Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-175
175. országos ülés 1911 június 10-én, szombaton. 283 dalom remekeit lefordíttassa szerb nyelvre és olcsó áron a néphez juttassa, nagyon szép eredményeket produkálhatna. Mert ezzel nagyon hatna a magyar kultúra a szerb nemzetiségre ! Ez az az igazi ut, a melyen a magyar kultúrát és a magyar műveltséget meg lehetne kedveltetni még azzal a paraszt emberrel is, a ki nem tud talán magyarul. Tanúskodom róla, hogy Jókainak és sok más magyar Írónak beszélyeit nagy élvezettel olvassa a szerb olvasóközönség és ezek a szerény viszonyokhoz mérten több kiadásban jelennek meg és el vannak terjedve. Ott van Újvidéken 50 év óta még egy másik szép intézmény, a szerb színházi társulat. . . Latinovics Pál: Igen jól játszik ! Popovics V. István : ... és e társulat repertoárjának felét csupa magyar darab képezi, magyar drámákat, népszínműveket művésziesen adnak elő. Ennek az intézménynek is Hadzsics Antal udvari tanácsos és szerb iró áll az élén a ki szive hazafias melegével és lelke buzgóságaval vezeti ezt az intézetet. Es mi történik ? Ha ez a színtársulat Újvidéken, a hol a szerbek fizetik az adó kétharmad részét, segélyért fordul a városhoz, egy fillért sem kap tőle. Tisztelet, becsület a vándorló színészi társulatoknak, de ha oda jön egy félig-meddig, úgyszólván tönkrement magyar színtársulat, a melynek vándorló színészei úgyszólván mártírjai a művészetnek és ez kér segélyt a városi hatóságtól, szívesen adnak pár ezer koronát. így nem lehet azután nemzetiségi politikát csinálni, ha igy járnak el azzal az elemmel szemben, a mely a legőszintébben felkarolta a magyar állameszmét és a mely a legbuzgóbb és leglelkesebb magyarbarát. Tessék ezen a téren valamit tenni és én meg vagyok győződve, hogy ez a befektetett pénz nagyon jól fog gyümölcsözni. A mikor közbenjártam, hogy alkalmazzák a szerb fiatalságnak egyik vagy másik tagját, hallottam, hogy mit felelnek reá, sőt boldogult Kállay pénzügyminister azt mondta nekem : »nem alkalmazom ezt a fiatalembert Boszniában, mert nemzetiségi politikát akar ott üzni.« Hát kezeskedtem ezért a fiatalemberért, Kállay alkalmazta is, és meggyőződött róla, hogy az ott nemzetiségi politikát nem akart űzni. Ha a szerb fiatalság ma jelentkezik az állami hivatalokra, nem kell őket azzal vádolni, hogy ez a fiatalember —nem tudom —nemzetiségi politikát csinálna akkor is, a mikor állami hivatalnok lesz. Az a nemzetiségi politika most kellett volna, hogy megülje 50 éves jubileumát. De mi érte őt ? Halál. Meghalt. Dr. Polit, ez a nagyeszű ember, a ki mindig hivatkozik az ő nagy múltjára, Kikmdán, a hol 16.000 szerb lakik, a hol ő képviselő volt, nem volt képes egyetlen egy szerbet sem rábírni, hogy tavaly reászavazzon, nem is lépett ott fel képviselőnek. Az ozorai kerületben pedig, a hol fellépett ellenem, a' 4000 szerb választó közül 56 szerb választó szavazott reá. Ezzel el van a szerbek között a nemzetiségi I politika temetve. (Helyeslés.) öreg ember létemre őrt fogok állani, hogy ne is támadjon fel, (Elénk helyeslés és taps a ház minden oldalán) mert mindig, nemcsak most, hanem 1874 óta károsnak tartottam azt a nemzetiségemre, károsnak tartom ma is. De más ellenvetést is hoznak fel, hogy nem alkalmazzuk a szerb fiút, mert radikális gondolkozású. Hát, a mi ezt a sz.;rb radikális politikát illeti, nem akarom Justh Gyula és Batthyány Tivadar t. képviselőtársaimat azzal sérteni, ha megjegyzem hogy a mikor ők szerb radikálisokkal szövetkeztek, nagyon kétes politikai üzletet csináltak . . . Eitner Zsigmond: Bizza azt reájuk! Egry Béla: Ez nem kultusz-kérdés ! Popovics V. István : . . . mert ennek a pártnak a lapja a »Zasztava« valamikor olyan volt, mint az a nagy tőzsde, a hol különleges politikai szivarkákat árulnak, melyekkel a szerb fiatalságot hajdan a »Zasztava«-val elmámorositották. — De ez a jjolitikai mámor már régóta füstbe ment. A nagytrafikból lett egy kistőzsde, Miletics veje és neje nem árulnak ott többé politikai speczialitásokat, hanem közönséges kapadohányt, (Derültség jobbfelől.) és ennek a kapadohánynak különös bűze van azóta, a mióta kiderült a szerb egyházi kongresszuson, hogy ezek a szerb radikálisok, a mikor az egyházi ügyeket vezették, nagyon is furcsán bántak az egyházi vagyonnal, az ottani alapítványokkal és alapokkal. Kun Béla: Nem lehetett előre tudni! Popovics V. István: Maholnap ez a szerb radikális politika is csődb;: kerül és haegv oly politikai vigécz, egy oly rnauvais sujet, a ki jelenleg képviseli a szerb radikális politikusokat itt a fővárosunkban majd esetleg Holló Lajos t. képviselőtársamat kéri arra, hogy vegye át ennek a radikális politikai csődtömegnek a rendezését, (Élénk derültség.) nem hiszem, hogy a képviselő ur erre fog vállalkozni, meit ott még az a ügyvédi tömeggondnok készkiadások sem kerülnének ki. (Derültség.) Tudom hogy mint rendesen, ezen felszólalásom miatt is támadni fognak a szerb ellenzéki lapok. De hát én nem bánom. Egyik t. képviselőtársam mondotta, hogy van neki valahol egy legelője. A politikának is van egy legelője, és ezen a legelőn én szoktam a karó lenni, a mely karóhoz hozzádörzsölik magukat mindazok az állatok, a melyek ott legelnek. (Élénk derültség és taps.) De én ezt nem bánom ; fődolog az, hogy a karó erősen ott álljon. (Helyeslés és taps.) De én nem is akarok mindig holt karó lenni; én azon öreg pásztor akarok lenni, a mely a fiatalságot vezeti a tudomány egyetemekhez, a hazafiságnak legszentebb, legmagasztosabb kútforrása ihoz. (Elénk helyeslés és taps. Közbeszólás a balközépen.) Én •ájtatos ember vagyok, főtisztelendő uram, ha nem is vagyok tagja a néppártnak. A mikor horvát képviselő voltam, nem egy néppárti képviselő ismeretségiével, sőt mondhatnám barátságaval megtisztelt. Ájtatos ember vagyok, naponta imádkozom, és a mikor imádkozom, akkor forga36*
