Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-173
242 173. országos ülés Í91i június B-án, csütörtökön. iskolai oktatás ügyére vonatkozó néhány szerény megjegyzésem előterjesztésére, (Halljuk!) Itt én is bátorokodom — nem akarom ezt az erős kifejezést használni, hogy megbélyegezni, de mindenesetre a legélesebb kritika tárgyává tenni azt az álláspontot, a melyet Juriga Nándor t. képviselőtársam elfoglalt és a melyet a kultuszministeri államtitkár ur kellő módon visszautasított, nevezetesen, hogy Juriga képviselőtársam a magyar kultúra különböző munkásainak érdekeit szembehelyezni igyekezett egymással, s a midőn a néptanítók nyomorúságos helyzetének feltüntetésével, a néptanitók érdekeinek előtérbe állítását indokoltnak találta, szembeállította őket a középiskolai tanárságnak, a magyar kultúra másik egyenrangú tényezőjének anyagi érdekeivel. T. képviselőház, méltóztatnak tudomással birni arról a nagy mozgalomról és nagy felzúdulásról, melynek a középiskolai tanárság a közelmúltban összejöveteleken, gyűléseken és az 1910. évi november hóban megtartott kongresszuson kifejezést adott. Igen megszívlelendő és méltó okok voltak azok, melyek ezt az elégedetlenséget kiváltották, és ennek orvoslása iránti lépések megtételére indították ezt a státust. Ezek legnagyobb részben meg vannak oldva a t. kultuszminister urnak azon kijelentése által, hogy a státusrendezést már az 1912-ik évben végre fogja hajtani az u. n. megharmadolással, vagyis a középiskolai tanároknak aránylagosan a VII. VIII. és IX. osztályba való sorozásával. B tekintetben tehát a táplált követelések kielégítése remélhető. De bátorkodom kifejezésre juttatni azt a véleményemet, hogy remélhetőleg nem ugy fog ez végrehajtatni, mint a hogy az eddigi Ígéretek végrehajtattak. Nevezetesen a t. kultuszminister urnak bátorkodom figyelmébe ajánlani, hogy a rendezésnek ez a módja igen t. elődje, Apponyi közoktatásügyi minister ur működése alatt 1898ban megígértetett, ugy, hogy az 1909-ben kezdetét fogja venni, és mind a mellett 1909-ben 300 helyett, csupán 30 középiskolai tanár került a VII. osztályba, 1910 áprilisban a t. minister ur ugy nyilatkozott, hogy az 1911. év folyamán az aránylagos beosztást, a megharmadolást lehetőleg végrehajtja és mégis 1911-ben 300 átlagszám helyett csupán 102 jutott a VH-be, a VlII-ba pedig szintén aránylag kevesebb számú középiskolai tanár. Az igen t. minister urnak nyilatkozata azonban, konstatálnom kell, általános megnyugvást keltett; Hasonlókép megnyugvásul szolgál az igen t. minister urnak az a nyilatkozata, mely a költségvetés indokolásába inczidentaliter bevett bizonyos reformokra vonatkozott, melyeket azonban én a magam részéről nem reformoknak, hanem ellenkezőleg visszalépésnek, meghátrálásnak, a haladással szemben visszamaradó tendenoziának tartok. Nevezetesen megnyugvásul szolgál az, hogy a középiskolai tanárok tanóraszámának a felemelését mellőzni kívánja, a mint hogy az mellőzendő is, mert azok felemelése az 1883 : XXX. t.-cz. világos, kifejezett rendelkezésébe ütköznék, a melyben az foglaltatik, hogy heti 20 óránál több óra megtartására a középiskolai tanár nem kötelezhető. Hasonlólag megnyugvást keltett a t. minister urnak az a kijelentése, hogy megfontolás tárgyává fogja tenni azt, hogy a szolgálati időnek 30 évről 35 évre való felemelése a tervezett nyugdíjtörvényben keresztülvitessék-e vagy se ? A t. kultuszminister urnak azt a kijelentését, hogy a jelenleg szolgálatban lévő középiskolai tanárokra ez a törvény visszaható erővel birni nem fog, megnyugvással veszem tudomásul, azonban a szolgálati időnek 35 évre való felemelése kérdésében gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam álláspontját fogadom el helyesnek, midőn ő azt határozottan kultúrai visszaesésnek jelentette ki, a mennyiben ez egyáltalában tervbe vétetnék. De az indenmity tárgyalása alkalmával Lukács László igen t. pénzügyminister ur által tett nyilatkozatra hivom fel a t. ház figyelmét. Kijelentette akkor a minister ur, hogy az egységes nyugdíjtörvény megalkotása tervbe van véve és ott az volna szem előtt tartandó, — így nyilatkozik a minister ur — hogy a 35 esztendő fogadtassák el mint általános időhatár a nyugdíjazás behozására, de nem minden szolgálati ágazatra nézve, mert hiszen vannak az állami szolgálatok között bizonyos súlyosabbak és kevésbbé súlyosak. Remélni kívánom, hogy a pénzügyminister ur itt a középiskolai tanári státusnak jelenleg — hogy ugy mondjam — szerzett jogát képező 30 éves szolgálati időtartamot kívánta és fogja respektálni. Ennél a kérdésnél az érdekeltek azt a szempontot is kidomborították, hogy a kérdésnek a költségvetési törvény indokolásában foglalt módon való rendezése tisztán és kizárólag pénzügyi szempontokra vezethető vissza és a pedagógiai szempontok háttérbe szorultak. Kiszámították, hogy a 18 órának 20 órára való felemelése 120 tanár működésének megtakarítását, illetőleg 120 uj kinevezésnek mellőzését eredményezné, a mi körülbelül évi 255.000 K megtakarítást jelent, a 30 évi szolgálati időnek 35 évre való felemelése pedig a nyugdíjnak későbbi időre való eltolása által évi 300.000 K megtakarítást jelentene, igy tehát az a 250.000 K, a mibe a sátusrendezés az államnak kerül, e megtakarítás által tulaj donképen rekompenzáltatnék. Azt hiszem, nem szükséges hivatkoznom arra, hogy ennek a kérdésnek megoldásánál tisztán pénzügyi szempontok, sőt egyáltalában a pénzügyi szempontok egészen másodranguak és itt a pedagógiai szempontoknak és a tanügy szempontjának kell első sorban dominálni. A középiskolai tanári státusnak tulaj donképen ezek voltak a legégetőbb sebei, a mely sebek, a mennyire lehetett és a mint jelezni bátorkodtam, már orvosoltattak vagy orvosoltatni fognak. De vannak ezenkívül e tanári testületnek olyan sebei is, a melyek, ha nem égetnek is, de fájnak és a melyek, ha nem eltűrhetetlenek és nem elviselhetetlenek is, de bántók. Bátorkodom röviden ezeket a t. ház figyelmébe ajánlani.
