Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

540 173. országos ülés 19ll június 8-án, csütörtökön. pedig csak 1912-ben fogják megkapni a maguk státus rendezését, hogy e miatt az utóbbiak ellen elégületlenséget és irigységet keltsünk, ez a leghelytelenebb^ és a legveszedelmesebb eljárás. (Ügy van! Általános élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy a derék magyar tanítói kar nagy többségének hazafiassága és különösen a szocziális munka iránt is élénken tanúsított érdeklődése, a mely legutóbb is megnyilvánult abban, hogy a közoktatási minister ur felszólítására a gyermekvédelem és az elhagyott gyermekek gondozásának munkájában oly széleskörűen és oly buzgón kiveszi a részét, ezt az izgatást és ezt a felszólítást kereken vissza fogja utasítani. (Élénk helyeslés.) A költségvetést elfogadom. (Hosszas, élénlc helyeslés és éljenzés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? Zlinszky István jegyző: Tüdős János! Tüdős János: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Midőn igénytelen felszólalásommal a kultusztárcza költségvetésének tárgyalásában részt kívánok venni, nem követhetem azt az eljárási módot és azt az álláspontot, a melyet Balogh Jenő t. államtitkár ur előtt felszólalt Juriga Nándor t. képviselőtársam követett és elfoglalt, a ki az egész beszédén végigvonuló felekezeti, s nemzetiségi szempontokat vette előadása alapjául és a ki az államkormányzatnak a közoktatás, s különösen a népoktatás kérdésében elfoglalt álláspontját egyenesen azzal vádolta meg, hogy az Magyarország egyes nem magyar ajkú nemzetiségeinek az elnyomását, s kultúrájuk fejlődésének lehetetlenné tételét mozdítja elő, . . . (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Tüdős János: . . . holott a magyar államkormányzat hivatása és feladata ez ország összes népességeinek kulturális igényeit kielégíteni és a kulturális fejlődés emelésével az anyagiakon kivül mindazon szellemi tényezőket is rendelkezésükre bocsátani, a melyek az ő boldogulásukat előmozdítani alkalmasak. De, t. ház, azoknak a módszerét sem követhetem, a kik a képviselőház utóbbi ülésein kiélezték a felekezeteknek egymáshoz való viszonyát és szembehelyezték egymással egyfelől a felekezeti, a vallásos, a keresztény szempontot, másfelől pedig a gondolkozás szabadságát, a radikális irányzatot. Nem követhetem ezt az eljárási módot azért, mert nem akarok a szélsőségekbe menni és a szélső álláspontok kiélezését nem tartom alkalmasnak arra, hogy épen a közoktatásügy és a kultúra kérdésében egymást megérthessük és a haza, s a magyar közművelődés érdekében hasznos szolgálatokat tehessünk. (Halljuk! Halljuk!) Mindamellett bátorkodom az igen t. ház figyelmét egyes magas államférfiúi színvonalon tartott és az illető felszólalók egyéniségénél fogva is a latba nagy sulylyal eső kijelentésekre felhívni, a melyek a szélső irányzatokkal szemben az ellentétek bizonyos kiegyenlítését és bizonyos középutnak a kijelölését czélozzák. Nevezetesen ilyeneknek találtam gróf Tisza Istváii, gróf Andrássy Gyula, gróf Ajjponyi Albert és első sorban, s különösen a mélyen t. kultuszminister ur felszólalását, (TJgy van! balfelöl.) a mely felszólalások a liberalizmusnak bizonyos visszfényét tükrözték vissza. Nem érthetek ugyan teljesen egyet Várady Zsigmond t. képviselőtársammal akkor, midőn ő gróf Andrássy Gyula mélyen t. képviselő urnak érdekes felszólalását ugy jellemzi, mint az igazi liberalizmus megnyilatkozását, de azt el kell ismernem, hogy gróf Andrássy Gyula mélyen t. képviselőtársam beszéde a liberális irányzat felé hajlott. Eeám ezek az államférfiúi nyilatkozatok azt az impressziót tették, hogy kialakulóban van egy bizonyos komoly, czéltudatos, tiszteletreméltó, a mi becsülésünket és tiszteletünket teljes mértékben megérdemlő konzervatív irányzat, a melylyel szemben végre-valahára kívánatos volna, hogy kialakuljon a ház különböző pártállású tagjai között, s egyáltalában az ország közvéleményében a radikális haladásnak, a komoly, előretörő és gyors tempóban kivánt előrehaladásnak irányzata . . . Szmrecsányi György: Keresztény alapon! Tüdős János : ... és kívánatos volna, hogy ez az irányzat szolgáljon zsinórmértékül a pártoknak, különösen a kultúra kérdésében elfoglalt álláspontjánál. Én a magam részéről nem vagyok a konzervatív irányzat hive, hanem ellenkezőleg a gyors és erőteljesebb tempóban tartott haladásnak, a radikális haladásnak vagyok feltétlen hive, mind a közoktatás terén, mind a népjogok kiterjesztésének kérdésében is. (Helyeslés a szélsöbalöldalon.) És a mennyiben azok a szélső álláspontot tárgyazó felszólalások, a melyekre ozélozni szerencsém volt, egyéb hasznot nem hajtanának is, mint azt, hogy ez a két irányzat, ez a két szempont, a konzervatív irány és a radikális irány egymástól szétváljanak és ezen az alapon történjék a képviselőház keretében a pártok tagozódása és az ország közvéleményében is a közfelfogás kialakulása, azt tartom, hogy bebizonyosodnék az a közmondás, hogy nincs a világon semmi olyan rossz, a minek valami haszna ne volna, mert akkor azoknak a szélső felszólalásoknak, a melyeket a magam részéről helyeselni nem tudok, megvolna az az eredménye, hogy végre-valahára a közvéleményben ez a két ellentétes irányzat válnék a tengelyévé a felfogások kialakulásának és a pártalakulásoknak. T. képviselőház ! Á magam részéről az a ezélom és szándékom, hogy a közoktatásügynek némely aktuális kérdésével lehetőleg tárgyilagosan