Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

,175. országos ülés 1911 június lü-én, szombaton. 28! valláserkölcsi működésének sikereit mily eszközökkel, mily intézményekkel és mily egyesületek alapításával akarja előmozdítani. (Ugy van! halról.) Ezt mindig a belső egyházi élet legintegránsabb terrénumának tekintette minden katholikus férfiú. (Ugy van! a baloldalon.) És jutott-e eszébe valaha egy katholikusnak is annak a sok szép 9,1 íl" jütványnak, a melyeket erdélyi fejedelmek a protestáns egyházak kulturális és egyházi ezéljaira adományoztak, protestáns egyházi jellegét kétségbevonni, melyeknek jellege pedig épen olyan, mint a magyar koronázott királyok által a katholikus egyházaknak a Királyhágón inneni részeken tett adományok, (Helyeslés balfelöl.) melyekhez hasonlókat, azt hiszem, a Királyhágón inneni részeken is találunk a protestánsok javára, ha talán kisebb mértékben is, mint pl. egyes Rákóczi vagy Bethlen Gábor által tett adományok ; — jutott-e eszébe valaha katholikusnak ezeknek a szekularizáczióját követelni? (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Sőt ellenkezőleg, állithatom ós az összes katholikusok érzelmét fejezem ki, midőn azt mondom, hogyha ezeket megtámadnák, ép ugy megvédelmeznénk, mint a saját magunkét. (Helyeslés balfelöl.) Sajnos, mégis sikerült néhányat a protestáns testvérek közül megtéveszteni és a katholikus vagyon elleni agitáczióba belevonni, sőt belevitték e harczot már a törvényhatóságok kebelébe is bizonyos mértékben, aminek, sajnos, jelenségeit látjuk egyrészről pl. Zsilinszky Mihály képviselő társunknak és volt államtitkárnak legutóbb a kath. autonómiáról irt nagyon furcsa röpiratában, másrészről Torda város feliratában és abban, hogy ezt a feliratot minden eddigi szokástól eltérőleg a törvényhozás minden tagjának pártolás végett megküldték. Epén ezen felekezeti viszály előidézésére irányzott izgatásnak tekintem egyes képviselőtársaim részéről — örömmel konstatálom, hogy csak kevesek részéről — itt a képviselőházban felmerült azt a követelést, hogy a t. miniszter ur egyik szakosztálynak élén álló tanácsosát onnan mozdítsa el és helyezze más osztály élére. (Igaz! Ugy van! balfelől.) T. ház! Nekem nem feladatom innen az ellenzéki padokról a guvernementális álláspontnak védelmezése, talán okom is volna reá épen a tegnaj) tapasztaltak után, hogy azt ne nagyon védelmezzem; de ha ilyen messzemenőleg akarnak egyes képviselőtársaim beavatkozni az adminisztráczió vezetésébe, ez nemcsak a guvernementális szempontot érinti, hanem érinti a parlamentarizmus egyik leglényegesebb alkatelemét, t. i. a parlamenti ministeri felelősséget is, (Helyeslés balfelöl.), mert mindenért, a mi a ministeriumból kiindul, csak a felelős minister vonható felelősségre, nem pedig a tisztviselő, ha mindjárt az intézkedés egyes tisztviselő működésének is az eredménye, Nem tudom, hogyan viselhetné azután a minister az ilyen tényekért és intézkedésekért a felelősséget, ha innen a képviselőházból akarnánk mi dirigálni olyan irányban, hogy melyik osztály élére kit helyezzen, vagy kit tegyen el onnan. Akkor azután bármikor kivonhatná magát a minister, és pedig teljes joggal a parlamenttel szemben a felelősség terhe alól. Méltóztassék elképzelni azt, hogy ha ma egyik képviselő lép fel ily követeléssel, mert neki nem tetszik X, holnap a másik képviselő, mert nem tetszik Y, azután a harmadik, mert neki nem teszik Z, mikép tagadhatná meg ilyen követelésekkel szemben az a minister, a ki az egyiknek a követelését már teljesítette volna, a másikét. A mellett a legnagyobb zavart idézné elő az adminisztráczióban, ha az osztályok vezetésében folytonos cserebere történnék a képviselőházi követelések következtében. Kijelentem előre, hogy sem kongregácziónak, sem szabadkőmíves társulatnak tagja nem voltam és nem vagyok, tehát azt hiszem, meglehetősen elfogulatlannak tarthatom magamat a kongregácziókkal szemben is. Nem is akartam a kongregáczióval foglalkozni, most sem akarok mélyebben belemenni ebbe, mert nem tartom szükségesnek az ily intézményekről való bővebb fejtegetéseket. Egy megjegyzést azonban kénytelen vagyok tenni Várady Zsigmond t. kéjiviselőtársammal szemben. Azt t. i., hogy ő ugy látszik, egyáltalában nincs tisztában a vallásos és a valláserkölcsi gyakorlatokra létesülő vallásos egyesületek jogi természetével. Frey János: Fogalmával! Sághy Gyula: En csak mint jogász fejtegetem és azt mondom, hogy jogi természetével. Az ilyen intézmények és egyesületek irányítása, alakulása és jóváhagyása ugyanis tisztán csak az illetékes egyházi hatóságoknak hatáskörébe tartozik, mert ezt garantálják a vallás szabadságáról szóló és az azt biztosító törvényeink is. (Ugy van! a néppárton.) Frey János: Nem tartozik a belügyministerhez! Sághy Gyula: Ez feltétlenül a vallásszabadságot biztosító törvény alá tartozik. Ezekkel az egyesületekkel szemben az államnak egyéb hatásköre nincsen, mint a vallás szabad gyakorlatának megvédelmezése és az állami felügyelési jog gyakorlása. Es ezt senki sem diffikultálja, ezt mindenki helyénvalónak találja, mert az egyház belső életére senki ingerencziát nem gyakorolhat, még az állam se. Az állam felügyelési joga pedig az államérdek megvédésére teljesen elegendő. Azért nagyon furcsa az a követelés, épen jogász részéről, hogy ezeknek a vallásos egyesületeknek kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályai legyenek, mert ezekhez nem lehet hasonlítani azokat a bár felekezeti jellegű, de nem vallási tendencziákat szolgáló egyesületeket, mint a Szent Imre-kör, mint a Bethlen Gáborkör, melyeknek vannak kormányilag jóváhagyott