Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-177
177. országos ülés 1911 június lk-én, szerdán. 355 tesszzük az Istenért, non propter Jesu, sed propter esu ; a hasunkért. (Általános helyeslés.) A vallásnak nem szabad a túlvilágba vetett reménységek okáért az elhárítható földi nyomornak terhét a legszegényebb emberek vállain hagyni meg. Ez már ideológia és nem a lelkek gyakorlati nevelése és tökéletesitése ; ha pedig az a vallási életet vezető pap, a ki eszményi végczélját mindig az evangéliumi szegénység krisztusi álláspontjából keresi, példát nyújt ebben, méltóztassék meghinni, nagyobb lesz a benső kohézió és összetartás. (Igaz ! Vgy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Mert most azt mondják: orvos gyógyitsd meg magadat! és hiába utalunk mi az evangéliumi szegénységre, a mig a papságnak helyzete olyan, hogy a feleslegekből is sok éhező és nyomorgó családot tudna fentartani és segélyezni. A keresztény hitélet akkor virágzott, mikor a papság önkéntes adományokból az oltáron élt, a mikor egy szent atya szerint a templom edényei fából voltak, de a papok szivei aranyból. (Taps.) A hanyatlás pedig rögtön megkezdődött, mikor gyűjteni kezdték a földi vagyont, a középkor egyetlen igazi gazdasági értékét. Maga Cantu Caesar mondja, hogy a középkor összes bűnei az anyagi javakkal visszaélő papságból indulnak ki. És e visszaéléseknek élő tiltakozásai voltak a szerzetesi reformkísérletek, egy Szent Benedek, egy Assisi Szent Ferencz, a ki az uj kor keresztény czivilizácziójának alapjait megvetette. Ez az utóbbi mondotta el örökké hires példázatát a római szentszék előtt az égből származott égi királynőről, az isteni szegénységről, a kit gyermekei most e földön megvetnek és ezért nem tudnak lelkileg nemesedni és tökéletesedni. Az egyháznak és benne az emberiségnek ilyen benső erkölcsi átalakulásra van szüksége : renovare omnia in Christo, újjászületni lelkileg. Es mig mi külső politikai hatalomra törekszünk és ebben találjuk az egyházi czélt, addig mindig végzetes lesz az egyház papjainak befolyása a hivőkre. Miért ? Mert az a politikai hatalom az elvek váltógazdaságánál fogva ma uralkodik és győz, holnap legyőzött és üldözött. Én pedig az anyaszentegyházamat nem akarom a napi politikai válságok esélyeinek kitenni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Mutatja ezt Francziaországnak a példája. Szmrecsányi György: A franezia papok sohasem politizáltak. Az volt a baj. (Zaj.) Hock János : ügy látszik, a képviselő ur nem volt Francziaországban, (Derültség jobbfelől.) vagy, ha volt, nem ismeri a franezia viszonyokat. Én egy évtizeden keresztül állandóan töltöttem ott évenként egy pár hetet, volt idő, midőn hónajsokat és most a t. ház megbirálására bocsátom a köztünk fenforgó vitás kérdést. (Derültség. Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) Mikor a monarchia elbukott Szedánnál és a köztársaság zászlót bontott, vájjon a katholikus papság évtizedeken keresztül nem azonositotta-e magát a Bourbon- és orleanista törekvésekkel ? (Ugy van ! ügy van ! jobbfelől.) Nem ennek volt-e a következménye, hogy maga a római szentszék dekrétumot adott ki, a melyben a franezia papokat figyelmeztette, hogy politikai pártállásért pedig senkit felelősségre ne vonjanak, mert ez az ő benső lelkiismeretének dolga, egyházi eljárás alá pedig ez a dolog nem tartozik. Tovább megyek, hogy bizonyíthassak. Tizennégy évvel ezelőtt volt Francziaországban az úgynevezett Dreyfus-pör. Méltóztatik tudni, hogjr ott az état-major kipéczézett egy egyént, hogy megindítsa ennek az egyénnek czime alatt azt a nagy felekezeti szenvedélyt, a mely az antiszemitizmus irányában Drumond lapjaiban fejeződött ki leginkább. Akkor én óvó szavamat felemeltem az ország sajtójában és rámutattam arra, hogy én, a ki privát meggyőződésem alapján ott voltam a rennes-i tárgyalásokon, az egyetlen magyar, és láttam közvetlen meggyőződésem alapján, hogy itt egy Justiz-Morddal állunk szemben, én, a ki azelőtt ellene dolgoztam és ellene irtam, mert lehetetlennek tartottam, hogy egy ország étatmajorjai tévedjenek, bűnbánólag megmondottam : az igazságot és jogokat pedig akkor sem szabad eltiporni, mikor azok zsidóé, mert az igazság és a jog az isteni eszmény és benne azt gyalázom meg és azt tiprom el. Igaz, megvádoltak akkor, hogy én a zsidó érdekeknek uszályhordozójává és szolgájává lettem. Es mi történt t. képviselőtársam ? Négy évvel ezelőtt egy nagy egyházmegyei főj)ap, a ki itt képviselőtársunk volt, nagy egyházi tekintély, a folyosón azt mondotta : olvasd el az Egyháztörténeti Folyóiratnak egyik számát, — jezsuiták adják ki — a melyben egy tudós jezsuita azt mondotta : ha őszinték akarunk lenni, a franezia papság és egyház üldözése onnan ered és onnan származik, hogy a katholikus papság a hadsereg état majorjával egy fausse dologban magát teljesen azonosította és az igazságot akarván eltiporni, mikor az ellenáramlat uralomra jutott, rajtuk gázolt keresztül és az egyház vérző sebei mutatják ennek a politikai üldözésnek következményeit. (Ugy van ! Vgy van ! jobbfelöl.) Szmrecsányi György : Szekularizáczió is volt! Hock János : Természetes. A szekularizáczió Napóleon idejében volt. Szmrecsányi György: Nohát! Hock János : De nem III. Napóleon idejében, hanem a nagy Napóleon idejében. (Derültség.) ön azt mondja, hogy szekularizáczió is volt. De volt Spanyolországban és Portugáliában és volt Olaszországban is, de nálunk — hála Istennek — még nem üldözik annyira a katholikus anyaszentegyházat. Szmrecsányi György: Második József alatt is volt. (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: Tételem bizonyítására szorítkozom csupán és befejezem. Én a múlt év augusztus végén jártam lenn Lisszabonban, ott egy hollandus hajón utaztam 45*
