Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-176
318 176. országos ülés 1911 június 13-án, kedden. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) En azonban azt tartom, hogy ezt a nagy anomáliát meg kell szüntetni, mert a véderő csak akkor szolgáltatja azt a czélt, melyet szolgálnia kell, az ország megvédelmezésének nagy czélját, ha azt az emberanyagot, mely a katonaságot adja, elejétől fogva a népnevelésnek legelemibb feltételeiben részesítjük, hogy, a ki a katonasághoz bejut, bizonyos műveltséget, az általános ismeretekben való bizonyos előhaladást vigyen már be oda, a minek csak hasznát fogja látni a katonaság is. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház ! A tanítóképzést is reformálni kell szerintem. Nemcsak elvben kell kimondani, hanem a valóságban is keresztül kell vinni, hogy necsak az állami, hanem a felekezeti tanítóképzőkbe is négy középiskola elvégzése után lehessen menni. Sőt attól sem idegenkedem, hogy hat osztályt végeztessenek a jövő tanitóival, hiszen tudtommal ettől maguk a tanítók sem idegenkednek, csak megfelelő díjazást és fizetést kapjanak. Ha az egész vonalon nem is lehet államosítani, nemzeti szempontból mégis nagy horderejű dolog, hogy legalább a tanítóképzést államosítsuk. (Helyeslés balfelól.) Ma is sok állami tanitóképezdéből kikerült, tanitó derék és jóravaló tanítója a felekezetnek, ha felekezeti iskolához kerül. Szükségesnek tartom a leányipariskolák szervezését és megalkotását, nemcsak tanulási szemjaontból, hanem erkölcsi szempontból is, hogy a leányipariskolában nyert kiképzés révén tisztességes kenyérkeresethez és megélhetéshez jussanak a hazai leánygyermekeknek azok az elemei, melyek ezt ma nélkülözik. A gazdasági ismeretek tanítása intenzivebben viendő keresztül az elemi iskoláknál. Csak azt kérem a t. minister úrtól, hogy a gazdasági ismétlő iskoláknál a tanrendet és a tanidőt olyan módon állapítsa meg, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a gazdasági ismétlő iskoláknál való tanulás ne eredményezzen hátrányt azokra a gazdákra nézve, kiknek gyermekei, alkalmazottai vagy cselédei a gazdasági oktatásban részesülnek. Mindenesetre olyan időben folyjon a. gazdasági ismétlőiskolákban az oktatás, mikor az odajáró gyermekek és cselédek nincsenek a mezei gazdálkodás terén sürgősen elfoglalva. (Helyeslés balfelól.) T. képviselőház ! Hogy a háziipar munkálása milyen üdvös eredményt érhet el és mennyire hozzájárulhat ahhoz, hogy egész nagy néprétegekben a szocziális előhaladásnak eszközeivel közrehasson a nép jobblétének előmozdítása tekintetében, erre vonatkozólag felemlíteni azt, hogy pl. Hódmezővásárhelyen pár évvel ezelőtt alakult szerény földmivelő munkásokból Hallá János vezetése alatt egy czirokseprő-készitő csoport, melyben a munkások 7 hónap alatt minden támogatás nélkül, tisztán önerejükre és szervezetükre támaszkodva, feldolgoztak 309 mm. 31 kgr. czirokot, ennek értéke volt 12.512 korona, készítettek 06.845 darab seprőt, ez elkelt 24.113 K 14 fillérért, a kiadás volt rá 21.488 K 37 fillér, tehát a munkásokat kifizették, kellő munkadijakat adtak, a szegényebb embereknek megélhetését előmozdították és tiszta hasznot produkáltak 2624 K 77 fillérben. (Éljenzés a baloldalon.) A népiskolai gazdasági ismétlőiskoláknak czéljául kell kitűzni azt, hogy már a gyermekkorban megkedveltessék a gazdasági, ipari foglalkozások iránt való szeretetet és hajlamot, hogy azok a gyermekek, (Zaj.) ha a gazdasági ismétlőiskolákból kikerülnek, a tanítóiktól kapott oktatás révén lelkesedéssel karolják fel a gazdasági ipart és később, mikor tetterős férfiakká válnak, annak szeretetében mindig az elsők között legyenek. Foglalkozni kívánok még röviden a tanyai tanítóknak specziális érdekeivel és kívánalmaival. A tanyai tanítók, bármilyen messze lakjanak is valamely várostól, kötelesek minden hó 1-én havi értekezletekre bemenni a városba. Ezen a czimen napi- és fuvardíj fejében csekély 2 koronát kapnak. Többször kérték már, hogy adjanak nekik nagyobb fuvardijat és 5 korona napidijat, de erre vonatkozólag csak Ígéretet kaptak nemcsak az én városomban, hanem tudtommal másutt is és érdekes, hogy ezt az Ígéretet épen a múlt évi júniusi képviselőválasztások előtt kapták, de abból azután nem lett semmi. A tanyai iskolák tanítói tartoznak évi 80 koronáért az iskolát egész éven át takaríttatni, takarítót azonban a mai nehéz megélhetési viszonyok között 100 koronáért sem kapnak, a minimális összeg 150 korona, ezt adják meg nekik. Nézetem szerint a tanyai tanitó csak ugy fejthet ki üdvös kulturális tevékenységet, ha minden tekintetben megelégedett lehet. De mit látunk 1 Azt, hogy a minister ur — lehet, hogy nem czélzatosan és nem szánt-szándékkal — a tanyai iskolákat mintegy büntető állomásoknak tartja és csak ugy dobálja oda azokat a tanítókat, a kiket valami miatt meg akarnak büntetni. így olyan erőket neveznek ki nagyon sokszor a tanyai iskolákhoz, kiknek halvány sejtelmük sincsen a tanyai életről. Ezek a tanítók természetesen az első alkalmat megragadják arra, hogj r e tanyai iskolákból megszökjenek. Egy-két évi működés után pedig tudjuk, hogy eredményes munkát alig lehet felmutatni. így a tanyai kultúra nem halad előre ugy, mint kellene. Pedig kik laknak a tanyákon % Tiszta, józan gondolkozású fajmagyar nép, mely az ország gerinczét képezi és melynek kultúrájáért pártkülönbség nélkül minden áldozatot meg kell hozni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A hadseregnél is a tisztek az exponált helyeken kétszeres gázsit kapnak. Szükségesnek tartom tehát, hogy a tanyai tanítók is, tekintettel arra, hogy várostól, községtől távollevő, a nehéz közlekedési viszonyok miatt is elszigetelt vidékeken teljesitik a nehéz kulturszolgálatot, 2—300 korona működési pótlékban részesüljenek először azért, mert lailturhelytől távol vannak, másodszor, mert a tanitó, ha megkapná ezt a pótlékot, meggondolná a dolgot, mielőtt elhelyezését kérné és helyét változtatná. Az világos dolog, hogy a tanyai tanitó sokkal nehezebb, sokkal terhesebb
