Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-173

173. országos ülés 1911 június 8-án, csütörlököR. 233 egy kulturemberhez, nem méltó egy magyar állampolgárhoz. Ezek után arra kérném a minister urat és az egész házat: tessék a politikát felfogni mindenkinek, a hogy akarja, higyjék el, ha valaki a nemzetiségi kérdést meg akarja oldani, hiába beszél a közigazgatás kérdéséről, mert a legjobb közigazgatás és a legjobb biráskodás mellett is lesz nemzetiségi kérdés, mert ez a kérdés tulaj donképen kulturkérdés, szocziális kérdés, egyszerűen az a kérdés, hogy engem megértsenek és én megértethessem magamat. Primitiv, természetadta jogom, hogy mindaz, a kit én fizetek, a ki az én verejtékemből él, a ki az én szuverenitásom alatt áll, értse meg, tanulja meg nyelvemet. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ez minden egyénnek a legminimálisabb joga. Győrffy Gyula: Prédikálja ezt Németországban ! (Zaj.) Juriga Nándor: Hiszen látjuk, hogy igen szívesen beszélünk bárkivel is, legyünk bármilyen politikai meggyőződésűek, legyen bármilyen osztályhelyzetünk, sőt társadalmi kötelességünk, ha a mi nyelvünket nem értik, azon a nyelven, a melyiken az az illető tud. Ép ugy az áUamnak is legminimálisabb, legprimitívebb kötelessége volna előidézni azt az állapotot, hogy polgárai megértsék az ő szavát, s ezért ismertetni és fejleszteni kellene a különböző nemzetiségű polgárok kultúráját. (Folytonos zaj a baloldalon.) Ezt Ígérik és mondják is, mindez azonban csak ígéret és szép szó, a mit nem tartanak meg sohasem. Mert sehol sem látom ebben az országban és nem látom a mostani költségvetésben sem, hogy más kultúrának fejlesztésére csak valamit is adnának. Gróf Andrássy Gyula igen szépen mondotta, hogy a miben Kossuth, Széchenyi és Deák egyetértett, abban bátran egyetérthet minden polgára e hazának. Ez a három szellemóriás azonban egyetértett abban is, hogy a különböző nemzetiségeknek iskolát és kultúrát kell adni. Tessék elolvasni Széchenyi Hunnia-ját, Kossuth kiáltványait és Deák beszédeit, főként pedig a nemzetiségi törvényt, melynek megalkotásához hozzájárult a negyedik szellemóriás, Eötvös ; ezek a kultúra szempontjából teljes szabadságot, fejlődést és önállóságot kivannak, szabad virágzást követelnek a különböző nemzetiségek számára. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Győrffy Gyula : Mondjon egy országot, a hol ez igy van! Juriga Nándor : Azt hiszem, hogy ha azt, a mit Eötvös, Kossuth, Széchenyi és Deák egyértelműen helyesnek tartotta, valaki mégis meg akarja dönteni az csak epigon lehet. (Zaj balfelöl.) Győrffy Gyula : Egy országot nevezzen meg, a hol ezt csinálják ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. Juriga Nándor: Szükséges volna tehát, hogy a kultusztárczában legalább valami nyomát találKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VIII. KÖTET. nánk annak a törekvésnek, hogy a különböző kultúrák ismertettessenek. Mindenesetre szükséges volna, hogy minden középiskolában mint kötelező tantárgyat tanítanák az illető vidék nyelvét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egyik képviselőtársam azt mondotta egyszer nekem, — bocsánat, hogy ezt is felhasználom — hogy : Megálljatok csak, majd ha mi megtanulunk tótul, majd mi vezetjük a tót népet. Hát kérem, csak tessék tótul tanulni. Mi nem vagyunk olyan önzők, hogy a vezérséget csak magunknak vindikáljuk és nem félünk. Csak vezesse a tót népet egy jó becsületes, tisztességes magyar ember. Mert miért ne vezesse % Csak az kell, hogy az élet boldogulásának utjain vezesse. Tessék tehát tanulni, mert különben ugy jár a magyar faj, mint jártak a németek a csehekkel, a kik megtanultak németül és más nyelveken, mig a németek megmaradtak az ő német kalitkájukban, s nem tudtak elmenni még egy órányira sem a lakóhelyüktől, mert nem értették annak a vidéknek nyelvét. A csehek bezzeg megtanulták a német nyelvet és ellepték egész Ausztriát. így magának a magyar fajnak is legnagyobb előnyére válnék, ha elsajátítaná kötelező tantárgyként a nemzetiségi nyelvet, legyen az akár a román, akár szláv, akár szerb, akár ruthén. Mindenesetre használna ez neki annyit, mint akár a latin nyelvnek nyolez esztendőn át való tanulása, akár a görög nyelvnek a tanulása vagy pedig más tantárgyé. 1

1 ' Épen azért magának az államnak volna kötelessége a költségvetésben gondoskodni arról, hogy megtanultassanak e nyelvek, mert magának a magyar fajnak, e faj kultúrájának is érdekében áll, hogy nemcsak a népiskolákban, de a középiskolákban is feltétlenül kötelező tantárgyként tanittassék az illető vidéknek nemzetiségi nyelve, így aztán nem élne sok magyar ember a nemzetiségi vidéken ugy, olyan érzülettel, mintha Afrikában volna. Hiszen semmi érintkezése, semmi kontaktusa sincs azzal a néppel, és esetleg, ha egy léghaj ón • átrepülne talán valahol Németországba, vagy Francziaországba, vagy Angolországba, ott sokkal otthoniasabbnak érezné magát, mint esetleg Hontmegyében, vagy Pozsony-, Nyitra-, vagy Hunyadmegyében, mert nem tud a néppel érintkezni, nem érti a nyelvét, lusta volt, indolens volt ezt megtanulni, megismerni azt, a mire minden intelligens embernek kell, hogy alkalma legyen. T. ház ! Épen ezért arra kérem a t. minister urat, hogy az ő tisztán faji kultúrköréből általános, országos nivóra emelkedjék (Derültség balfelől. Élénk mozgás és ellenmondás a szélsóbaloldalon. Felkiáltások: Micsoda beszéd ez I Hiszen nemzeti kultúráról van szó!), hogy az összes kultúrákat istápolja, az összes kultúrákat egyformán ápolja és művelje. Ez volna azután mindenesetre az első lépés a politikai megértéshez, a jDolitikai harmóniához. Tessék azt a kultúrát olyan szellemben csinálni, a milyenben tetszik, a leghazafiasabb szellemben, hiszen az mind30