra. Itt szűrődjenek le a felekezeti kérdések. (Zaj.) Ide való az, de nem ki a piaczra. (Nagy zaj.) Fráter Lóránt: Sehova sem való ! Haller István : Ha valaki igaznak veszi azt a lefestést az országban dúló felekezeti villongásokról, melyekről Kelemen Samu beszél, akkor tényleg azt kellene hinnie, hogy ebben az országban a felekezeti béke már régen eltűnt, hogy itt az embereknek semmi más gondjuk nincs, mint azt kutatni, hogy kit lehetne felekezeti okból gyűlölni. Hát, t. ház, ennek a felekezeti villongásnak és türelmetlenségnek semmiféle nyomát látni nem lehet. (Zaj.) Szisztematikusan szúnyogokat fajnak fel elefánttá azok, kik ezzel a takitikával el akarják terelni a figyelmet más kérdésekről, melyek sokkal inkább égetik a magyar nemzetet, és sokkal inkább 52*