Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

290 175. otszagos ülés 1911 június 10-én, szombaton. sorsos egyetemi hallgatókat e körbe való belépéstől és annak támogatásától visszatartsák, mert azt nem hiszem, hogy a hazafias magyar zsidóság azt óhajtaná, hogy a Jászi Oszkárok és Kunffyak vallás- és erkölcsellenes és kozmopolitikus törekvéseik hitsorsos ifjúságuk közt széfes rétegekben elterjedjenek és meggyökerezzenek, a mi csak arra lenne alkalmas, hogy a jövő nemzedékben nemcsak a valláserkölcsi felfogásra, de a hazafias érzésre nézve is oiyan széles ürt támaszszon, a mely áthidalhatatlanná válnék és a mely nem kívánatos sem magyar nemzeti szempontból, sem saját maguk érdekében sem. T. képviselőház! A felekezeti kérdés fejtegetésében csak addig a határig mentem el, a meddig az közéletünkre visszahatással lehet; egyáltalában tartózkodtam a különböző egyházak és felekezetek hitéletébe, belső szervezetébe való mindennemű beavatkozástól. Ez az oka annak, hogy azon szép és érdekes fejtegetésekre, a melyek nagyon higgadtak voltak, a melyeket Bakonyi Samu t. képviselőtársamtól itt ballottunk, nem fogok bővebben reflektálni, csak legfeljebb azon vonatkozásukban, a mely ezen felfogásommal megegyezik. Ez az oka annak, hogy nem kisérhetem helyesléssel Polónyi Géza t. képviselőtársamnak azt az eljárását sem, hogy olyan mélyen ment bele, bár, elismerem, nagyon szakavatottan, ebbe a kérdésbe. Pedig, ha én is akarnék a vallások belső életébe belenyúlni és a felett kritikát gyakorolni, én is tudnék példát épen a zsidó vallás hitéletéből, olyan intézményt, vagy olyan hittételt, a mely talán sokkal inkább elválaszthatólag hathat a társadalmi összeforradás szempontjából, mint pl. a kongregácziók működése; itt van például az a tétel, a melyet az orthodoxok szigorúan meg is tartanak, hogy t. i. asztal- vagyis ételközösséget a keresztényekkel nem tarthatnak, de tartózkodom attól, hogy ebbe belebocsátkozzam, mert mindenkinek vallásos meggyőződését tisztelem és vallásos meggyőződéséhez való ragaszkodásáért mindenkinek elismerésemet kell hogy nyilvánítsam. Azért nem is bocsátkozom ilyen kérdések fejtegetésébe, s részemről csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy épen olyan hőn óhajtom, mint t. képviselőtársam, hogy az izraelita vallás is mielőbb hozzájusson megfelelő autonóm szervezethez, csakhogy ennek létesítését nekik maguknak kell elsősorban saját kebelükből előmozdítani az akadálynak elhárításával, mert sem kormány, sem törvényhozás annyira nem mehet, hogy zsidó vallású polgártársaink felett lelkiismereti kényszert gyakoroljon; azokat a kiegyenlithetetlennek látszó ellentéteket tehát nekik a maguk kebelében kell kiegyenlíteni, hogy a szervezet megalkotható legyen, mert semmiféle államkormány nem parancsolhatja rá a zsidó felekezetbeliekre, hogy magukat egy vagy két felekezetnek akarják-e tartani, s ennélfogva egy vagy két szervezet alkottassék-e ? Ezt mindenesetre maguknak kell elsősorban eldönteni, s ha ezt az előbbi kérdést eldöntötték, akkor a többit könnyű lesz megoldani. Azért arra kérem t. barátomat, hogy iparkodjék ő is ezen akadályok elhárítását előmozdítani, de másrészt, a mig azt el nem tudják hárítani, legyen még egy darabig türelemmel. És még egy kérésem van hozzá. Az ő ismert szerénységétől elvárhatjuk, hogy ne iparkodjék a zsidó autonómiának elsőbbséget követelni a katholikus autonómia előtt. Az ősi magyar katholikus egyház talán megérdemli és igényelheti is az elsőbbséget, az az egyház, a melynek égisze alatt létesült a magyar nemzeti állam, a magyar királyság és a melynek égisze alatt a magyar nemzeti állam hatalmas fejlődésnek indult. Igényelheti pedig annál inkább, mert ezzel szemben olyan mélyreható akadályok, a melyek csak rövid időre is az elodázást igazolhatnák, egyáltalában nem forognak fenn; mert hiszen én ugy tudom, hogy ennek megvalósításával szemben ma sem az , ajtóstól! király 0 felsége, sem a római pápa 0 szentsége, sem a püspöki kar részéről oly akadályok és nehézségek nem támasztatnak, a melyek az elodázást szükségessé tennék. Azért az igen t. minister urnak azon kijelentését, hogy ő majd foglalkozni fog e kérdés megoldásával azonnal, a mint a viszonyok arra alkalmasak lesznek, én nem értelmezhetem másként — és szeretném, ha az igen t. minister ur is ilyen értelemben fogná azt fel — mint, hogy az alkalmas időpontot a törvényhozás munkabeosztására értette, mert egyéb nehézség nem lévén, más akadályokat fenforogni nem látok. A kormánypárt óriási többséggel rendelkezik, egy kormányjavaslat bukásától tehát félni nem lehet. Másfelől pedig, ha egyes javaslatokkal szemben akadnak is berzenkedők, a kormány határozott akaratát látva, ezek a berzenkedők is meg szokták adni magukat. De ennek a kormányakaratnak igazán határozottnak kell lennie. S ha a minister urnái ez a határozottság megvan és ha e mellett rendületlenül megáll, ő a kormánypártot és a kormányt összetartó erőtényezők között olyan nagy sulylyal bir — meg vagyok győződve róla, — hogy az ő határozott akaratának érvényesítése elől a szétmállás veszélye nélkül kitérni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Tehát csak a minister ur akaratán mulhatik a katholikus autonómia kérdésének megoldása. De elő is van már készítve ez a javaslat. A minister ur elődje, gróf Apponyi Albert csaknem teljesen elkészítve hagyta hátra ezt a javaslatot. A mellett ugy tudom, hogy a a kormánypárt túlnyomó többsége is ép oly melegen óhajtja ezt, mint mi, ellenzékiek, merem állítani, csaknem kivétel nélkül kívánjuk. (Igaz! Ugy van!) Bikádi Antal: Az egész ház! Sághy Gyula: A törvényhozás hangulata-