Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

364 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. A képviselő ur olyan dolgokkal vádol engem, a melyeket az én beszédemben meg nem talál; a mik pedig beszédemben megvannak, azokat a t. képviselő ur nem czáfolja, hanem átugorja. Én azt mondottam, hogy helytelen a képviselő urnak az az állítása, hogy Budapest fővárosának közgyűlése határozott keresztényellenes tendeneziáju. Felhoztam adatokként mindazokat az összegeket, a melyeket rendkívüli és rendes kiadások fejében a főváros mint kegyúr a katholikus egyháznak kiutal. Rámutattam, hogy nincs Magyarországon, az egyházi és világi főurakat öszszevéve, egyetlen egy sem, a ki versenyezhetne a kegyuraság terheinek viselésében a fővárossal és soha még olyan jogos kérésünk nem volt, a mefyet a főváros a felekezeteknek, a midőn kultusz- vagy egyházi segély czimén fordultak hozzá, ki ne utalt volna. A képviselő ur pedig erre egyszerűen nem is alludál, ezt a dolgot nem érti, nem hallja meg. Polónyi Géza : Mert polemizálni nincs jogom ! Hock János ". Ha nincs joga mégis elég hosszan méltóztatott polemizálni a többi adatokkal, a melyekből elhallgatta a képviselő ur azt, a mi ellene szól, és próbálta magyarázni azt, a melylyel saját állitása mellett tudott látszólagos érveket kovácsolni. Ö többek között azt állította, hogy a keresztény többség a fővárosi bizottsági tagok között négy; ma helyesbiti, s azt mondja, hogy nem négy, mert nem 198 a zsidó, hanem ujabban összenézte és csak 192. Polónyi Géza : Az Alkotmány állítja ! Hock János: Méltóztassék ezt a kontrolt magának megtenni, a mint megtettem én és meg méltóztatik győződni, hogy a mint elnézett a bizottsági tagok felsorolásában egyes tagokat és keresztényt zsidónak vett, ugy meg fogja találni a közgyűlésnek numerikus többségében is azon adatok helyességét, a melyeket felemlítettem. Hogy lehet a fővárost vádolni azzal, hogy ott teljes a zsidó uralom, a mikor a főváros ügyeit vezető tanács, a főhivatalnokok, a főtisztviselők közül, 21 főtisztviselő közül csupán egyetlenegy zsidó van, a ki bir szavazati joggal. Hogy egyes bizottságban lehet, hogy a zsidók többen vannak, azt megengedem. Polónyi Géza : Nem egyesben ! Hock János : Arról nem is beszéltem. Én csak azt mondtam, hogy a képviselő ur adatai helytelenek, a mikor többek között azt mondotta, hogy a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányában egy zsidó és egy keresztény van, mert kimutattam, hogy ez a bizottság öt rendes és két póttagból áll és ezek között egy a zsidó. Tovább mentem. Az igazoló-választmányban a képviselő ur azt mondotta, hogy kilencz tag közül hat a zsidó, tehát kétharmadrész ; én kimutattam, hogy nem ugy áll, mert kilencz tag közül négy a zsidó, öt a keresztény ; tehát nem ugy áll, a hogy ő mondta. Kénytelen vagyok a neveket felsorolni. Darvai Fülöp, itt van, ő bizonyít; elnök : Kuncz Jenő, dr. Hennyey Vilmos, Hűvös József, Leitner Adolf, Popper Mór, Szabó János, Szilágyi Károly és Tóth László dr. Ezek között nincs hat zsidó, hanem négy. Itt méltóztatott tévedni. Azt mondotta a képviselő ur, hogy a bírálóválasztmányban van egy keresztény, négy zsidó. Ez kézzelfoghatóan hamis adat. A nevek a következők : Elnök Fülepp Kármán főpolgármester, tagok : Bródy Samu, Morzsányi Károly, dr. Preyer Hugó, Radocza János, Szebeny Antal, jegyző Csaplovics Pál. Tehát nem négy zsidó és egy keresztény, hanem megfordítva. Végül a kijelölő választmányról én azt mondottam, hogy hét tag közül van két zsidó. Polónyi szerint pedig van négy zsidó. Ismét kénytelen vagyok felolvasni a neveket. (Olvassa): Hűvös József, Radocza János, Vázsonyi Vilmos, Fülepp Kálmán főpolgármester, elnök, Hegedüs János, Márkus József, Polónyi Géza. Tehát abban a bizottságban, (Élénk derültség.) a hol ő négy zsidóról beszél, s a mely bizottságnak ő is tagja, kisült, hogy tulaj donképen két zsidó és öt keresztény van a hét tag között. Ezek tehát rossz, hamis adatok. Én ezek ellen szólaltam fel itt a képviselőházban. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: A közgyűlés által választottakat értettem ! (Nagy zaj. és mozgás jobbról és a szélsőbalon. Az elnök csenget.) Hock János: Akárki választja, a közgyűlés választja, vagy a főpolgármester küldi ki, itt egy bizottságról van szó. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon. Felkiáltások jobbról: Már megint csavar ! Zaj.) Fráter Lóránt: Miért kell mindig felekezeti kérdéseket bolygatni ? (Folytonos zaj. Az elnök csenget.) Hock János: Itt, kérem, egy bizottságról van szó, s a képviselő ur a főpolgármesteri kinevezésre hivatkozhatik ugyan, de én csak azt mondottam, hogy nincsen igaza a bizottsági tagok számarányát illetőleg. Polónyi Géza: Nem is állítottam! (Zaj.) Hock János: Ha a saját beszédét is letagadja a képviselő ur, akkor nem lehet vitatkozni. "(Folytonos zaj és derültség. Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Bocsásson meg a képviselő ur, de egyszer Sipulusz, alias Rákosi Viktor, mondott egy nagyon érdekes dolgot, a mit azt hiszem meg is irt. Egy hasonlatot applikált; hasonlattal fogok élni én is, azzal, a mit Rákosi Viktor más vonatkozásban használt. (Halljuk ! Halljuk !) A felső vidéken volt egy kis szatócsbolt, és ott a szatócs, nyári napon teljesen pőrére vetkőzve ült; csak egy cziünder volt a fején. (Derültség.) Mikor azután bement valaki és azt mondotta : hogyan tud ilyen pőrére vetkőzve ülni a boltban, azt felelte, hogy ugy sem jön be senki. De hátha mégis bejön ? — kérdezték tőle. Biztos vagyok benne, hogy nem jön senki — felelte a szatócs. Hát akkor miért van a fején a kalap ? — Hátha mégis bejön valaki — volt a válasz. (Élénk derültség.) A t. képviselő ur is feltétlenül hiszi, hogy adatait senki sem kontrolálja és pőrére nem vetkőzteti. S ha az ember ezt mégis megteszi, akkor mindig ott