Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

17b. országos ülés 1911 június 9-én, pénteken. 251 drágulására vonatkozólag tett észrevételeire is feleljek. A mint ő kifejezte magát, elszörnyüködött, hogy a szénárak még mindig emelkedtek Magyarországon, mert ijesztőnek mondotta, hogy 6,400.000 K-val kellett emelni a mostani költségvetésben is drágulás czimén az államvasút szénszükségletét. Engedjék meg tehát, hogy igazoljam gazdálkodásunkat a szén beszerzése terén. Követem teljesen az előadó ur eszmemenetét az osztrák és porosz vasutakkal való összehasonlítás terén, mert azokra méltóztatott hivatkozni, hogy számokkal igazolhassa, hogy azok mennyivel olcsóbban szerzik be a szenet. Azt hiszem, az előadó ur ugy állitotta be, hogy ma ; én azonban a mai állapotokról nem beszélek, hanem a mi időnkről szólok. Tényleg a szén ára az 1905 és 1909 közti időben kereken körülbelül 33%-kal emelkedett. De itt megint a beállitás ellen volna egy kifogásom a t. előadó ur beszédében ép ugy, mint a talpfákat illetőleg, mert ha én drágulásról beszélek, akkor az alapot kell előbb figyelembe vennem és össze kell hasonlítanom azzal a másik alappal, a melyből egy másik állam fogyasztásának drágulása kitűnik. Ezt a rendszert követem itt. Méltóztassanak tehát figyelembe venni, hogy 1907-ben, mikor a m. kir. államvasutak, talán egész Európában bármely vasúttal összehasonlítva a legolcsóbb szenet használták, a normálszén ára, a melyet a salgótarjáni képvisel, 28 krajczár, vagyis 56 fillér volt métermázsánként. És ha figyelembe veszem azokat a drágább szeneket, a melyeket az államvasút a Zsilvö]gyitől vagy a Dunagőzhajózásitól szerez be, 61-2 fillérbe kerül az államvasutaknak a mozdonyszén métermázsája, vagyis oly árba, a melylyel egyetlenegy állam vasútja sem rendelkezik. Megjegyzem, hogy mindez 4500 halóriás szabványszénre van számítva. Ugyanekkor az osztrák államvasutak szene, az ő szenüket ugyancsak 4500 kalóriás szabványszénre visszaszámítva, — mert más államok vasutai más kalóriával biró szenet használnak, a mennyiben az ő szenük kalóriája általában magasabb, igy a poroszoké 7200 kalória — 77, a poroszoké 81 fillérbe kerül akkor, a mikor mi csak 61-2 fillért fizetünk. 1908-ban a mi szénbányáink helyzete súlyosbodott, felmondták a szerződést és akkor felemeltük az árat átlagban az összes magyar szénbányák részére kivétel nélkül 20 fillérrel. E szerint 1908-ban az államvasút fizetett 81"7 fillért, ugyanekkor az osztrák államvasút fizetett 91-9 fillért. A mig a mi szenünk megmaradt változatlanul 1909-ben is ugyanezen magasságban, az osztrák még mindig emelkedett 99-3 fillérre. Ha pedig összehasonlítom az 1905. évet az 1909. évvel, akkor a magyar államvasutak szene mindössze 21/3 fillérrel emelkedett, de 61 fillérről, ellenben az osztrák vasutak szene — a melyre nézve csak az 1907-ik és 1909-iki adatokkal rendelkezem — 77 filélrről emelkedett 99-3 fillérre, a mi 22-3 filléres emelkedést jelent. A porosz körülbelül ezzel egyenlő. A mi szenünk tehát egy minimális árról emelkedett_21'3 fillérrel, mig az osztrák és a porosz szén egy sokkal magasabb árról emelkedett sokkal magasabb összegre. Konstatálom tehát, hogy a magyar államvasutak még 1909-ben is sokkal olcsóbb tüzelőszenet fogyasztottak azon emelkedés után is, a melyet mi léptettünk életbe, mint az osztrák vasút. Hogy mennyire indokolt és reális volt az a gazdálkodás, a mely a szénárak tekintetében nálunk érvényesült, — a mi független volt a kormánytól, mert befolyást a kormány a szénárak alakulására nem gyakorolhatott — mutatja az, hogy a mostani kormány a múlt évben nemzetközi versenytárgyalást hirdetett az államvasuti szén beszerzésére, külön felszólította az angol, a porosz és az osztrák-sziléziai szénbányákat részvételre. És mi volt az eredmény ? Az, hogy a boldogult keresdelemügyi minister ur, a ki megpróbált mindent a szénárak mérséklésére, kénytelen volt a hazai szénbányák árát felemelni 10—23 fillérrel. Ebben találja egyik magyarázatát valószínűleg az a 6,400.000 koronás áremelkedés, — igy sejtem legalább — a mely a költségvetésben foglaltatik. Másik oka valószínűleg az lesz, hogy 1910-ben, illetőleg 1911-ben a porosz, angol és osztráksziléziai szén az eddiginél sokkal nagyobb mértékben vétetik igénybe, hisz most már körülbelül 4,500.000 mm.-át tesz a külföldi szén mennyisége, a melynek ára aránytalanul drágább nálunk, mint a magyar széné, de az egyes relácziókban, mint az angol a fiumei vonalon, a porosz és az osztrák a felső vonalakon, gazdaságosabb az államvasutakra, minélfogva onnan szereztetett be. És ha netalán kapcsolatba kívántatik hozni ezzel a szénái : azon szerződésre vonatkozólag, a melyet az előző kormány pénzügyi és kereskedelemügyi ministere a salgótarjáni kőszénbánya részvénytársasággal kötött annak fejében, hogy a petrozsényi kincstári bánya bérlete megsziintettetett és a kincstárnak kezelésébe visszaadatott, legyen szabad megjegyeznem, hogy annak az árai most is olcsóbbak, mint a mostani szerződéses szén ára és ha abból esetleg áremelkedések állhatnak elő, ezek csak ezután fognak megnyilvánulni, tehát semminemű befolyással az államvasút eddigi gazdálkodására, eddigi üzleti eredményére nem voltak. Én azon szerződést illetőleg — 1911-től kezdődőleg — ugy vagyok informálva és ez jellemzi legjobban azon szerződés hátrányos voltát a kincstárra nézve, hogy a bányavállalat, vagy társaság, a mely azt kötötte a kincstárral, ajánlatot tett arra nézve, hogy ő elfogadja magára nézve a versenytárgyalás eredményét, a melyet a boldogult kereskedelemügyi minister ur a zsilvólgyi többi bányával szemben elfogadott. Ha tehát az a nyilvános versenytárgyalás eredményét magára nézve kötelezőnek elfogadja, ez, azt hiszem, valami kedvezőtlen kihatású nem lehet. Második tétele volt annak az előbb emiitett könnyen odadobott támadásnak — nem az előadó urat értem, a mint ezt már hangsúlyoztam is — a tüzifabeszerzés. Erről is mesék és regék hang3S*