Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-175
288 175. országos ütés 1911 június 10-én, szombaton. alapszabályaik. Ezeknek jóváhagyására a kormány hatásköre, igenis, kiterjed. Most visszatérve beszédem kissé megszakított fonalára, ismét hivatkozom gróf Tisza István t. képviselőtársamra, minthogy igen helyesen mutatott rá, hogy a nemzeti kultúra — ilyenformán fejezte ki magát, iparkodom lehetőleg saját szavait használni — mondom, hogy a nemzeti kultúra legnagyobb veszedelme a bizonyos körök részéről egyedül üdvözítőnek hirdetett »atheizmusban és kozmopolitizmusban« van, melyeket én is, mint már előbb is hangsúlyoztam, a vallási béke megzavarása eredeti és legveszedelmesebb forrásának tartok. Ezeknek az eszméknek legveszedelmesebb terjesztői pedig, nézetem szerint, az u. n. internaczionalisták, t. i. a nemzetközi szocziáldemokraták és az u. n. szabadgondolkodók. Én azt gondolom, legalább beszéde folyamából azt kell következtetnem, hogy gróf Tisza István t. képviselőtársam sem értett ezalatt másokat, mint őket. A mikor azonban neki arra a kérdésre kellett volna rátérnie, hogy kik tehát ezeknek az eszméknek főpropagálói, vagyis, hogy ezek a törekvések honnan toborozzák híveik legnagyobb számát, akkor ő sajnálatomra a teljes valóság megállapítása helyett megmaradt csak a féligazság határán. Mert abban ugyan igaza van gróf Tisza István t. képviselőtársamnak, hogy a zsidósággal — megint az ő szavaival igyekszem élni — a maga egészében nem lehet ezt a »materialisztikus és anarchisztikus« irányt kapcsolatba hozni, szerintem azonban csak kizárólagos kapcsolatba nem lehet hozni, mert igaza van abban is, hogy a zsidóság kebelében — ezek saját szavai — is megférnek a legkülönbözőbb irányok és ezért hozzáteszem azt, hogy igenis megtalálják ott is a legkülönbözőbb szellemi irányok a maguk képviselőit. Abban is igaza van, hogy a »szabadkőmives« intézmény önmagában véve még nem azonos az anarchisztikus, atheisztikus törekvésekkel és a hazaellenességgel. Abban is igaza van, a mit a német szabadkőmivességről mondott, a mihez azonban hozzátehetem, hogy ugyanaz áll Nagybritannia szabadkőmivességéről IS, Oi hol nem találkozunk vallásellenes és hazaellenes törekvésekkel. De már arról megfeledkezett, hogy ezek mellé nem lehet a maga egészében, — ismétlem, csak a maga egészében — odaállítani a hazai szabadkőművességet, mert nálunk ez az intézmény is, mint igen sok a külföldről átültetett intézmény, elfajult ós nagyon furcsa kinövéseket mutat. Az pedig csak tagadhatatlan, — és ezt lehetetlen gróf Tisza István t. képviselőtársamnak is, ha szemeit kinyitja és széttekint, észre nem vennie, — hogy az a tábor, a melynek eszméit és irányzatát ő is elitéli és veszélyesnek tartja, ugy vezéreit, mint katonáit, ha nem is kizárólag, de túlnyomólag a szabadkőmives páholyokból toborozza és ezen páholyoknak megint túlnyomólag a katonákat és a vezéreket a zsidóság szolgáltatja. Ha a szabadkőmiveseknek az a kisebb része, a mely még nem. hódolt be teljesen ezen veszélyes és káros eszméknek, a mely azt nem helyesli, nem állja útját annak, hogy az ő czégérük alatt, az ö rovásukra ezek tovább folytattassanak, ha nem száll nyiltan és erélyesen szembe ezekkel a törekvésekkel, ne csodálkozzanak azután, ha az ódium az összes szabadkőmivesekre hárul át, azokra is, a kik ebben a dologban ártatlanok, a mint elismerem a hazai szabadkőmivesség egy kisebb részéről, a mely hazafias és nem követ valláserkölcsellenes tendencziákat, hogy ebben csakugyan ártatlan. Épen igy vagyunk a zsidósággal is, a melynek magának érdekében kell rámutatnom azokra a fekélyekre, a melyek az ő testéből látszanak kifejlődni és kinőni. Pedig itt is készséggel elismerem ós szívesen konstatálom, hogy ez a zsidóságnak csak egy kisebb része, egy töredéke, mert túlnyomó részükben a zsidók vallásosak és hazafiasak. Farkas Pál: Ugy van! (Derültség jobbfelöl.) Sághy Gyula: Ezen nevethetnek az urak, de ez való igazság. Különben ha nem tetszik önöknek az, hogy a nagyobb részük hazafias, azt az önök elbírálására bizom. De ha testükből ezeket a kóros fekélyeket kinem vágják, ha azokat engedik előtérbe nyomulni; ha a kultúránkat és gazdasági életünket veszélyeztető, azokra jmsztitó hatást gyakorló, különben is teljesen kultúra nélküli elemeknek bevándorlását megakadályozni nem igyekeznek; ha ennek a bevándorlásnak megakadályozását épen ők nem követelik a legerélyesebben a magyar kormánytól, ha nem követik azt az igazán dicséretre méltó és általános elismerést aratott szép példát, a melyet egy zsidó képviselőtársunk legutóbb adott, (Felhiáltásoh balfelül: Ki volt az?) ha kívánják, megnevezem, Vadász Lipót képviselőtársunk, a ki legutóbb a közoktatásügyi bizottság ülésén a legerélyesebben követelte ezen káros bevándorlás megakadályozását: akkor ne csodálkozzanak azon, ha azok, a kik nem szoktak disztingválni, — már pedig az emberek nagy tömege nem igen szokott disztingválni — ezeket a veszedelmes tendencziákat azután az egész zsidóságra hárítják. A mikor a nagyközönség azt látja, hogy ezen valláserkölcsellenes és hazafiatlan törekvések élén állók, szabadkőmivesek és nem szabadkőmivesek, túlnyomó részben épen a hazai zsidóság kebeléből kerülnek ki, ha azt látja a nagyközönség, hogy a sajtónak az a része is, a mely épen a katholikus egyház és a katholikusok ellen a leglármásabb, a legféktelenebb és leglehetetlenebb támadásokat irányítja és a mely a legpiszkosabb szidalmakkal és gyanúsításokkal