Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

173. országos ütés i'Jtí foglalkozzam. [Halljuk! Halljuk! a szélsőbalolda­lon.) Különösebben a népoktatás egyes kérdéseivel kívánok foglalkozni. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a t. ház. hogy lehetőleg röviden az uj egyetem kérdését is érintsem. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kozma Andor t. képviselőtársam az ő fel­szólalásában azt mondotta, hogy téves és túlzott az a felfogás, hogy kultúrát csinál az, a ki nép­iskolát csinál, vagy hogy ez által már a kultúrát kellőképen szolgálta volna. Azt elismerem, hogy a kultúrának intenzivitása, ereje és hatalma termé­szetesen a magasabb tanintézetektől és a tudomá­nyoknak magasabb nivón való tárgyalásától és fejlesztésétől függ; mindamellett nem ismerhe­tem el azt az álláspontot, a mely a népoktatás fejlesztését ilyen inferioris helyzetbe kivan ja hozni a kultúra fejlesztése tekintetében. Nem érthetek azonban egyet Kozma Andor t. barátommal, a mikor ő ugy nyilatkozott, hogy az uj egyetem feláílitásánál nem az a döntő szempont, hogy az, a mint a t. kultuszminister ur nagy beszédében már kifejezte volt, a nemzeti szempontoknak és a magyar kultúra érdekeinek megfelelő, tehát olyan helyen állittassék fel, a hol e szempontok leg­nagyobb méitékben megvannak, hanem elképzel­hető nézete szerint, oly város is, a melynek lakos­sága nem tisztán magyar és a környéke nem magyar ajkú lakosság, és itt bizonyára, a nélkül, hogy meg­emlitette volna, ha jól gondolom, Pozsonyra czél­zott. Magam részéről, t. ház, a kultuszminister ur álláspontját honorálom, azt tartom szerencsésnek és követendőnek, és e tekintetben azt hiszem, hogy Magyarországon a magyarságnak nagy szüksége és érdeke kivánja meg, hogy az uj egyetem felállí­tásával, ily nagyszabású intézmény létesítésével a magyarságot erősítsük meg. (Flelyeslés.) T. képviselőház! Az egyetem fakultásainak beosztására nézve Szász Károly t. képviselő ur­nak egy nyilatkozatában foglalt inkonzekven­cziájára bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni, a mikor t. . képviselőtársam nevezetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uj egyetem, vagy az uj egyetemek felállításánál a teológiai fakultást az egyetem keretéből kizárni kívánná, de a budapesti egyetemen fennálló kathoükus teológiai fakultás kérdését nem kivánja boly­gatni azon történelmi jognál fogva, a melynek alapján ez fennáll. Erre nézve bátorkodom a magam nevében és talán (Halljuk ! Halljuk!) az egész magyar protestáns világ nevében hálás köszönetemet kifejezni gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak azon kijelentéséért, a melyben ő ugy nyilatkozott, hogy igenis pártolja a protes­tánsok jogos kívánságát, hogy az egyetem kér­désének megoldásával kapcsolatosan a protes­táns teológiai fakultás kérdése is megoldást nyerjen. Ezzel azt hiszem, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur az egész protestáns világ háláját és köszönetét érdemelte ki. A t. minister ur álláspontjának honorálásából kifolyólag ne méltóztassék rossz néven venni KÉPYH. SAPLÓ 1910 — 1911. VIII. KÖTET. június 8-án, csütörtökön. 241 tőlem, ha én. mint Debreczen egyik tősgyökeres polgára, az elhelyezésre nézve röviden Debreczen város érdekében néhány szót mondok. (Halljuk.' Halljuk!) Nagyon röviden kívánom érinteni azt az érdekes, tartalmas és meggyőző fejtegetést, a melyet t. kollégám, Debreczen város másik­képviselője, Bakonyi Samu t. barátom, Debre­czen közművelődési múltjából előadott és kifej­tett, és csak röviden hivatkozom arra, hogy Deb­reczennek és a debreczeni őskollégiumnak, s egy­általán a Debreczenben kifejlődött tiszta szín­magyar kultúrának a magyar közművelődés év­századok óta igen nagy hálára van lekötelezve. T. ház ! A mint Bakonyi Samu t. képviselő­társam is kifejtette, a debreczeni őskollégium a XVIII. század végén és a XIX. század elején, azt lehet mondani, a magyar tudományosságnak, a magyar tudományos életnek központja volt és különösen a magyar nyelv fejlesztése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Debreczen tanügyeivel és a debreczeni kollégiummal van összekajjcsolva a legtisztább magyar nyelv két kultiválójának, Csokonai Vitéz Mihálynak és Arany Jánosnak működése. Ök ketten Debreczenben, a debreczeni szellemtől és kultúrától áthatva, alkották meg azt a színmagyar költői nyelvet, a mely a magyar nyelv további fejlődésének is alajrjául szolgálhat, és a midőn Debreczennek, Magyarország kultúrájában való kimagasló sze­repe alább hanyatlott, s elhalványult, ez össze van kapcsolva a tudománynak, a művészetnek, az irodalomnak az ország fővárosában való kon­czen trácziójával és Budapestnek e tekintetben talán túlzott vagy bizonyos mértékig túlhajtott erőszakos emelésével és fejlesztésével is. Azt hiszem, abban az esetben, ha Debreczen­nek a tanügy és a tudomány fejlesztése körül elért szolgálatait az uj egyetem felállításánál honorálják, ez megfelelő ellensúlyul fog szol­gálni annak az irányzatnak, melyet Budapesten az egyetemi életben tapasztalunk és a melyet egészségesnek mondanunk nem lehet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kozma Andor t. kévpiselőtársam azt is emii­tette, hogy az uj egyetem felállítása egyik leg­fontosabb eszköze a magyar nyelv terjesztésének is. Ezt az állitá.sát bátorkodom kétségbe vonni, a mennyiben az előttünk lévő példák, így a buda­pesti és a kolozsvári egyetemnek példája is azt mutatják, hogy Budapestnek környéke még mindig nem tudott megmagyarosodni és Kolozsvár sem fejti ki a magyar nyelv terjesztése, tekintetében azt a tevékenységet, a melyet tőle méltán várnunk lehet. így tehát kétségkívül ott van a dolog súly­pontja, a hova a súlypontot a mélyen t. kultusz­minister ur is helyezte, nevezetesen, hogy az uj egyetem feláílitásánál első szempontnak a magyar ság érdekének és a magyar közművelődés fejlesz­tése érdekének kell lennie. (Ugy van! a szélső­balon.) Ezek előrebocsátása után áttérek a közép­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom