Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

362 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. liogy én nemcsak erről a három bizottságról beszéltem, lianem felsoroltam 21 bizottságot, Ebből a 21 bizottságból a t. képviselő ur sem tudott érinteni 18-at. Tehát, hacsak

: az az egy dolog volna igaz, a mit a t. képviselő ur érintetlenül hagy, nincs-e nekem jogom azt a konkluzumot levonni, (Ugy van ! halj elől.) a mit én levontam, hogy fájdalmasan érint bizonyos oldalról, és pedig a mióta a demokrata párt vette át a főváros közgyűlésén a vezetést, hogy bizonyos felekezeti jelleg mutatkozik, a melytől tartózkodni a felekezeti béke érdekében azoknak állana kötelességükben, kik ezt a helytelen irányt inaugurálták? T. képviselőtársam tovább megy és azt mondja, hogy a főváros közgyűlésében az u. n. humanitárius bizottságoknak nagy többsége keresztényekből áll. Bocsánatot kérek, de ebben is nyilvánvalólag téved a képviselő ur. Hock János: A közoktatásügyi bizottság! Polónyi Géza : A közoktatásügyi bizottságban 12 áll 18 ellen, erről nem beszélek most. Hock János: 30-ból! Polónyi Géza: Nem erről van szó. A humanitárius bizottságokról van szó és a kulturális bizottságokról. Eltekintve attól, hogy a humanitárius kérdésekben szívesen engedhetném át a többséget, mert hiszen az nem hatalmi tényező, az u. n. koldusbiráskodást szívesen engedik át a hatalmi érdekeket képviselő felek, de még ebben sincs igazsága a t. képviselőtársamnak, mert a 11. lapon fogja megtalálni a t. képviselőtársam. pl. — csak egypárt mutatok be — a népszínházi bizottmányt. Ennek nyolez tagja van. Ezek közül Hűvös Iván, Márkus Miksa, Ruszt József és Surányi József, tehát négyen vannak zsidók. Ugyebár ez kulturális bizottság ? A 13. lapon találja azután t. képviselőtársam a munkásjóléti bizottságot; itt van húsz tag. Ezek között van Bródy Ernő, Bruszt Dávid, Fried Vilmos, Gelléri Mór, Grünwald Mór, Halász Manó, Herzfeld Erigyes, Klopfer Jakab és Pető Sándor. Ugyebár tizenegy kontra kilencz áll ? A 43. lapon találja a t. képviselő ur a hatósági kislakások, népszálló, népotthon és iskolák építésére felügyelő bizottságot, a mely tulaj donképen szintén egyik hatalmi bizottság. Hogyan áll ez a 18 tagból álló bizottság ? Hát 12 belőle a zsidó és hat a keresztény ; nevezetesen zsidó : Ehrlich G. Gusztáv, Feleki Béla, Ereund Vilmos, Gelléri Mór, Heltai Ferencz, Neuschloss Kornél. . . Benedek JáííOS : Neuschloss nem zsidó ! Polónyi Géza : Igaz ; Neuschlosst tessék tötörölni. (Derültség.) Azután Pető Sándor, Quittner Zsigmond, Rózsavölgyi Manó, Ullmann Gyula, Vázsonyi Vilmos, Wellisch Alfréd. Neuschloss nélkül van 12. íme a névsor. De, t. képviselőtársam, ha ön meg akar győződni arról, hogy mennyire való, a mit én állítok, hogy itt tendenczia, még pedig felekezeti tendenczia van, legyen olyan szives, kíméljük meg a házat ezeknek a részletezésétől, (Élénk helyeslés jobhfelől.) De tegye megt. képviselőtársam velem együtt a következő dolgot. Fogjunk össze és vegyük elő. az adókivető bizottságok tagjait és meg fogja találni t. képviselőtársam, hogy a dunabalparti részen 43 bizottsági tagból 30 nem keresztény. Hát, t. képviselőház, ne vegye zokon tőlem a képviselő ur, ha ezeknek a kétségbevonhatlan, világos adatoknak birtokában van egy ember,' aki feljajdul és figyelmezteti a főváros közönségét és mindenkit arra, hogy itt nyilvánvaló felekezeti tendencziából, hatalmi érdekek szolgálatában a kereszténység leszorul és leszorittatik. Már most azt mondja a képviselő ur, hogy igy volt ez annak idején is, mikor én nem tudom micsoda Hamletje voltam a fővárosnak. Hock János: Nem; a sasok vezére. Polónyi Géza : Bocsánatot kérek, először ténybelileg valótlan, hogy igy volt, mert ezek az állapotok 1906 és 1909 óta keletkeztek. De másodszor a t. képviselő urnak mint fővárosi bizottsági tagnak tudomással kellene birnia arról, hogy a fővárosban kerületenként történik a kandidáczió és az egyik kerület a másiknak a dolgaiba semmiféle befolyást nem gyakorolhat, ugy hogy miután a két kerület, a VI. és VII. kerület önmagában annyi szavazattal rendelkezik, mint a többi kerület összevéve, ők maguk dirigáltak és domináltak és nekem semmiféle hatalmam és módom nem volt, nem is lehetett arra, hogy mint a Sasoknak elnöke, bármiféle módon megváltoztassam a választást. De köteles voltam megmondani, hogy ténybelileg is valótlan, tehát inszinuáczión alapuló mit a képviselő ur itt mondott. Most befejezésül még csak arra térek rá, hogy a képviselő ur jónak látta a Vigadóban tartott katholikus népgyűlés dolgait is szellőztetni, erre nézve is alaptalan, koholt vádat emelni. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a fővárosban az én lord-protektorságom alatt rendeztetett egy zártkörű katholikus népgyűlés, a mely azoknak a tendencziáknak zsilipeket nyitott; ilyen valami kifejezést használt. Én először életemben vettem részt egy felekezeti gyűlésen, a melynek sem rendezője nem voltam, sem annak a népszövetségnek, a mely ezt a gyűlést rendezte, tagja nem vagyok; annál kevésbbé lehettem lord-protektorja. Én a népgyűlésen semmi más szerepet nem töltöttem be, mint előterjesztettem egy konkrét indítványt, a mely egyrészt könyörgést, másrészt tiltakozást tartalmaz a tekintetben, hogy a fővárosnak ilyen módon alakult felekezeti viszonyai mellett mentsenek meg bennünket attól, hogy a mi plébánosainkat a t. zsidó polgárok válaszszák, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy milyen plébánosokat választanak nekünk, arra itt van a példa. (Derültség.) A képviselő ur azt mondja erre, hogy ezt meg lehetne csinálni békességes utón. Hát kérdem t. képviselőtársamat, hogyha olyan jóhiszeműleg jár el, olvasta-e azt a határozati javaslatot, a melyet én ott előterjesztettem ? Én felkérem Zboray Miklós t. képviselőtársamat — sajnálom, hogy