Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

176. országos ülés 1911 június 13-án, kedden. 311 mivoltukat, azt hiszem, még a t. néppárt tagjai sem tagadhatják . . . Justh Gyula : Még nem is zsidók ! Kun Béla : . . . ezért van megczáfolva az, hogy a kongregáczióban az »ádáz ellenségek kifejezés a tárgyakra és tulajdonságokra értendő. Ez a módszer csakis a felekezeti békének és egyetértésnek teljes feldulásához vezethet. Mert az nem állítja helyre a megbontott felekezeti békét, ha értünk eretnekekért imádkozik egy kongregácziós tag, a ki ezért teljes bucsut nyer, mint meg van irva a kongregácziós kézikönyv 95. oldalán. Mondhatom, t. képviselőház, hogy ez igazán keresztény elintézése a dolognak. Nép- és nemzetrontó lázadóknak, népeket és nemzeteket a kárhozat útjára vivőknek neveznek minket és azután kegyesen imádkoznak érettünk, a miután még azt is kitüntetésnek kell magunkra nézve tartanunk, hogy ráadásul a felekezeti béke feldulásáért sem önmagukat hibáztatják, hanem minket okolnak. Tovább menve, t. képviselőház, azt is tanítják az állami középiskolákban a kongregácziós ifjaknak, hogy csak az fáradozik a haza jólétéért és fentartásáért, vagyis a szavaknak értelmét lényegileg véve : csak az a jó magyar hazafi, a ki Mária zászlója alatt küzd, mert Szűz Mária nélkül nem találunk hont e hazában. Ez van megírva Bus Jakab kalauzának 233. oldalán. T. képviselőház! Ez szerintem egyenesen jjolitizálás. En tisztelem a katholikusoknak a Szűz Máriához fűződő vallásos meggyőződését, hitéleti rendelkezésüket, de engedelmet kérek, a hont a hazában én Szűz Mária nélkül is megtalálom és megtalálja bárki, egyrészt azért, mert nem egyházi állam vagyunk, másrészt azért, mert elsősorban is mindnyájunknak magyar hazafiaknak kell lennünk . . . Justh Gyula: ügy van! Kun Béla.* ... a mely hazafiság nem függ a különböző vallásoktól és a különböző felekezetektől, csak egy nagy általános hitvallástól, attól, hogy itt ebben a hazában élned és halnod kell. (Élénk éljenzés a baloldalon.) Justh Gyula: Ugy van ! Kun Béla: Ezek után, t. ház, ha már a hazaszeretetet is a vallástól teszszük függővé, bátran felvethetjük azt a kérdést a kongregácziókra nézve, hogy útjában állanak-e a kongregáczióknak a protestánsok és a zsidók 1 Ha nem lennének ebben az országban protestánsok és zsidók, szükségesnek tartanák-e akkor is a kongregácziókat ? Ha erre az a felelet, hogy igen, akkor én azt hiszem, hogy nem tudnának a kongregációknak programmot adni. Ha pedig az a felelet, hogy nem, akkor ezzel elismerik, hogy a kongregácziók tényleg más felekezetűek ellen irányulnak. Én nagyon örvendenék, t. képviselőház, ha azok a vádak, melyeket Barkóczy kulutszministeri tanácsos ellen napról-napra felhoznak, nem lennének igazak, mert azzal a keresztény szellemmel, melyről a t. kultuszminister ur is a minap, itt, az országgyűlés nyílt szine előtt beszélt, semmikép sem egyeztethető össze, hogy a kongregácziós tanárok előnyben részesüljenek más tanárok felett és mellőzésükhöz az is hozzájáruljon, hogy ezek a más tanárok, mint vallástalanok és hazafiatlanok üldöztessenek. Több napilap nyíltan megírta, hogy száz kinevezett állami tanárból 34 kongregácziós, s ezek kinevezésénél kongregácziós tagságuk döntő szerepet játszott. (Mozgás.) A hivatalos czáfolat ezzel szemben csak négy kongregácziós tanárt ismert el. Mi hát az igaz ? Kérem és várom a t. minister ur nyilatkozatát erre nézve, és főleg arról, hogy nem mellőztettek-e más, értékes tanerők ? Hogy Barkóczy ügyosztályában előszeretettel mellőzik a nem katholikus tanárokat, arra nézve magam is tudok egy jellemző esetet. (Halljuk I Halljuk !) Megjegyzem, hogy a dolog még a múlt kormány alatt, de Barkóczy működésének idejében történt. Államilag segélyezett vidéki középiskolához pályázott egy jeles bizonyitványu tanár. Az igazgató maga szólitotta fel, hogy adja be pályázatát, a tanári kar ajánlotta, csupán a ministeri megerősítés volt hátra. A fiatal ember biztosra vette, hogy rendben dolog. Egyszer hivatja az igazgató és mentegeti magát, hogy ő katholikusnak hitte a fiatalembert, elnézte katholikusnak, mert olyan borotvált az arcza és általában olyan a megjelenése, mint egy katholikus papnak. Miután pedig kitűnt, hogy a fiatalember református, a tanárságból nem lett semmi. Csak azt jegyzem még meg, t. ház, hogy a ministeriumból visszaküldött bizonyítványokban kék czeruzával volt megjegyezve a tanár vallásánál az »ev. ref.« jelzés. T. képviselőház ! En nem hibáztatom, nem vonom kérdőre a kék czeruzát, hogy czélzatoskodott, de hogy az eset jellemző. P,Z, szerintem, bizonyos. T. képviselőház ! Barkóczy mmisteri tanácsos ux működésével különben ma sincs megelégedve a középiskolai tanárok nagy része. Erre nézve bizonyítékul felhozom a debreczeni nagy tanárgyülés határozatát. Igen súlyos érvelésű ez a határozat és fontolóra veendő, ebből kifolyólag figyelmébe ajánlom a t. minister urnak is azt, épen az igazság keresésének szempontjából. Ezen a debreczeni tanárgyülésen résztvettek a nyíregyházai, böszörményi, hajdúnánási, zilahi főgimnáziumok képviselői, ott volt a gyűlésen Négyessy László, a tanárok országos egyesületének elnöke, a ki köztudomás szerint a magyar tudományos világnak is egyik nagytekintélyű képviselője, megjelent több fővárosi tanár képviseletében, jeléül annak, hogy a debreczeni határozattal ugy a fővárosi tanárság, mint az országos tanáregyesület vezetősége szívvel-lélekkel együttérez. Ezen a nagy tanári értekezleten Dóczy Imre, a kör elnöke, a tiszántúli egyházkerület középiskolai felügyelője, a magyar tanügynek és pedagógiának országszerte ismert régi munkása, azt mondotta, hogy összetartásra és barátságos együttműködésre igen nagy szükség van, kivált olyan válságos időben, mint a mostani, a mikor a magyar tanárság egészséges