Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

175. országos ülés 1911 június 10-én, szombaton. 301 javítani akarnak. És ki a szakértő ? Wörner mérnök jelentése alapján dolgozik az ügyosztály, a mely a Városi Villamosnak a műszaki vezetője. Én elhiszem, hogy tisztességes, derék szakember. Pető Sándor: Devecis! Zboray Miklós: Melyik Devecis ? Mihály-e, a ki főmérnöke a Közútinak és mint ilyen, felelősként van bejelentve a fővárosnál ? Vagy Ferencz, a nagybácsi, a ki a középitési osztály vezetője ? Melyik ? (Derültség.) Az is hibás, hogy nincs egységes vezetés, mert nlig a Városinál egységesen be van jelentve a műszaki kérdésekért felelős közeg és ő intézkedik, addig a Közútinál be van jelentve Devecis Mihály főmérnök a forgalomért, Zlinszky Béla mérnök pedig a pályafentartásért; a jobb kéz nem tudja, mit művel a bal. Szüllő Géza: Ez az egyetlen keresztény motívum! Vázsonyi Vilmos: Van még egy keresztény motívum; találhat őskeresztény mágnásokat az igazgatóságban! Zboray Miklós: Nem a részvényeseknek, nem az igazgatóság minden egyes tagjának a feladata, hanem a városnak és a ministeriumnak, mint ellenőrző hatóságoknak a feladata. Ha én valakihez fordulok az igazgatóságból, akkor három egyénhez fordulok. Mert hogy a Jellinek-dinasztía a maga érdekéből mit csinál, hogyan bőrzézik, hogyan veszi a telkeket, hogyan épít azokon házakat, hogyan növeli azon vagyonát, a mely nem háramlik át a városra, ez az ő privát dolguk. De három emberhez igenis van szavam. Az egyik Dániel Ernő báró t .képviselőtársam, a másik Márkus József t. képviselőtársunk és a harmadik Sándor Pál t. képviselőtársunk. (Derültség.) Báró Dániel Ernő és Márkus József urakhoz fordulhatok. — miért ? Azért, mert a mikor megalkottatott ez a szerződés és az engedély kiadatott a társaságnak, báró Dániel Ernő ur volt kereskedelmi minister, Márkus József ur pedig volt a főváros egyik polgármestere és nagytekintélyű, befolyásos intéző egyének. Tehát nekik, a kik, miután tisztségüktől, állásuktól megváltak, a mely részben ők ellenőrző, felelősséggel tartozó hatóságai voltak a városnak, a köznek, ha odakerültek ehhez a vállalathoz igazgatósági tagságba, erkölcsi kötelességük igyekezni, (Igaz I JJgy van ! a szélsőbaloldalon) hogy azoknak a feltételeknek, a melyek kiköttettek, annak a szerződésnek, a melyet, feltételezem, hogy jóhiszeműséggel, tisztességgel és becsülettel kötöttek meg, érvényt is szerezzenek és igyekezzenek nem tápot adni annak a nézetnek, hanem ellenkezőleg, megczáfolni azt, a minek kifejezést adott Bárczy polgármester ur a városi villamos vasút megvételéről szóló jelentésében, midőn azt mondja, hogy a szerződés pontjai nem engednek elég beleszólást a közúti intézkedéseibe. Mert ha igy is volna, ha tényleg nem engedne is az a szerződés beleszólást, nekik erkölcsi kötelességük megtenni mindent, hogy a forgalom zavartalansága biztosittassék és a publikum ne legyen kitéve ityen állapotoknak. A harmadik személy Sándor Pál. ö leköszönt annak idején fővárosi bizottsági tagságáról, midőn ebben a társaságban igazgatósági tag lett. En őt egy tisztességes, a közérdekkel mindig objektíve, szeretettel foglalkozó embernek tartottam és tartom ma is ; hozzá fordulok tehát teljes bizalommal, nyiltan, őszintén, és kérem őt, ne engedje, hogy az az igazgatóság, a melyben ő is ott van, elmulaszsza kötelességét, ne engedje, hogy a lakosoknak ezrei és ezrei hiába fizessék filléreiket és az a társaság ne teljesítse vállalt kötelességeit. (Helyeslés.) Ö tudomásom szerint a végrehajtó-bizottságnak is tagja abban az igazgatóságban ; ott lépjen tehát fel és akarjon és tudjon rendet csinálni, mert az ő neve és eddigi közszereplése ezt megkívánja, megköveteli és él a bizalom még bennem is, hogy óhajt és akar rendet csinálni és ha akar, akkor tud is. Ehhez a három személyhez szólhatok tehát csak, de kivülálló tényezőkhöz, Jellinekékhez az ő börze manipuláczióikhoz semmi közöm, az az ő privát ügyük. De a közpályán szereplő egyénektől ilyen helyzetben, azt hiszem, joggal kérhetem, hogy orvosolják saját kezdeményezésükkel, ha már másként nem lehet, ezeket a bajokat. A kocsik állományáról megjegyzi a jelentés, hogy nem tartották be az igért szaporítást. Én most erre nem térek ki, de meg kell jegyeznem, hogy volt egy rendelet, a mely a kocsik hátsó feljáratánál a megfelelő oldalon lévő ajtót csukva tartani rendelte. Nos hát, ezt a rendeletet soha be nem tartották, jóllehet a szabályzat előírja. Említhetem azután a mentőkészülékeket, a melyekkel a kocsik szintén nincsenek felszerelve. Azonkívül azt, hogy a kalauzok ar óznak udvariasak lenni, a megállóknál feltétlenül megállni, a feltételes megállóknál nem ugy keresztülsiklani, a mint teszik, hanem ha felszálló utas van, megállani, ha pedig csak leszálló utas van, megvárni, míg az az utas mindkét lábával a földre ér, nem pedig elindítani közben a kocsit akkor, mikor az utas féllábbal még a kocsin van. (ügy van I) Mindez azonban nem történik meg. Napnap után tapasztalhatjuk, hogy ezek a szabályrendeletek nem lesznek betartva. És látunk még egy különös dolgot. A végállomásokon ül egy-egy kalauz és firkál egy asztalon; egy óra van elébe téve. (Derültség.) Az ember nem tudná, hogy miért teszi ki ez a jó ember az óráját ? Azért, mert a szabláyrendelet előírja, hogy a végállomáson órát tartozik tartani a vasút, zónaidő szerint járó pontos órát, a mely azután jelezze a kocsik indulását. Hát ezt sem teszik meg, hanem a kalózok és a pályaőrök nézik a maguk óráit. WSuzsa Gyula: Csak az indulást ellenőrzik, de az érkezési időt nem írják fel: Zboray Miklós: Hogy a kocsik milyen piszkosak, arról nem kell beszélni. (Igaz! Ügy van!