Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

174. országos ütés Í9ii Felhoztam azért, hogy illusztráljam azt, hogy minő helyzetben van az a felelős minister, midőn az üzletvezető igazgatóság, mely egyedül lehet abban a helyzetben, hogy azokat a körülményeket mérlegelje, melyek versenytárgyalásnál ajánlat elfogadása vagy el nem fogadása felett szóba jöhetnek — mert a protekezió nem tartozik ide, — és ez alapon felvetném t. ház azt a kérdést, vájjon volna a t. barátom abban a helyzetben, ha ő ült volna a mi helyünkön, hogy az államvasút ezen előterjesztései után vállalta volna azt a felelősséget, hogyha az államvasutak jóslása bekövetkezik és nem fogadjuk el az ajánlatot, akkor vájjon nem minket terhelt volna-e azon milliókért való felelősséggel, a mennyivel drágábban szerezte be utólag az államvasút, mint beszerezhette ezen ajánlat folytán. Kizárólag ebből a szempontból hozom én ide ezt a kérdést és fejtegetem ilyen részletességgel tisztán ezen felelősség szempontjából. T. ház ! Az államvasutaknak az előrelátása az első évben bevált. 1908-ban a versenytárgyalás alkalmával elfogadott árak a 270 cm-es talpfánál már 3'15 K-ról felemelkedtek 4 K-ra. Ez az az ár, a melyet Bisler csak 1909-től kezdődőleg kap szerződése értelmében. Ugyancsak már 1908-ban felemelkedtek az árak a 250 cm-es talpfáknál 2'80 K-ról 360 K-ra. Ez is az az ár, a melyet Eisler kap 1909-ben. Utóbb beállott az ismert depresszió a fapiaczon, a krizis, a melynek következménye volt a faárak hirtelen csökkenése. De hogy ez tiz évig fog-e tartani, hogy a mai alacsonyabb faárakat tiz évig fogják-e a fakereskedők és a vállalkozás tartani, e felett csak akkor mondhatunk végleges Ítéletet és azok felett a milliók felett is, melyeket ilyenképen állítólag kidobtunk, vagy nem elég óvatossággal szerződésileg koczkáztattunk, csak akkor állithatjuk fel a mérleget, ha tiz év multán meggyőződünk majd arról, hogy ezen időközben 1909-től kezdődőleg hogyan alakultak a fapiaczon az árak. Addig erről végleges Ítéletet mondani nem lehet. En konczedálom egész tárgyilagossággal, hogy sokkal okosabban tettük volna, de nem pénzügyi szempontból, hanem a magunk szempontjából, az ország reputácziója szempontjából, a mely a mi személyünkben lett megtámadva, — mert hisz méltóztatik tudni, gyanúsításoknak is ki voltunk téve, melyekért a bíróságnál kellett elégtételt és igazságot keresni — sokkal okosabban tettük volna, ha azt a felterjesztést másodszor is visszautasítjuk, (Ugy van! a jobboldalon.) mert akkor magunk megmenekültünk volna ezektől a kellemetlenségektől és itt e házban sem ért volna ujabb szemrehányás. Azt hiszem, teljes tárgyilagossággal és lojalitással beismerve ezt, utalhatok arra is, hogy azok a bizonyos milliók talán mégsem milliók voltak. En nem akarom fárasztani a t. házat az egész tiz évi cziklusra vonatkozó adatok felsorolásával, bár utalhatok erre is, csak az első három évre vonatkozólag legyen szabad tájékozásul megjuntus 9-én, pénteken. 255 jegyeznem, hogy mit jelentenek azok az összegek, a melyekről itt szó van.. 1909-ben — mert akkor kezdődik a szerződés érvénye — semmit sem jelentenek, mert ugyanazokon az árakon szállítja a nevezett czég a 270 és 250 cm.-es talpfát, még pedig — ismétlem — nem 2,600.000, hanem csak 400.000 darabot, tehát 1909-ben semmi költségtöbblet nincs. Az 1910-ik évben ha csupán 270 cm.-es talpfát szálütanak, — mint a t. előadó ur nagyon helyesen jegyezte meg ez a kisebb szükséglet — az egész többlet az 1908-ban elfogadott, tehát az egy évvel később elfogadott árakkal szemben 40.000 K. Ha csupán 250 cm.-es talpfát szállítanak, akkor mindössze 80.000 K. Az 1911. évben az első esetben 120.000 K, a második esetben 160.000 K a többlet, és ez így emelkedik. Nem fárasztom most a t. házat az erre vonatkozó további részletekkel. T. . ház ! Ez a képe annak, hogy indokolt-e minket azzal vádolni, hogy mi milliókkal károsítottuk meg gazdálkodásunkkal az államvasutat, illetőleg az államot. Ezek után rátérek a kérdésnek pénzügyi részére. Az előadó ur ugyanis az államvasutak, pénzügyi helyzetének nagymérvű megromlásánál különösen . . . Heltai Ferencz: Többek közt! Szterényi József: ...jelentékeny tényezőül állítja be a talpfát és a szenet. Heltai Ferencz: Az összes anyagbeszerzést! Szterényi József: Még jobb reánk nézve, ha az összes anyagbeszerzésről méltóztatik beszélni. Nagyban azonban csak három dologról volt szó : a talpfáról, a szénről és a tűzifáról. A t. ház kegyes engedelmét kérem arra, hogy ennek kapcsán, mivel elválasztani nem tudom a tételtől, kimutassam azt, mennyiben vonatkoztatható a talpfabeszerzés és a szénbeszerzés az államvasutak pénzügyi mérlegének romlására, és kimutassam — lehető rövidséggel igyekszem ezt tenni, (Halljuk ! HaU/juk! balfdől.) — miben található tulaj donképen az államvasutak pénzügyi mérlegének megromlása, mi annak az oka, és lehet-e, akár koalicziónak nevezzük azt a kormányt, akár szabadelvűnek, lehet-e egy kormányt oda állítani bűnbakul az államvasutak pénzügyi helyzetének megromlásáért, és kimutassam azt, hogy akár az egyik kormányt vádolják vele, a kár a másikat, egyenlően igazságtalanul bánnak vele, mert itt egy húsz év óta következetesen tartó helyzettel állunk szemben, húsz év óta következetesen romlik az államvasutak pénzügyi helyzete és az, a mi bekövetkezett, sajnos, mi alattunk, szükségszerű következménye annak az állapotnak, a mely ott fennáll. Négy csoportban kívánom ezt a tételt igazolni. Röviden összehasonlítom a forgalom alakulását a beruházásokkal, megismertetem röviden a t. házat ama nehézségekkel, a melyek a forgalom lebonyolítását az államvasutaknál. előidézik s a melyek súlyos kihatással vannak a pénzügyi helyzetre.