Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-177

Ű7. országos ülés Wií junius U-en, szerdán. 353 város akkor, a mikor megvádolják a fővárost, épen a katholikus egyházi érdekeknek üldözé­sével. (Zaj.) Elnök (csenget) : Sajnálom, de a t. képviselő urat arra kell figyelmeztetnem, hogy a ház hatá­rozata értelmében tulaj donképen már 1 j i 2-kor kellett volna az interpelláeziókra áttérnünk. Az interpellácziók egyike el fog maradni, kettő azon­ban be van jelentve. Az interpelláló képviselő urak joga szempontjából kérem a képviselő urat, szíveskedjék a ház határozatára tekintettel lenni. Hock János: Sajnálom, hogy én tisztán ki nem fejthettem itt a kultusztárcza alkalmával elmondani szándékolt nézeteimet, (Halljuk ! Hall­juk !) mert azt hiszem, hogy hozzájárultam volna ezáltal a vallási nyugalom paczifikálásához, mely czélom volt. (Halljuk! Halljuk!) Ha tehát a t. ház nekem kegyes lesz megengedni, hogy talán kissé még bővebben foglalkozzam a do­loggal, (Halljuk! Halljuk!), nem fogom azért túlhaladni a rendes tárgyalás idejét. (Halljuk! Halljuk !) En, mikor itt a kölcsönös vallási türelem álláspontját hirdetem, méltóztassék meghinni, nem­csak a megbecsülésnek álláspontjára helyezkedem, hanem, mint katholikus pap is, azt hiszem, hogy az én katholikus egyházamnak tulaj donképen ezzel teszem a legnagyobb és leghasznosabb szol­gálatot. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A biztos fejlődés útját nem áldozom fel egy bi­zonytalan harczért, s azokat a főváros által nyúj­tott előnyöket, a melyeket mindenkor megkapott itt a katholikus egyház, nem teszem bizonytalanná egy kitörő harcz kedvéért. Azért nem is engedem magamat beugratni, mert az én hitéletem tulaj ­donképen az én lelkemnek legbensőbb kincse, és ezt senki kezébe nem adom át, hogy az én meg­győződésemből, az én hitéletemből esetleg furkós­botot faragjon egy antiszemita mozgalom meg­indításához. Tessék elhinni, olyan ez a most újon­nan megindult antiszemita mozgalom, mint a törvénytelen gyermek : mihelyt rámutat az eoiber a születésére, rögtön elpirul. (Zaj. Halljuk! Hall­juk !) Én megengedem, hogy a parlamentben lehet­nek, ismétlem, ellentétek képviselők között. De ezt a kölcsönös gyűlölködést végezzék maguk között a képviselő urak. És hogyha valaki egy személyt akar elpusztítani, hát töltse annak a poharába a mérget, ha ráviszi a lelkiismerete, de ne mérgezze meg a káposztásmegyeri vízvezetéket, hogy az egész főváros szenvedjen és pusztuljon bele. (Élénk helyeslés.) Vak lármával egyszer-kétszer sikerül fel­kavarni a szenvedélyeket, de ha majd a csalódást ott künn az a jóhiszemű és harczrakész nép észre­veszi, majd az igazi veszedelem pillanatában nem lesz ott senki, a kit a harczsorokba állithatnánk. Ugyan ki hiszi a gondolkodó emberek között, hogy tulaj donképen ma Magyarországon a mi katholikus egyházunk ehryomott egyház. (Derült­ség.) Tessék összehasonlítani velünk az ős-latin KÉPÍH, NAPLÓ. 1910 1915. VIII. KÖTET. fajnak keresztény egyházát, micsoda siralmas állapotokat látunk akár Francziaországban, akár Portugáliában, akár Spanyolországban, akár Olasz­országban, a pápák székhelyén is ; és hol van meg tulaj dónké jjen az egész oktatási szabadsága az anyaszentegyháznak ? Főpapjaink közjogi méltó­ságok, óriási vagyonokkal, alapítványokkal rendel­keznek, dúsgazdag káptalanaink és plébániáink javadalmakat élveznek, jótékonysági, kulturális alapitványaink milliókra rúgnak. Papnevelésünkbe bele nem avatkoznak még az állami szempontok felügyeletére sem, a mi kötelessége volna az állam­nak ; még abban a tekintetben sem avatkozik bele, hogy a nemzeti szempontokat hogyan érvé­nyesitik, pedig méltóztassék elhinni, néha — és itt nem akarok egyes szemináriumról beszélni, általánosságban beszélek, egyetemesen — nem ártana, ha a nemzeti érdekek szempontjait ott erős állami felügyelet alatt tartanák, (ügy van!) A hit és erkölcsi oktatás a szeminárium belső ügye; nyelvi, szellemi nevelése, már értem a nemzeti tendencziát, fontos állami érdek, mert az itt nevelt papság tulaj donképen a nemzeti politika és művelődés struktúrájának egyik leg­hatalmasabb támoszlopa. Tanítsa minden egyház a saját dogmatikája és módszere alapján papját az Isten imádására és tiszteletére és felebarátai­nak szeretetére, de az állam is ügyeljen fel, hogy a mennyei haza mellett a szemináriumok és képez­dék a növendékeiket megtanítsák a földi haza javára és tiszteletére is. (Ugy van!) Egyházi kiváltságok czimén nem engedjük, nem is enged­hetjük, mint a középkorban, a mikor a templo­mok refugiumok voltak, nem engedhetjük, hogy szemináriumok fészkei és melegágyai legyenek a nemzetiségi izgatásoknak. (Ugy van!) Épen a kezemben van egy okmány, a mit tegnap kaptam ökörmezőről, a melyben az állami iskolaigazgató két tanúval ellátva nyilatkozatot küld be, (Halljuk! Halljuk!) és azt mondja, hogy Bogáti Dénes görög-katholikus kántor értesít engem, hogy a görög-katholikus pap a szószékről megtiltotta a katholikusoknak, hogy gyerme­keiket bármely állami iskolába járassák ; a szó­székről pedig a népnek a következő kijelentést tette : Gyermekeket ördög-iskolába küldeni nem szabad. (Nagy mozgás.) Miről e nyilatkozatot kiadom, hogy értesülésemet nyomban közöl­hessem. Horváth János stb. Én ez okmánynak nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, mint a mennyit az aláírás, az állami igazgató aláírása föd, de kétségtelenül találunk főleg nemzetiségi vidéken a legmagasabb kultur­osztály képzésében, tanítók és papok képzésében oly tényezőket, a melyek kiirtása a mi nemzeti érdekeink fontos követelménye. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Hogy mily kiváltságaink vannak, én erről tovább nem beszélek, mert hiszen, ha jól emlékszem, maga Szmrecsányi György t. kép­viselőtársam közbeszólt: ki vádol azzal, hogy az anyaszentegyházat üldözik ? ! Szmrecsányi György (közbeszól). 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom