Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

328 176. országos ülés 1911 június 13-án, kedden. Szükségesnek tartom, hogy a magyar állam a maga művészeinek és Íróinak különösen a kül­földön megadja azt a védelmet, a melyet minden más kulturnemzet megad. (Élénk helyeslés.) Szüksé­gesnek tartom — hogy érthetőbben beszéljek — mindenekelőtt, hogy végre az Északamerikai Egyesült-ÁUamokkal megkössük a szerzői jogvédel­met czélzó szerződést. (Élénk helyeslés.) Bátor vagyek felemliteni, hogy a magyar irodalomnak ma meglehetős nagy kivitele van az északamerikai Unióba. A ki ismeri az ottani kulturális és gazda­sági viszonyokat, az azt is tudja, hogy ennek a kivitelnek szinte beláthatatlan fejlődése lehetne. Egyelőre azonban mindazokat az erkölcsi és anyagi előnyöket, a melyekkel a művészi és irodalmi produkczió magukra a magyar művészekre és Írókra járna, ez a szerződésnélkük' állapot nagyobb­részt kalózigazgatóknak és kalózkiadóknak juttatja. (Ugy van! ügy van! jobb- és balfelől.) Hogy ezt az állításomat demonstráljam, bátor leszek két igen drasztikus példát elmondani. A világ legdivatosabb operetté-zeneszerzője magyar ember. (Felkiáltások: balfelől: Lehár!) Magyar állampolgár volt még röviddel ezelőtt, mivel azonban a magyar állam őt Amerikában nem tudta megvédeni, miután százezreket veszített Ameri­kában, kénytelen volt osztrák állampolgárrá lenni. Fráter Lóránt: Ez igy volt! Herczeg Ferencz : Itt az az — azt hiszem — mélyen megszégyenítő eset áll fenn, hogy Ausztria meg tudja neki adni azt a védelmet, a melyet Magyarország nem tudott megadni. (Ugy van! Ugy van !) Fráter Lóránt: Elég szégyen! Herczeg Ferencz: A másik igen drasztikus példa egy rendkívül nagytehetségű drámaíró kollé­gám, a kinek egyik darabja a világot bejárva, New-Yorkban nagy sikert aratott. Akkor azután egymásután 300 színpadon adták elő Ameriká­ban, a jogdijat pedig csak ez az egy színház fizette neki. Darvai Fülöp : Nagy hiba ! (ügy van !) Herczeg Ferencz: Bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy itt nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értékek is veszendőbe mennek, mert ma az amerikai kiadók és az amerikai szín­igazgatók már annyira vannak, hogy nem szeret­nek magyar embertől szellemi terméket elfogadni, még pedig azért nem, mert ha bizonyos költséggel lansziroz valamelyikök egy-egy ilyen szellemi ter­méket, siker esetén rögtön akad egy-egy konkur­rense, a ki azt minden kötelezettség nélkül átveszi és tönkreteszi az ő sikerét. (ügy van ! ügy van ! jobb- és balfelől.) Én igen jól tudom, hogy a mélyen t. vallás­és közoktatásügyi minister ur, egyetértve az igazságügyminister úrral, foglalkozik ezzel a kér­déssel. Az én felszólalásom czélja tehát az, hogy arra kérjem őket, hogy kellő energiával siettessék e kérdés megoldását. (Helyeslés.) Székely Ferencz igazságügyminister: Folyton sürgetjük ! Herczeg Ferencz: A másik, ami idetartozik, a magyar írói világnak az a régi óhaja, hogy Ma­gyarország csatlakozzék az u. n. berni konvenczió­hoz. (Helyeslés.) Ez a konvenczió, a mint méltóz­tatnak tudni, ezelőtt 25 évvel jött létre, és a kultur­államok túlnyomó részét egyesíti; czélja az, hogy az államok iróit és művészeit, azok szellemi ter­mékeit megvédjék saját területükön is. Ennek a berni konvencziónak tagjai ma : Nagy-Britannia, a kolóniáival, Németország, gyarmataival, Fran­cziaország, Algériával és összes gyarmataival, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Svájcz, Dánia, Svédország, Norvégia és még néhány kisebb állam. A nyugateurópai kulturterülethez számító országok közül eddig csak négy nem lépett be : San-Marino, Andorra, Ausztria és Magyarország. (Derültség. Felkiáltások balról: Széf társaság !) A szerződésnélküli állapot hátrányairól talán nem kell beszélnem. Tény az, hogy a magyar irók munkái, különösen fordítás dolgában, szabad prédái bárkinek. De egy másik hatása is van ennek. Ujabban sok szó esett — a sajtóban és a házban is — a pornográfiáról. A pornografikus munkák és a velük egy erkölcsi nivón levő detektív- és rém­regények beözönlése szintén ennek a szerződés­nélküli állapotnak tulaj donitható, mert ezeknek magyarra való fordításával és kiadásával kisebb obskúrus kiadók foglalkoznak, a kik jogdijat elvből nem fizetnek ; ha kénytelenek volnának a külföldnek jogdijat fizetni, sokkal kisebb mér­tékben jönnének be ezek a rémregények és por­nografikus munkák. (Helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy tudomásom szerint a berni konvenczióhoz való csatlakozás nem jár nagyobb apparátussal; még csak diplomacziai tárgyalásra sincs szükség, mert, a mint értesülve vagyok, a Bernben állandóan fennálló büróban való egyszerű jelentkezés elégséges arra, hogy a Magyarország területén megjelenő mindenféle szel­lemi munka védelemben részesüljön. Eddig szo­kásban volt, hogy Ausztria és Magyaorrszág nem annyira kötelességből, mint inkább kölcsönös udvariasságból együttesen kötötték meg az ilyen szerződéseket. Ettől a gyakorlattól azonban maga Ausztria eltért, midőn pár év előtt a magyar kormány értesítése nélkül ilyen jogvédelmi szerződéseket kötött Belgiummal, Dániával, Romániával és az Északamerikai Unióval. Én azt hiszem, ez a tény maga felszabadítja Magyarországot is arra, hogy teljesen önállóan járjon el ezen a téren. (Helyeslés.) Talán több szót vesztegettem máris erre a kérdésre, (Halljuk! Halljuk!) mint a mennyit anyagi vonatkozásainál fogva az megér. De azt hiszem, a t. képviselőház igen jól tudja, hogy itt nagy erkölcsi értékekről van szó. Ezeket az anyagi értékeket pedig, a melyek igy az állapot rende­zetlensége folytán kárbavesznek, egyenesen a magyar kultúra veszíti el. (Ugy van ! Ugy van!) Ma már a kultúrállam a maga énekesmadarait is

Next

/
Oldalképek
Tartalom