Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

176. országos ülés 1911 június 13-án, kedden. 329 megvédi; azt Mszem, ülik megvédenie a maga iróit is. (Tetszés és helyeslés.) Ezeket kívántam elmondani. Kérem a t. házat, méltóztassék ezzel a kérdéssel jóindulattal foglalkozni. Egyébként pedig pártállásomra való tekintettel és mivel bizalommal viseltetem mind a mélyen t. minister ur, mind az egész kormány iránt elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Preszly Elemér ! (Felkiáltások: Nincs itt!) Sümegi Vilmos! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos : T. képviselőház ! Az előttem szóló t. képviselőtársam . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Sümegi Vilmos: T. képviselőház ! Az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam, Herczeg Ferencz beszédének egész tartalmát, kivéve záró megjegyzését, a melyben a költségvetéshez való hozzájárulását jelenti ki, teljesen magamévá teszem. Mindazok, a miket a szerzői jogról és hasonló kulturális dolgokról elmondott, olyanok, a melyek teljesen pártonkivüli, minden párton felül áHó igazságok, a melyeket tehát mindenki e ház tagjai közül készséggel magáévá tehet, (ügy van! Uyg van ! a baloldalon.) Hiszen a mélyen t. kultuszminister ur, a midőn nagy beszédét tartotta a képviselőházban, azt mondotta, hogy a közművelődés dolga és általában a közoktatásügy kérdése ne képezzen pártkérdést közöttünk, tekintsük azt nagy nemzeti ügynek, a melyhez minden elfogultság nélkül szóljon hozzá mindenki. Hát, t. képviselőház, ezek igen szép szavak, a melyeket én is a legnagyobb örömmel teszek magamévá, de én is, mint a vita rendjén felszólalt egyik képviselőtársam, azt a tiszteletteljes kérést intézem a mélyen t. minister úrhoz, hogy legyen kegyes ezt necsak maga megtartani, hanem megkívánni, hogy mások is megtartsák, legyen kegyes ezt alkalmazottaival szemben is parancsolóan kiadni. T. i. magam is azt óhajtanám, hogy ha már minden egyéb bele van vonva a pártpolitikába, ugy igazságügyünk, mint közoktatásügyünk mentes legyen minden pártpolitikától. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez mindnyájunk kívánsága, és akármennyire benne vagyunk a választási küzdelemben, a közoktatásügy harczosait hagyjuk minden pártpolitikán kivül. Sajnos, sokan megfeledkeztek mégis erről, és látszat szerint a ministeriumból is buzdítást kaptak. így csak egyetlenegy esetet kénytelen vagyok itt megismételni, a mikor a múlt választások alkalmából Csik vármegyének felügyelőjéről, egy Lengyel nevű úrról emlékezem meg. Ugy tudom, nem a képességei révén neveztetett ki oda. Bocsánatot kérek e kijelentésemért; egészen illetékes forrásból tudom, mert hiszen ő volt a legrégibb segédtanfelügyelője Magyarországnak és ez már maga is mindenesetre megmagyarázza az ő dolgát és jelent valamit. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VIII KÖTET. Nem tudom, minő befolyás révén, de oda tették Csik vármegyébe tanfelügj^előnek, és a nélkül, hogy bármiféle hasznosat vagy üdvöset alkotott volna, mindjárt belemerült a választás fergetegébe, községről-községre járt, községi és állami iskoláknál alkalmazott derék, becsületes magyar hazafiakat megfenyegetett elcsapatással, áthelyezéssel, hogyha az ott soha nem látott másik pártbeli jelöltre szavazatát nem adja. Méltóztassék elképzelni, milyen demoralizáló hatása van az ilyen tanfelügyelőnek, a ki nem átallja ezt a mindnyájunk által közbecsülésben tartott állást pártpolitikai czélokra kihasználni. Felhívom a t. minister ur figyelmét erre, és remélem, hogy épen az ő igazságszeretete nem fogja megtűrni, hogy az ilyen ember továbbra is a magyar tanítás ügyének szolgálatában állhasson. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Az itt kiélesedett vita meritumába én elegyedni nem akarok. Azért nem, mert hiszen a mi szegény országunknak ezer más baja van és senkije nincs a világon, és ha valahol, ugy a mi országunkban kellene, hogy mindenki származás-, faj- és valláskülönbség nélkül összefogjon a nagy nemzeti czélok teljesítésére. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) E helyett mégis azt látjuk, hogy mindenáron felekezeti villongásokat akarnak előidézni. Azt hiszem, ez is olyan dolog, a melyet mindenki, a ki igazán hű fia ennek ä hazának, pártkülönbség nélkül aláir. (Igaz! ügy van ! balfelől.) A másik dolog a népiskolai tanítók ügye, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) a kiknek kívánságait én a legmelegebben pártolni óhajtom. Nincs az az áldozat, a melyet a minister ur ettől a háztól kérhet és a melyet meggyőződésem szerint egyhangúlag meg ne szavazna itt mindenki, a ki a magyar tanítás és nevelés ügyének fontosságát át tudja érezni. Határozottan hibáztatnom kell — a nélkül, hogy nyilatkozni kívánnék a felekezeti és állami iskolák specziális feladatairól — azt az anomáliát, hogy a felekezeti iskolák tanítói kevesebb javadalmazásban részesülnek, mint az állami tanítók. (Igaz ! ügy van !) Ez olyan igazságtalanság, a melyet feltétlenül meg kell szüntetni. Hiszen az a felekezeti vagy községi tanitó ugyanazt a missziót teljesiti, ugyanazt a feladatot látja el, ugyanazon vesződséggel és fáradsággal végzi a maga dolgát, mint az állami tanitó, semmiképen sem igazságos tehát, hogy az ő javadalmazása kisebb legyen. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A polgári iskolai tanítók helyzetével Sághy Gyula t. képviselőtársam foglalkozott hosszasabban és azok után, a miket ezek a tanárok egyesületük révén memorandum alakjában a kuítuszminister ur elé terjesztettek, felesleges szószaporítás volna külön is feldicsérni őket, mert hiszen mindaz, a mit Sághy Gyula t. képviselőtársam e részben előadott, megegyezik az én felfogásommal is, mindahhoz hozzájárulok én is, és ugy a 42