Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

i76. országos ülés 19ÍÍ június 13-án, kedden. 321 demokratizmus Is, mert hiszen százezer és százezer gyermeknek nem ad a kormány alkalmat és módot arra, hogy irni és olvasni megtanulhasson, tehát megfosztja őket annak a lehetőségétől, hogy választópolgárokká legyenek. Mert ha igy folynak a dolgok tovább, mint most, akkor nem egy-két vagy tiz, hanem 30 esztendő múlva sem jutnak el oda, hogy ebben az országban mindenki tudjon irni és olvasni és hogy választópolgár lehessen. A demokratizmus nevében igy csapjuk agyon magát a demokratizmust és mig a demokratizmus szellőjének lengedezéséről beszélünk és beszélt minap a t. minister ur is, addig azt kell látnunk, hogy ez a szellő vagy nem leng,, vagy csak nagyon leheletszerűen leng, ellenben hatalmas erővel leng és lobog a hadsereg zászlója, nem piros-fehér-zöldzászlaja és mig a nemzeti kultúra, s a népnevelés terén lassú csigalépésekkel baktatunk előre, addig a hadsereg követelései mértföldes ugrásokkal törtetnek a czélhoz, sőt a kormány azt akarja, hogy ez a nyomorúságos helyzetben vergődő nemzet az ujabb száz milliós katonai terheket is hányatthomlok, fejét vesztett iramodással szállitsa. (ügy van ! balfelől.) Ezzel szemben szerintem a nemzeti kultúrának és a faji erősbödésnek szempontjából kérlelhetetlen igazság az, hogy a néji által fizetett temérdek adó elsősorban a nép javára fordítandó és mig egyetlenegy olyan község van az országban, a hol iskola és tanitó nincs; mig egyetlenegy olyan gyermek van Magyarországon, a ki az állam mulasztása miatt irni és olvasni meg nem tanulhat, hanem ugy nő fel parlagon, mint az Isten jószága, addig nemzeti vétek egy katonával, egy árva fillérrel is többet adni a hadsereg czéljaira. (Ugy van! Éljenzés és ta-ps a szélsőbaloldalon.) A hadsereg csak ideiglenes védelmi eszköz, a kultúra, az általános népműveltség által nyújtott védelem pedig örök és legyőzhetetlen. A jövő harczát nem az a nép fogja megnyerni, a melynek több puskája, s több katonája van, hanem az, a melynek több a kultúrája és műveltsége és a nagyobb kultúra és műveltség pánczélával övezi fel az embermillióknak az egységes hazai közszellem által összetartott tömegét, megnyitván előttük a leghatalmasabb erőforrásokat, az erkölcsi és szellemi fölényt, az anyagi jólétet és az ezekből fakadó egyéni függetlenséget és lelki szabadságot. (Elénk helyeslés a szélsőbahldalon.) Minthogy a kormány politikája és tervei ezzel az állásponttal a gyakorlati téren homlokegyenest ellenkeznek, azért nem fogadom el a hazai közoktatásügynek csak alamizsnákat nyújtó törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbahldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. Bay Lajos: T. ház ! Tekintettel a vita előrehaladott voltára, csak néhány perezre vagyok bátor igénybe venni a t. ház szives türelmét, sőt fel sem szólaltam volna, ha előttem a vitában résztvett képviselőtársaim közül bárki is felemiitette volna a városok j>atronátusi joga rendezésének kérdését. Az elmúlt tiz esztendőben a szamosujvári görög-katholikus püspök, épp ugy, mint néhai Meszlényi szatmári püspök, kifogásolta a város patronátusi jogának gyakorlatát oly módon, a mint azt a város évszázadon keresztül gyakorolta. Ebből kifolyólag konfliktus támadt a város és a püspök között, a minek eredménye az lett, hogy a városokban nem parochusok, hanem adminisztrátorok vannak. A néhai görög-katholikus püspök kifogásolta a városnak azt a jogát, hogy válogathasson az összes pályázók kérvényei között és azt választhatja meg görög-katholikus papjává, a kit akar és ragaszkodott ahhoz a jelölési jogához, hogy a városnak csak a püspök által kijelölt három egyén közül van joga választani. Az eredmény az volt, hogy a város által megválasztott egyént a püspök nem installálta. Ez a visszás állapot a város és a püspök között még ma is fennáll. A szatmári püspök pedig kifogásolta a városnak mint patrónusnak választási jogát, melynek értelmében a képviselőtestületnek minden vallásielekezetbeli tagja választhasson plébánost. Ebből kifolyólag a város nem is jött abba a helyzetbe, hogjr plébánost választhasson. A felebbezés a közigazgatási bizottsághoz került, onnan pedig a ministeriumhoz és körülbelül 10—12 éve annak, hogy ez a kérdés nincs elintézve. Hetedik kormány, hetedik kultuszminister váltakozott már, és harmadik püspök ül már azóta a püspöki székben, de ez a kérdés még mindig függőben van. A minister ur egyénisége igen alkalmas arra, hogy ezt a kényes kérdést megoldja, (Helyeslés jobbfelől.) és én azt hiszem, hogy tisztelettel fog meghajolni az egész ország közvéleménye az ő döntése előtt. (Ügy van ! jobbfelői.) Az előttem szóló Szász Károly t. barátom felemiitette volt, hogy nem kivánatos, hogy a hittanárok rendes tanárokká kineveztessenek. Ez a kérdés részben felekezeti, de részben nemzetiségi kérdés is, mert vannak az állami intézeteknél olyan görög-katholikus lelkészek is, a kik évtizedek óta kifogástalanul, korrektül viselkednek és egész életüket a magyar állameszme szolgálatába adták. (Ugy van! ügy van' jobb felöl.) Ezek a görög-kathohkus lelkészek még ma is az 1600 korona ideiglenes fizetés mellett ideiglenes minőségben szolgálnak. Ezt a kérdést tehát szintén meg kellene oldani: vagy véglegesiteni kellene a hitoktatókat két-három évi szolgálat után mint hitoktatókat vagy mint tanárokat, vagy pedig bizonyos, mondjak öt évi szolgálat után alkalmat kellene nekik adni arra, hogy még életük javában oly paróchiához jussanak, a melyből azután megélhessenek. De hogy egy felszentelt pap — legyen 41 (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A vitát folytatjuk. Ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Bay Lajos! KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VIII. KÖTET.