Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

316 176. országos ülés 1911 június 13-án, kedden. választja, semmi hasznát sem látja annak, hogy ezeket az elvont tudományágakat tanulta, azokkal gyötrődött. Azt látjuk, hogy azok közül, kik az érettségi vizsgát leteszik, nagyon sok tanulónak az általános földrajzi ismerete sincs meg. , . Latinovics Pál: Ez igaz ! Kun Béia: ... a mellett ennek az országnak közjoga és közigazgatása előttük teljesen ismeretlen terület. (Igaz! ügy van.' a szélsőbaloldalon.) Fogalmuk sincs a közgazdasági, közlekedésügyi, pénzügyi ismeretekről, az ipari és kereskedelmi élet viszonyairól abban az értelemben, a mint azt egy érettségizett, tehát művelt ifjútól megkivánni lehetne. T. képviselőház ! Ennek a szomorú eredménynek egyik oka az, hogy a tanterv rossz és a mostani tankönyvekben a lényeg elvész a paragrafusok és a szavak között. Nem minden gyermek születik lángésznek, tekintettel legyünk hát arra, hogy mig egyrészt a tananyag kellő megtanulása az ész fejlesztését kell hogy eredményezze, másrészről olyan tananyagokkal ne terheljük túl a középiskolába járó ifjúnak erejét, a melyek az életben praktikus haszonnal nem járnak. Egy kiváló tanügyi férfiú, a ki a tanügy terén évtizedekig üdvösen dolgozott, pár évvel ezelőtt felvitette egyik középiskola tankönyveit a közoktatásügyi államtitkár úrhoz, rámutatván arra, hogy bizony azok a tankönyvek rosszak. A t. államtitkár ur akkor azt felelte, hogy nem baj, hiszen vannak ezeknél még rosszabb tankönyvek is. (Általános derültség.) Ez a kijelentés jellemzi a mi középiskolai oktatásunkat és rámutat annak kiáltó sebeire és hiányaira. Nem arra kell törekedni és nem azzal kell mentegetni a rossz könyveket, hogy még rosszabbak is vannak, hanem arra kell törekedni, hogy az egységes középiskolai oktatás szempontjából minél jobb, minél világosabb, érthetőbb, és szabatosabb tankönyveket bocsássunk az ifjúság rendelkezésére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A tan szabadságának, a tankönyvirás szabadságának nagy elvét vallom, azonban tiltakozom az ellen, hogy ez a tanszabadság szabadossággá, fajuljon. Ez ellen kell a t. minister urnak is küzdenie. Hiszen a tanárok maguk is látják és tudják, hogy ha valamit jól és érthetően megmagyaráznak és ha aztán az a tanuló ugyanazon kérdésről a tankönyvből is tanul vagy olvas, akkor sokszor nem hogy jobban tudná azt, a mit a tanár neki megmagyarázott, hanem ellenkezőleg, még azt is összezavarja, a mit a magyarázatból megértett. Szükségesnek tartanám, hogy a t. minister ur pályázatot irjon ki a középiskolai tankönyvekre ; ezekben a pályázatokban résztvegyenek ugyan az eddig használatban levő tankönyvek, de viszont engedje meg, hogy résztvegyenek azokban más szerzőknek uj tankönyvei is és egy, a hazai közoktatásügy részrehaj latlan munkásaiból alkotott teljesen elfogulatlan bizottság állapitsa meg azt, hogy a középiskolai oktatás sikerének szempontjából mely könyveket tart az ifjúság nevelésére és előhaladására nézve legnagyobb mértékben czélhozvezetőknek. (Általános helyeslés.) Fráter Lóránt." Ne magoltassanak ! Kun Béla: A tanítókra vonatkozólag igaza van annak a szoezialista Írónak, a ki azt mondotta, hogy a tanitó ne csak az elemi ismeretekre oktassa a népet, hanem az élet nehéz küzdelmeiben is támogatója, tanácsadója, küzdőtársa és testvére legyen. De hogy ezt a czélt elérhessük, kellő fizetést kell a tanítóknak adnunk. A nép szívesen megadná ezt a kellő fizetést, de nem adhatja meg, mert hiszen a községi és városi pótadókkal és más igazságtalan adókkal agyon van terhelve és nyomorítva, annyira, hogy Magyarországon a kisemberek családjaiban minden gyermek mint élete végéig robotoló adózó alany születik meg. Adjon tehát az állam az adóból, a nemzet kasszájából azoknak, a kik a népnevelésügy szolgálatában állanak, a kik a néppel bánnak és a kiknek munkája olyan áldott, mint a magvető munkája. A legnagyobb sérelemnek tartják a tanítók és pedig jogosan azt, hogy az 1907. évi t.-czikk értelmében köztisztviselők ugyan, de csak a czimet kapták meg, az azzal járó fizetést azonban még manapság is nélkülözik. A mai drágaság mellett 1300 korona fizetésből egy nyoícz éves tanitó pl. igen nehezen tud családostul megélni. Nagy sérelem az is, hogy a felekezettől az államhoz áthelyezett tanítónál a felekezetnél eltöltött szolgálati időt nem számítják be. így esik meg igen sok tanítónál az, hogy a mig az oly tanitó, a ki ugyanabban az időben kezdte működését és mindig az államnál működött, 1500 korona fizetést kap, addig oly tanitó, a ki a felekezettől lett áthelyezve, csak 1300 K-át élvez. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy az állami tanítók ugy fizetés és lakbér, mint nyugdíj és a megalkotandó szolgálati pragmatika tekintetében egyenlő bánásmódban részesüljenek azokkal az állami tisztviselőkkel, a kik szintén középiskolát végeztek ; kívánom, hogy az állami tanítók fizetése egységes legyen, az állami tanítók az állami tisztviselőkkel egyenlő rangosztályba soroztassanak be, a lakbérilletmények pedig. az élvezett fizetési osztályoknak megfelelőleg legyenek a tanítóknál is. Most ugyanis azt látjuk, hogy a lakbérosztályozás terén igen nagy igazságtalanságok vannak. Oly városok, a hol a drágaság igen nagy, pl. ott van az én városom, Hódmezővásárhely, a harmadik lakbérbsztályba vannak sorozva, a második helyett. Ugvancsak Hódmezővásárhely a többi állami tisztviselők tekintetében az ötödik lakbérosztályba van sorozva a negyedik helyett, holott más kisebb városok és községek tisztviselői a negyedik és harmadik osztályban vannak. Ezen az igazságtalan helyzeten változtatni kell. A tanítóknál a szolgálati időt 35 évben állapítsák meg, ezt elegendőnek tartom. A gondnoksági