Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-172

172. országos ülés 1911 jumus 7-én, szerdán. 199 az erkölcsi nevelés ne vétessék ki az iskolák kezéből, mert a gyermekeket akárhányszor az iskoláknak kell maguktól a szülőktől megmentenie. Az egész magyar gyermekvédelmi mozgalom és általában az egész világon az ujabb tendenezia, a mely igyekszik a humanizmus nevében a gyermeket megmenteni : ez mind erős argumentum arra, hogy az erkölcsi nevelést és a keresztény szellemű oktatást az iskolából ki ne kapcsolják. Azt mondják talán sokan, hogy ez csak látszat, a valóság nem igy fest. Én bizonyitó adatokat hozok arra nézve, hogy a szocziáldemokrata jjárt és a szabadkőmivesség részéről hivatalosan is történtek kisérletek arra nézve, hogy a tanítókat hivatalos szabadkőmives expoziturákká tegyék . . . Polónyi Géza: Ugy van! Huszár Károly (sárvári): ... és állandó kísérlet történik a szocziáldemokrata párt részéről, hogy annak a pártnak világnézletét, felfogását magába az iskolába is bevigyék. A Könyves Kálmán páholy egyik értekezletén Somogyi Béla ur, a ki az »Uj Korszak« czimű lapnak a szerkesztője és egyúttal a »Népszavá«-nak munkatársa, egy beszédet mondott, a melynek lényeges pontjai a következők : »A tanitóhoz természetesen csak gazdasági utón, anyagi jólétével való foglalkozás utján juthatunk el, de mellette becsempészszük lelkébe szocziológiai és nevelési elveinket is. Az »Uj Korszak* programmja : a nyilvános oktatás államositása minden vallásos befolyás kizárása az iskolából, a tanitók és tanárok helyzetének javítása és legelsőnek, mint az utóbbi alapfeltétele, az általános titkos választói jog.« ifc Nagyon érdekes jelenség, hogy a különböző testületekben mindig azzal a frázissal találkozunk, hogy mit félnek a szabadkőmivesektől, hiszen mindössze négy-öt ezren vannak az országban. Nem is volna abban veszedelem, ha az a négyezer ember egy elszigetelt jelenség volna, és olyan társaságot képezne, a mely nem találná meg a módját annak, hogy a magyar társadalom többi szerveiben, mindenütt a vezető állásokat betöltse. Itt van a bizonyitó példa. Somogyi Béla pl. beszédében azt mondja : »Mi, kik ezt az akcziót vezetjük és e lapot írjuk, szabadkőmivesék vagyunk. Az alelnök, Pfeiffer Ignácz főiskolai tanár, testvérünk, a másik intéző faktor Kemény János népiskolai igazgató szintén testvér, a harmadik egyelőre én vagyok. Vezértitkárunk, mint kereső, felvétel előtt áll a páholyba, az ellenőr, a pénztáros, a választmány többsége szintén szabadkőmives. Nem fog tehát onnét bennünket senki sem kiszorítani. Ezt teszszük, azzal a tudattal, hogy a tanítóságra befolyást szerezhetünk, mielőtt még kormányképesek lennénk. Mi szoczialisták, progresszionisták és szabadkőmivesek vagyunk, tehát a hárompontosok támogatását kérjük, hogy a tanítóságot fegyvertársainkká tehessük«. Ugyancsak a »Kelet«-ből olvasom, hogy legközelebb elérendő a tanítóképzők államositása, egységes modern tanterv és a vallásoktatás kiküszöbölése az iskolából, a tanítókat megnyerni e czélra és azokat kellő díjazással szabadkőmives expoziturákká tenni. Polónyi Géza: Ez a szabadkőmives mellékkormány ! H USZár Károly (sárvári) : Nagyon aggályos jelenség, hogy a Népszava szerkesztősége, vagy a Kelet szerkesztősége/vagy a Szimbolikus nagypáholy, vagy bármiféle más ilyen testület díjazza a mi tanítóinkat, az államnak tanítóit, hogy azok szabadkőmives, dij ázott expoziturák legyenek az iskolában. Ez több, százszor több, mint a mit önök a kongregácziókra mint vádat mondottak. Magam is kongreganista vagyok, csak a legújabb időben léptem be, a mióta azok az igazságtalan üldözések megindultak, a melyeknek igazságtalan voltáról magam is meggyőződtem. Az az embervadászat, az a hajsza, a mely tervszerűen és szisztematikusan folyik pl. báró Barkóczy és más katholikus tanférfiak ellen, az a hajsza minden katholikus embert, a kiben még egy utolsó szikrája van az ő katholikus öntudatának, arra kényszerit, hogy azok mellé álljon, a kiket igazságtalanul üldöznek. A kongregáczióban nincs másról szó, mint arról, hogy a kik addig egyénileg gyakorolták a katholikus hitéletet, azt ezentúl kollektive, havonként együttesen végzik el. Egyszerű ájtatássogágokról van szó, egy prédikáczióról, egy litániáról, vagy közös gyónásról, közös áldozásról. Az egész közvélemény félre van vezetve, mert szisztematikusan hazudnak és rágalmaznak mindent, a mi ezzel az intézménynyel kapcsolatban áll, holott ott soha másról, mint ájtatosságról, szó nincs. Hiszen az ujabb időben már odáig jutottunk, hogy 8—10 protestáns tanárra is ráfogták, hogy kongreganisták és azokban a listákban, a melyeket a szabadkőmives- és liberális lapok állandóan nyilván tartanak, tömegesen szerepelnek a kongreganisták között más vallású emberek is. Ujabban megtörtént, hogy azzal a váddal léptek fel báró Barkóczy ellen, hogy sógorát neveztette ki és a végén kisült hogy ebből egy szó sem igaz. A Neue Freie Pressetői egész azUj Hírekig verejtékezik, vért izzad minden újság, hogy ezt az embert kiemelje a helyéből, de nem tudtak eddig semmiféle olyan argumentumot felhozni, hogy működésével bármiféle államellenes, törvényellenes vagy a köz érdekébe ütköző dolgot követett volna el. Egyedül és kizárólag azért támadják a kultuszministernek ezt az igen érdemes és tiszteletre méltó tisztviselőjét, mert kongreganista. Nem látja ebben mindenki világosan és nyiltan, hogy a mi itt történik, az már a katholikusok vallásszabadságának megsértése ? Hiszen kongreganistának akkor is szabad lenni, ha valaki a ministeriumban tisztviselő, vagy az urak ránk akarnak disputálni egy higitott kereszténységet, a melyet a szabadkőmives páholyok szabnak meg és a ki ebben az országban tisztséget akar viselni, államhivatalba akar bekerülni, annak csak háromfertályos kereszténynek szabad lennie ?