Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

356 177. országos ülés 191 i egy portugál emberrel, a ki orosz konzul is volt Oportóban. A mikor kiszállottunk Lisszabonban, akkor voltak az általános képviselői választások. Óriási köztársasági szenvedélyeket mozgattak ott meg ezek a választások. És akkor azt mondotta nekem az az orosz konzul, hogy minden nagyobb város alá van aknázva államformái válságra tö­rekvő politikai tendencziákkal. Lisszabon, Ojwrtó Coimbra és a többi nagy portugál városok tisztán republikánusok. A monarchiát támogatja még né­hány tányérnyaló és néhány, fényben tündöklő arisztokrata, egy-két királyhű ezred, a melyet nem mernek innen eltenni, a tengerészet már nem és a mi a fő, a papság is teljesen azonosítja magát a monarchia érdekeivel. S mi lett a következménye ? A köztársaság megalakult, a monarchia ebben a harezban el­bukott és az egyház most mutogatja a világnak azokat a sebeket, a melyeket a visszhatás, a reakczió tulaj donkéj)en reá ütött. Én, t. ház, nem akarom anyaszentegyháza­mat ennek kitenni. (Elénk helyeslés.) De nemcsak én, hanem a római Curia bölcsesége is belátta, hogy lehetetlen a katholikus hitéletet hozzáfűzni és hozzácsatolni egyes változó politikai áramla­tokhoz és irányzatokhoz. Épen ezért enczikli­kákat bocsátott ki, hogy senkit politikai meg­győződéseért vallási szempontból ne üldözzenek, mert a politikai szabadság és meggyőződés vonat­kozik az én hazámnak, nemzetemnek, fajomnak jogaira, hagyománybeli közösségére és történelmi hagyományainak összeségére, az én hitéletem pedig bevonul az én lelkem szentélyébe és foglal­kozik az én Isten és embertársam iránt való viszonyaimmal és kötelezettségeimmel. (Élénk he­lyeslés és tetszés.) Ezért, t. ház, a kultuszvita tárgyalása alkal­mával lesz még módom azokat a kérdéseket, a melyek szorosan a kultúrával foglalkoznak, elő­hozni, most csupán a kultusztárczának kultusz­vonatkozásaival foglalkoztam, hogy szolgálatot tegyek vele egyházamnak, megnyugtassam a saját lelkiismeretemet, szolgáljam hazámat, mert a tár­sadalmi békét és nyugalmat szeretném én szerény beszédemmel valahogy helyreállítani. (Általános, élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvöz­lik minden oldalról.) Elnök: Posgay Miklós képviselő ur szemé­lyes megtámadtatás czimén kivan nyilatkozni. (Folytonos nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Posgay K/íikíós: T. képviselőház ! Az előttem szólott t. képviselőtársamat mindenki ugy ismeri, mint aranyszájú Hock Jánost. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Az is !) Épen azért cso­dálkozom a felett, hogy a kit az Isten ilyen szép adománynyal áldott meg, egy másik képviselő­társával szemben, a kinek kevesebb a szólási tehet­sége ugy járjon el, a mint ő tette és hogy engem ennyire, megtámadjon. (Felkiáltások : Nem tette! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Én, ha nem is ugyanazok­kal a szavakkal, a melyeket ő mondott, ugyan­csak ezt a czélt akartam elérni. (Nagy zaj és de­junius Ih-éíi, szerdán. rültség jobbfelól.) Helyesebben tette volna, ha azoknak, a kiktől ő most e szép beszéde által ilyen tapsokat csikart ki, e beszédet nem ma. hanem másfél hónappal ezelőtt mondotta volna el, mert akkor nem lettünk volna kitéve annak, hogy olyan beszédek hatása alatt keljen felszólal­nunk, a melyekben más felekezetekhez tartozó képviselőtársaink által minduntalan sértve let­tünk. (Folytonos zaj.) Ha t. képviselőtársam ezt a beszédét másfél hónappal ezelőtt mondotta volna el, ismétlem, hogy nem lettünk volna kitéve annak, hogy a katholikus vallást folytonosan sértegessék. (Zaj.) Csak ennyit kívántam megjegyezni. (He­lyeslés és zaj.) Elnök : T. ház ! Minthogy szólásra még két szónok van feliratkozva, a vitát most félbesza­kitjuk. Mindenekelőtt leszek bátor a t. háznak javas­latot tenni, a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve. (Halljuk I Halljuk !) Javaslom, hogy miután holnap ünnep van, legközelebbi ülését a ház holnapután, pénteken, reggel 10 órakor tartsa és ezen ülés napirendjére a ma megszakított költségvetési tárgyalás foly­tatását tűzze ki olyképen, hogy a mennyiben a vahas- és közoktatásügyi tárcza elintéztetnék, azután az igazságügyi tárcza tárgyalása követ­kezzék. (Helyeslés.) Azt hiszem, erre nézve a t. ház egyetért, s ezért ezt tehát határozatképen kimondom. Mielőtt a ház határozata értelmében az inter­pellácziókra áttérnénk, figyelmeztetnem kell a t. házat, hogy az ülés végén fogunk határozni a báró Vojnits István képviselő ur által az ülések idejének meghosszabbítására vonatkozólag tett indítvány dolgában. (Felkiáltások jobbfelól: Most !) A házszabályok ugy rendelik, hogy az ülés végén. Három interpelláczió jelentetett be, azonban az egyik interpellálni akaró képviselő ur, Rakov­szky Béla, bejelentette nálam eltávozását és inter­pellácziója megtartásának elhalaszthatását kéri. Azt hiszem, a t. ház beleegyezik, hogy a kép­viselő ur interpelláczióját a legközelebbi inter­pellácziós-napon mondhassa el. Következik 1 Szász Károly jegyző: Juriga Nándor ! Jliriga Nándor: Tekintettel a t. ház türel­metlenségére, egyik interpellácziómról, a melyet Turchányi Ödön Nyitra vármegye alispánja ügyé­ben akartam beterjeszteni, lemondok. Másik inter­pelláczióm azonban egy oly fontos és eklatáns ügyre vonatkozik, hogy erre vonatkozólag kér­nem kell a t. ház türelmét és azt is, hogy ne mél­tóztassék azt tekinteni, hogy ezt épen én mint nemzetiségi képviselő mondom, mert ez tulaj ­donképen tisztán bankügy, financziális ügy, a mely egy főszolgabíróval került összefüggésbe. A tényállás egész röviden a következő. A vágujhelyi járás főszolgabirája, Rákóczi Lajos ur, június 8-ikán délelőtt 11 órakor a szolgabírói írnokkal, Szluka Emillel, beállított a váguj helyi népbank fióküzletébe és anélkül, hogy az ottlévő

Next

/
Oldalképek
Tartalom