Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

június 10-én, szombaton. 300 275. országos ülés 1911 ban, a miriisteriumokban, a rendőrségen nem alkalmazzák a szabályrendeleteket és a szerződésben foglalt pontozatokat. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbahldahn.) Szmrecsányi György: Csak Budapesten történhetik ilyesmi! Zboray Miklós (olvassa) : »A forgalmi berendezések fejlődése mindenkor azt az irányzatot mutatja fel, begy mig kezdetben a fiskaliznms érdeke nyomult előtérbe és a valódi forgalmi igények kielégítése csak másodsorban birt jelentőséggel, most kizárólag a közérdek szempontja dominál és ugy az állami, mint a nagy európai városi forgalmi berendezések megállapításánál a fiskális szempontokat teljesen háttérbe szorították. Mert az a közvetetten haszon, a melyet az intézmények pénzben az engedélyező hatóságnak hajtanak, tetemesen felül lesz múlva, és értékben sokszorozódik azon előnyök által, a melyek a nagyközönségnek nyújtatnak.* Hát mit nyújtanak nekünk, t. képviselőház ? Semmit. És ha az ember érdeklődik iránta, hogy miért van ez igy, akkor kénytelen megnézni a közlekedési ügyosztálynak a jelentését, a mely feltárja a bajokat és megállapítja mindjárt a bevezetésben, hogy az utolsó 10 évben a szállított utasok száma 148%-kal emelkedett, a kocsikilométerek száma csak 140%-kal, ellenben a kocsipark csupán 68%-kal, a vágányhálózat pedig ,28%-kal emelkedett. Tehát ke-vés a kocsi és kevés a vonalak száma ; kevés ahhoz, hogj a forgalmat képes volna lebonyolítani. A menetrend megtartására nézve azt mondja az ügyosztály jelentésében, hogy sajnos, azt nem lehet betartani; ha akadályok nem volnának, ha forgalom nem volna és a sinek jók volnának, akkor be lehetne tartani. Hát ez nevetséges, gyermekes, rabulisztikus, együgyű beszéd, hogy igazán megáll az embernek az esze, hogy miképen mondhat ilyet Írásban egy ügyosztály. És megállapítja azután, hogy méltányosnak kell lenni, mert csak kivételesen, a legritkább esetekben lehet a menetidőt betartani. Méltányosnak csak a közönségnek kell lennie, a vasúttársaságnak nem. A kocsiknak elégtelen számban való indítása mellett az egyes kocsik közötti szabályszerinti menetsebesség betartására vagy legalább annak megközelítésére minden tőle telhetőt a társaság elkövet«. Többet tehát ne követeljünk. Hát bocsánatot kérek, csak ennyit szabad követelnünk ? Vagy van szerződés, a mely jogot ad a városnak, és akkor alkalmazza azt a szerződést a maga .pénzbirságával, beváltási jogával, ellenőrzési jogával — vagy nincsen szerződés. De abban a szerződésben, a melyet a főváros kötött, megadatott neki az ellenőrzés joga, csakhogy az nem gyakoroltatott, vagy legalább nem olyan mértékben, a mint kellett volna. Megállapítja ez a jelentés, hogy nagy bajok vannak, kereszteződnek a vonalak, sok váltás van, nem tudom egy napon hányszor és hány helyen kell váltani. Hát én bocsánatot kérek, nem akarok itt részletekbe belemenni és nem akarok rámutatni arra, hogy ez nem szolgálhat okul arra, hogy az a társaság ne tartsa meg azt a szerződést, és hogy ez a vasút ne szorittassék a szabályzat megtartására. Hogy a balesetek milyen számban fordulnak elő, arra a jelen esetben nem akarok kiterjeszkedni. Hallja az ember, hogy sokkal több esetben történik baleset, mint a miről tudomása van a közönségnek, hogy mesterségesen titkolják el azokat. (Igaz I Ugy van !) Nemrégiben hallottam, hogy a Margit-hidon a fék állítólag rossz volt és ennek következtében történt az összeütközés. És ez három sorban jelent meg a lapokban, és senki erről a dologról nem beszélt. Az a szabályrendelet, a melyet a főváros már 1898-ban megalkotott, előírja, hogy a kocsik mentőkészülékekkel láttandók el. Soha ez még meg nem történt. Egy hang (a baloldalon) : Egyes kocsikon van ! Zboray Miklós : Megengedem ; egyes kocsikon lehet, de általában nem tartják meg a szabályrendeletet. (Zaj. Elnök csenget.) Mutatónak egyikmásik kocsin van ilyen készülék, de nagy általánosságban nem látiák el a kocsikat mentő készülékkel. Emlékeznek t. képviselőtársaim egy rendeletre, a mely előírta, hogy benn a kocsikban állani nem szabad, kinn pedig mennyi állóhely van. És kérdem, nem látja-e minden képviselőtársam, hogy benn is állanak, és kint is állanak többen, mint a mennyinek szabad lenne. Gr. Bánffy Miklós: A kocsik is állanak! (Élénk derültség.) Zboray Miklós: Ha a kocsik állásával nem járna karöltve az, hogy reparáczióra van szükség, fel sem szólalnék ; de a mikor azt látom, hogy más nagy városokban a dohányzók részére külön kocsikat kapcsolnak, a mi nálunk sohasem történik meg, hanem megtörténik az, hogy a kocsik fékezése olyan, hogy a ki benn ül, egyszerűen megbotránkozik, hogy minden megállás és indulás micsoda zökkenésekkel történik, akkor ez mizerábilis állapot. Azt mondja a jelentés egyik helyen, mikor a pálya állapotáról beszél (olvassa) : »A bajt az idézi elő, hogy a pálya megállapítására a hatóságok által előirt és jóváhagyott szabályok nem írták elő a vágányoknak beton-alapra való fektetését, és azok az áramhajók szubtilis szerkezetében rejlik, itt tehát felpanaszolja a közlekedési ügyosztály, hogy ő nem irta elő. Hiszen ő lett volna hivatva előírni! Pető Sándor ,* A ministerium ! Zboray Miklós: A ministeriumot illeti a szemrehányás ? En jól tudom, hogy 8—9 bizottság van, a mely ezt tárgyalja és elrendeli, ugyanolyan joga van legalább is a fővárosnak a javaslattételre, mint magának a ministeriumnak. Egyik is bűnös ebben, a másik is bűnös, az egyik is megcsinálhatta volna, a másik is. De kérdem t. képviselőtársamat, pl. ugy vagyok értesülve, hogy nyolcz hónap óta egy nagy terven törik a fejüket,