Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

•354 177, országos ülés 1911 janius lh-én, szerdán. Hock János: Akkor miért harczra tüzelni a közönséget, és csatasorba állítani, ka nincs ellenség ? Van erre példa az ószövetségken, a mikor Gedeon a zsidókat ugy vitte karczba, hogy kiosztott üres fazekakat és gyertyákat tett az üres fazekakba és a sötét fazekakkal négyszázan, ötszázan mentek az ellentáborba, és a közben óriási sípolással, lármával, dobolással és a fazekak összeverésével, világossággal, megfélemktették az ellenfelet és az elfutott. Hát kérem, ott igenis volt ellenség, de minek sípolunk, trombitálunk és minek verjük össze mi az üres fazekakat, (Derültség és taps jobbfelól.) mikor nincs Magyarországon, a ki az anyaszentegyházat támadja % Szmrecsányi György: Nem elnyomja, de támadja. Az más. Az ilyen beszéd is támadás ! (Zaj.) Ez a legnagyobb támadás. (Nagy zaj és ellenmondás.) Hock JáílOS: T. képviselőtársam következetes, mert a türelmetlenséget most már értelmi térre is átviszi. (Derültség és taps.) Bocsánatot kérek, a katkolikus patent bélyegzőt nem a t. képviselő ur tartja a kezében. (Élénk helyeslés.) Kovácsi Kálmán : Milyen jogozimen % (Zaj.) Szmrecsányi György : Nem is arrogáltam ! Eínök: Szmrecsányi képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne folytasson párbeszédet a szónokkal. Hock János : ... és semmi jogozimen nincs joga és oka megtámadni azért, mert én máskép merek gondolkodni, mint ő. (Helyeslés és taps.) Sándor Pál : Jobb hallgatni í Szmrecsányi György: Dehogy ! Hock János: A mai válságos szocziáks idők közejjette, méltóztassék meghinni, az egyházi érdekek megóvásának egyetlen czélravezető profilaktikus eszköze lenne tulaj donképen az autonómia. Ez a mi egyetlen jogos eszközünk, de ha ezt a mi főpapságunk olyan erővel sürgette volna, ott fenn, mint tőle a katkolikus közvélemény követeli itt lenn, már régen meglenne. (Helyeslés és taps jobbfelöl.) Valahányszor megoldás elé jutott ez a kérdés, mindig a legmagasabb körökből találtunk akadályokat és az egész mozgalom megfeneklett, pedig méltóztassaank meghinni, a szekularizácziónak egyetlen profiiaktikus gyógyszere az autonómia. Az egyházi javak kommaszáeziója, az autonómia kezelésébe való bevonása biztosithatna a papságnak fényes anyagi ellátást, de egyúttal a szocziális érdekeknek kielégítést Magyarországon. (Igaz ! ügy van !) Szmrecsányi György : Iskolák ! Hock János: Beszélni fogok róla. Mert méltóztassék meghinni, sok ember a biboros és lilaszinű selyem reverendák mellett nem akarja meglátni a szegény papságnak kopott és zsírtól fényes reverendáját. (Élénk tetszés és taps.) Holló Lajos : Ez a legnagyobb baja a katholiczizmusnak. Hock János : Azt a rosszul kezelt és leherdált főpapi vagyont sokkal jobban ki lehetne használni, sokkal jobban gyümölcsözővé lehetne tenni, és nem könnyelmű adósságcsinálásokkal kell azt túlterhelni, hanem örökbérletek alakjában biztosítani itt azt a munkakereső szocziális tömeget, mely kénytelen munka kiányában kivándorolni és itthagyni a hazát, telepíteni itt egy politikai szempontból is erős czentrumot: ez a feladat. (Élénk helyeslés és taps jobbjelől és a szélsőbaloldalon.) De sajnos, nem mindenütt teljesítik még a kulturális és hurna,nitárius feladatokat sem azok a nagy vagyonok. Már pedig ha jótékonysági intézkedésekre forditanók egy hányadát, kulturczélokra, egyházi czélokra és iskolákra a másik hányadát, a harmadikát pedig a papok arányos ellátására, akkor talán nem volnának dúsgazdag papok, de szegény és éhező papok sem volnának. (Igaz! Ugy van.') A szekularizáczióról nem beszélhetne többé itt senki, és ha beszélne, az egyházi jogoknak és vagyonnak érdekeit nem csupán az a 200 kiváltságos ember merné védelmezni, hanem az autonómia szervébe bevont katkolikus közvélemény. (Igaz! Ugy van!) Itt van az ideje tehát, és ismétlem, az utolsó órája, hogy az önző személyes érdekek teréről az a pap, legyen bármilyen nagy méltósága, lépjen le az egyháza közös érdekeinek szolgálatára, mert a míg egy végrendelkezés nélkül elhunyt pap 2—3 milliót tud örökségül hagyni, a megyéjében pedig roskadoznak az iskolák, éheznek a papok, addig mi a papi vagyont nem tudjuk joggal és megvédelmezhetőleg a közönség elé odaállítani. Ha azonban az az egyházi vagyon az alapítványi czélok értelmében Magyarország benső fejlesztésére, erkölcsi nemesítésére, kultúrájának, hitelének megizmositására és a felebaráti szeretet alapján a társadalmi békének és nyugalomnak a biztosítására is szolgál, akkor Magyarország egész közönsége felekezeti különbség nélkül odaáll a mi táborunkba, hogy jogos egyházi érdekeink kielégítését autonómikus szervezetekben nekünk biztosithassa. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ott van a párbér eltörlése, ott van a stóla eltörlése : mind elsőrangú egyházi kérdések. Ezek égetik a katholiczizmust, nem a zsidó zászlóbontás. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ezek a fődolgok: a sebeket gyógyítani és nem uj sebeket ütni (Általános helyeslés.) melyeknek gyógyítását reá bizzuk a jövőre. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbal.oldalon.) Csak az tekinthető — s azt hiszem, a tömeg is így okoskodik — tulaj donképeni lelkiatyának, a ki a népet kulturhivatásában, vaUás-erkölcsében gyarapítja, vezeti. És a mig a pap attól a néptől párbéreket végrehajtás utján szed be és elszedi feje alól sokszor a közigazgatási hatóság utján a vánkosokat, addig mi senkit sem tudunk meggyőzni arról, hogy lelki javaira munkálkodunk. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon:) A mig a szentségek kiszolgáltatásáért mi pénzt kérünk, a mig a do ut des alapján állunk, addig nincs erkölcsi vezetésünk és fölényünk, mert a nép nem hiszi, hogy keresztényi szándékból