Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

282 175. országos ülés 1911 j ügyi ministeriumba — nem panaszkép, hanem mint tényt hozom, fel —, alig van ember a ministeriumban, ki azt a cirill betűkkel irt aktát el tudná olvasni. E miatt késik az ügyek elintézése és ez csorbítja a magas ministerium tekintélyét, kárára lévén aimak az egyháznak is, mely a ministerium felügyelete alá tartozik. Ha a kegyelmes ur azt hiszi, hogy kellő közigazgatási politikával lehet a nemzetiségi kérdést megoldani, akkor tessék azt egyszer elkezdeni. (Mozgás.) Megszámolhatom ma a két kezem ujjain, hogy hány szerb ember van jelenleg állami szol- . gálatban. Pedig vagyunk ez országban meglehetősen, nem is vagyunk koldusnép, elősegítjük országunk kultúráját és vagyonúnkkal előmozdítjuk, hogy ez a kultúra bő tápláló forrásokat találjon. Nagy lelkesedéssel látnám, ha az a Mihajlovics Miklós, ki valaha a királyi táblának nagynevű elnöke volt, vagy az a Manojlovics Emil, ki a kir. Curia nagynevű tanácselnöke volt, utódokat találna az állami szolgálatban. Azok megálltak helyüket, szolgálták a hazát, dicsőségére váltak az egész országnak jellemükkel, tudásukkal és működésükkel. ( JJgy van!) Azért, ha közigazgatásilag akarja a magas kormány megkísérelni a nemzetiségi kérdés megoldását, tessék azt elkezdeni, és meg vagyok győződve, hogy a szerb intelligencziában talál embereket, a kik lelkesen harczolnak a magyar állameszme zászlaja alatt, kik tudásukat, tapasztalatukat felajánlják az államkormány szolgálatára. Ámde a szerb intelligenczia nem olyan vagyonos, mint például a magyar dzsentri és a magyar nemesség. Nem tartom azt jó szokásnak, hogy bevesznek egy fiatalembert, ki 15—20 évig tanult, ministeri segédfogahnazónak díjtalanul és kiaknázza %z állam ezeknek a szellemi és fizikai erejét minden dij nélkül. Hány végzett fiu akad, a ki meg tud a szülők segélye nélkül élni ? Többnyire szegény emberek. Boldogult Trefort mmisternek ajánlottam, egy nagyeszű fiatalembert. Elfogadom, t. barátom, — azt mondta, — de öt esztendeig szolgáljon ingyen! Nem képes az ilyen szegény ember, ha még olyan lángész is, ingyen szolgálni. Itt van. t. barátom, Latinovics Pál, a ki bácskai ember, megmondhatja, hogy hány intelligens ember volna ott, Alföldön, Bácskában, a ki megállná a helyét, de nem tud szegény évekig koplalni itt a ministeriumban azért, hogy az államnak díjtalan segédfogalmazója lehessen. Igen nagy élvezettel és megnyugvással hallotam a ministerelnök ur nyilatkozatát, a ki azt mondta, hogy tessék a nemzetiségeknek előadni nyíltan a sérelmüket, óhajukat, a mi törvény szerint lehetséges, ő megteszi. Dr. Bogdán Zsivkó t. képviselőtársam felhívta a t. minister ur figyelmét arra, hogy a szerb egyház ép ugy szűkölködik sokfélében, mint a protestáns egyház és nem kap semmi segélyt az államtól, a papi dotácziókat Idvéve. (Ellenmondások a baloldalon.) június ÍO-én, szombaton. Frey János: A tények mást bizonyítanak. (Zaj.) Popovics V. István: Nem értem a közbeszólást. Frey János : Kapnak eleget! Popovics V. István : Elegendőt, kötve hiszem. (Felkiáltások a bal- és a szélsobaloLdalon: Kapnak eleget!) Tessék elhinni, hogy papnak nem lehet soha eleget adni, (Élénk derültség) tudniillik a mi a papi kongruát ületi. Felhívom a minister ur figyelmét a gör. kel. szerb egyházam kulturális intézményeire is. Van nekünk gör. kel. szerbeknek egy iskolai alapunk, melynek az a hivatása, hogy fentartsa a theológiai intézetünket, istápolja az újvidéki gimnáziumot, fentartson tanítóképző intézeteket, segélyezze a felsőbb leányiskolákat. Es mit látok ? Azt, hogy ennek az alapnak az idén 24.000 korona hiánya van. Deficzittel pedig egy iskolai alap nem dolgozhat, mert az a koplalást és ez az elkeseredést vonja maga után. Én tehát egész nyíltan, lojálisán felhozom a t. minister ur előtt, tessék módot találni arra, hogy ezek a kultúrintézményeink, melyek hazafias szellemben fejlesztik hazánkban a kultúrát, kellő segélyt kapjanak, hogy magasztos hivatásuknak minél jobban megfelelhessenek. Tudok én visszaemlékezni arra az időre is, mikor kész volt a minister urnak egy elődje az újvidéki szerb gimnáziumnak nagyobb állami segélyt adni. Ott voltam akkor is, mikor a szerződés felett alkudtak, de olyan alku nem jöhetett létre, a mely megsemmisíti annak a gimnáziumnak autonómiáját. Az alapítólevél maga tiltja meg ugyanis, hogy olyan szerződést kössenek, mely a gimnázium autonómiáját megsemmisiti. Ne tessék azt gondolni tehát, hogy a gimnázium patronátusa azért utasította vissza a segélyt, mintha nem akarná hazafias szellemben vezetni a gimnáziumot. Hazafias szellemben vezette mindenkor és vezeti ezentúl is, de nem fogadhat el olyan állami segélyt, a mely ellenkezik az alapítólevéllel. Látom az előirányzatból, hogy a minister ur segélyez tudományos és irodalmi czélokat. A legnagyobb örömmel hozzájárulok ehhez, de felhívom figyelmét arra, hogy van nekünk, hazai szerbeknek, egy majdnem már százéves irodalmi társulatunk ott lenn Újvidéken, melynek élén már 50 év óta egy nagyérdemű férfi áll: Hadzsics Antal, kit az ország mint jeles hazafit tisztel, és a kit mint jeles, hazafias szerb irót a Kisfaludytársaság is kitüntetett midőn tagjai közé választotta. Ez az irodalmi egylet nemrégen kiadta Jovanovics János Zmáj szerb költő remek fordításában Arany János Toldiját, nemrég kiadott Petőfitől és egyéb magyar költőkből egy kötetet egy Brancsics nevű igen tehetséges tanár remek fordításában, a csekély rendelkezésére álló anyagi eszközökkel tehát két év alatt két vaskos kötetet adott ki. Tessék elhinni, ha ez az irodalmi társaság kaphatna a minister úrtól csak egy 10.000 koronás dotácziót azzal a kikötéssel, hogy a magyar iro-