Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. 363 nem beszélhettem, vele az ülés előtt — olvassa fel a ház szine előtt ennek a határozati javaslatnak első pontját. Nagyon hűen emlékezem rá. Az első pont akként szól, hogy mi mély tisztelettel, alá­zatos kérelemmel fordulunk a főváros nem katho­likus hitfelekezetű bizottsági tagjaihoz, hogy ők maguk tegyenek kezdeményező lépést arra, hogy a fővárosban ez az áldatlan állapot megszűnjék és fokozzák a katholikusokban a hála iránti köte­lességérzetet a főváros nagyérdemű közönsége iránt. Ezt tartalmazta az a határozati javaslat; nagyon kérem t. barátomat, sziveskedjék ezt az eredeti példányból, a melyet rendelkezésére bocsá­tok, a ház szine előtt konstatálni. A ki ilyen köz­ismert, publikált tények daczára, engem vád alá helyez azért, mert én egy vallási nihilizmus terje­dését látva, és látva azt, hogy felekezetem sok tekintetben üldözésnek van kitéve, — egyes emberekről beszélek — akkor, mikor én soha éle­temben egyetlenegy felekezetnek semmiféle jogo­sult érdeke ellen fel nem szólalok, soha senkit semmiféle törvénytelenségre nem izgatok, jónak látja, engem a vecsernye vádja alá helyezni, nem tudom, t. ház, hogy ilyen tények után a szánalom­nak milyen fokát érdemli meg az az ember, a ki hit­sorsosát csak azért, mert saját egyházát védi, ilyen módon rágalmazza. Elnök (csenget) : A t. képviselő ur a rágal­mazás kifejezést használta képviselőtársával szem­ben. Ezért kénytelen vagyok őt rendreutasítani. Polónyi Géza: Mentségemül hozom fel, hogy a kit gyilkosságra való felbujtassál gyanúsítanak, — mert a vecsernye-vádja az — az talán jogo­sítva van ilyen kifejezést használni. Egyébként én Ghiczy Kálmán példáját idézve, búcsúzom el ezen gyönyörű témától. Neki szintén volt egy ilyen bánhidi plébánosa, mint nekünk van Kőbányán. Ez, t. képviselőház, egyszer inter­pellálta Ghiczy Kálmánt, hogy miért haragszik a papokra. Ghiczy azt mondta : »Csak az ilyenekre, és pedig azért, mert szeretem a vallásomat.« Én is csak annyit mondok, hogy én sem szeretem a köz­életnek azon hermafroditáit, a kik vasárnap római katholikus plébánosok és a Szűz Máriáról prédikál­nak, hétköznap pedig a szabadkőmívesek erkölcs­tanát hirdetik. Hock János : Nem igaz ! Polónyi Géza: Én is azt mondom, hogy nem szeretem az olyan plébánosokat, a kik nagyon szépen prédikálnak a coelibátusról, de akkor énekelnek a misén legszebben, a mikor a saját fiaik miinstrálnak nekik. (Zaj és mozgás.) Hock János : Hazugság ! Hazugság ! Polónyi Géza: Nem önre mondom kérem, csak általánosságban. En szívesen veszem mindenkitől a támadást, a kritikát, de különleges jelenségnek tartom, ha egy fővárosi plébános jónak látja, a mikor a katho­likus kegyuraság kérdése napirenden van, itt a képviselőház előtt azt mondani morál gyanánt, hogy kérem, mi boldogok vagyunk, hogy zsidó patrónusunk van, mert az jobban fizet, mint más. Hock János : Nem azt mondtam ! Nem igaz ! Polónyi Géza: Azt mondta, hogy soha még ilyen bőkezű patrónus nem volt, mint a főváros, és hogy mennyire üdvös dolog ez. Hock János: Mint a főváros! Polónyi Géza: (Zaj. Elnök csenget.) T. kép­viselőház ! Azt mondja a képviselő ur, hogy a zsidók tartózkodnának a szavazástól, de a plébá­nosok maguk járnak el a zsidó bizottsági tagoknál és kikönyörgik becsületszavukat, hogy rájuk fog­nak szavazni. Itt őt szakértőnek kell elfogadnom. (Zaj. Derültség a baloldalon.) Ö mindenesetre authentikusabb ebben a kérdésben állítást kocz­káztatni, mint én. De ha ez igaz, akkor tízszer annyira kötelességem nekem, mint vallásomat becsülő katholikusnak, hogy a szimoniának ezt a nemét, hogy végig kilincselik a zsidó bizottsági tagokat, hogy a fővárosban katholikus plébánosok lehessenek, mentül előbb megszüntethessük. Igenis, 6ZGK Í1Z intencziók vezettek és vezetnek engem a jövőben is. Attól abszolúte nem szoktam megijedni, ha t. képviselőtársam jónak látja engem antiszemi­tának kinevezni, azonban tiltakozom ellene, tilta­kozom a józan ész szempontjából, mert a t. kép­viselő urnak, ha tudományos munkákkal foglal­kozik, tudnia kell, hogy az antiszemitizmus már mint fogalom is lejárta magát, mert az antisze­mitizmus ma már csak lingvisztikus megkülön­böztetés ; olvassa el Werner Sombárt munkáját, ott majd meg fogja találni, hogy csak nyelvi kü­lönbséget jelent az asszírok, babiloniak és a zsi­dók tekintetében a szemita kifejezés. Eám nézve tökéletesen mindegy, soha sem nyelve, sem faja miatt nem fogok gyűlölni senkit; de a mi engem vezet és vezetett mindig, az az, hogy ennek az államnak és intézményeinek keresztény jellegét meg akarom óvni, és a mennyire tőlem függ, meg is fogom óvni, azzal a propagandával szem­ben, a mely egyaránt fenyegeti nemcsak a keresz­ténységet, hanem minden pozitív vallást, legyen az akár zsidó, akár keresztény. Ezeket én kötelességemnek tartottam rész­ben intenczióimnak helyreigazítása czéljából, rész­ben pedig azért előterjeszteni, hogy a t. képvi­selőház egy pillanatig se kételkedjék azon, hogy azok az adatok, a melyeket felsoroltam, épen ugy, mint a hogy felsoroltam, igazolják azt az álláspontomat, hogy a fővárosban tényleg van egy propaganda, a mely az ő szervezetével a köz­gyűlés többségét a maga javára dominálja. Több szavam ez idő szerint nincs. Elnök: Hock János képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Hock János: Nem csak személyes megtá­madtatás miatt, hanem az én beszédem egyenes félremagyarázása okából is kérem a t. ház türelmét. (Halljuk/) Nem fogok talán olyan hosszan visz­szaélni mint a t. képviselő ur, de rektifikálnom kell adataimat. (Halljuk !) 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom