Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

163. országos ülés 1911 májas 23-án, kedden. 13 magában az 1871-ben, a hitőr-egylet által megállapított szabályzatban is hogyan van megszabva az a törvényes honi képesítés, mi a czinozura a rabbikópesitésre nézve. A hitőregylet ; által kidolgozott szabályzatnak 26. §-a szerint csak oly egyéneket szabad rabbik gyanánt szerződtetni, a kik három hittörvényhű és zsidókörökben elismert rabbitól kaptak a rabbinátusi tisztség gyakorlására oklevelet. A törvénynek eleget tesznek, mert Magyarországon szerzik a rabbiképesitést, de hogyan? Három zsidó-körökben elismert tekintélyű hittörvényhű rabbi adja ezt. Nem tudom, hogy megnyugtató-e a magyar államra nézve . . . Förster Aurél: Nem! Nem! (Derültség.) Ostffy Lajos: . . . hogy ilyen szabályok vannak érvényben, hogy olyan egyén lesz közhatósági jelleggel felruházva, a kinek kvalifikácziója, hogy három rabbi által képesítettnek elismertetik. Förster Aurél: Legalább öt kellene! (Derültség.) Ostffy Lajos: Hiszen ez az oka annak, hogy jönnek Q-alicziából a bevándorlók, a kik ellen Magyarországon igen sok jogos kifogás emeltetik és a kik itt mindenféle hittóritési dolgokat teljesítenek, még pedig ugy, hogy arra jogosítva is vannak a magyar állam törvényei szerint, mert három hittörvényhű rabbi őket arra képesiti. Ez az állapot nem lehet megnyugtató (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s a mig ilyen, állapotok állanak fenn, addig aggályos bonyodalmak származhatnak abból is, ha csak az 1848 : XX. t.-cz. is az izraelitákra nézve végre lesz hajtva. Azután, hogy egyebet ne is említsek, ott van pl. az, hogy a bevett vallásfelekezetnek joga van adót vetni ki az ő hitközségi tagjaira, az adó behajtásához pedig joga van közhatósági segélyt venni igénybe. Már pedig, mikor annyi szabály van érvényben, a hány hitközség van, akkor adóztatni is csak annyi szabály szerint lehet. Ebből következik az a lehetetlen helyzet, a minek közigazgatási gyakorlatomban magam is igen sokszor voltam tanuja, hogy folytonosan ilyen felekezeti adóügyi viszályok vannak a zsidók között, ilyenekkel molesztálják a hatóságokat, követelik, hogy a hatóságok a kivetett adót hajtsák be s a hatóságok azt sem tudják, hogy mihez fogjanak, micsoda szabály alapján tegyenek eleget az ő törvényre alapított követelésüknek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor az 1868 : LIII. t.-cz. 20. §-a kimondja a csatlakozási kötelezettséget, és ezt a szakaszt érvényre juttatja az állam, még a törvényesen elismert és elismerendő felekezetekkel szemben is, akkor lehetetlen helyzet az, hogy épen a zsidóság, a mely az 1895:XLII. t.-cz. szerint törvényesen bevett vallásfelekezet, ilyen szabályzatnak ne legyen birtokában, hanem ki legyen téve olyan helyzetnek, hogy bár a törvény Magyarországon csak egyetlenegy zsidófelekezetet ismer, mégis van kongresszusi, van autonóm hittörvényhű, van orthodox, van status quo ante, sőt van sefard és askenaz felekezet is, szóval annyi felekezet létezik, a hány hitközség van. Abnormális azután az a helyzet is, hogy bár a törvények csak egy zsidó hitfelekezetet ismernek el, mégis törvényerejű és általános érvényű ministeri rendelet — az 1881-ben kibocsátott 32399. számú -— szabályozza az izraelita hitközségekből kilépő egyes tagok által a hitközségi terheknek még további három éven át leendő viselését stb., szóval szabályozza a kies belépést állami, kormányhatósági rendelettel. Megállapítja annak konzekvencziáit is, hogy ha a kongresszusi hitközségből kilép valaki és belép az ortodoxba, tehát ha quázi felekezetet változtat, hogy micsoda következményekkel jár ez ? Pedig csak egyetlenegy felekezet van, minélfogva ez nyilván csak a törvény megkerülésével történhetik. Ugyancsak a ministeri rendelet ismeri el, hogy lehetséges ós megvan a módja annak, hogy az izraeliták egyik csoportjából — a melyet különben elég komikusan a ministeri rendelet, sőt még képviselőházi határozat is felekezeti pártnak nevez, a mi igazán egy nonsens nomenclatura — a másik felekezeti pártba lépjen, bárki, noha pl. a zsidó felekezeti anyakönyvek szervezését egy másik ministeri rendelet akképen szabályozza, hogy nem ismer el semmiféle különbséget ortodoxok és kongresszusiak között és hogy a hol felekezeti anyakönyvek vannak, ott tartozik az a kongresszusi magát ép ugy anyakönyveztetni, mint az ortodox, még akkor is, ha a másik párt tartja fenn az anyakönyvet és fizeti a felekezeti adót. Ez oly abnormis helyzet, a mire számtalan példát lehet felhozni. És itt legyen szabad még megemlítenem, a mi állami szempontból nagyon fontos, hogy az állam. a törvényesen elismert felekezeteknek sem engedi meg, hogy faji vagy nyelvi jelleget öltsenek, hogy csak ilyen tekintetben különbözzenek egy másik meglévő és azonos tanokat valló felekezettől. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény egyenesen kizárja azt, hogy ilyen módon megalakuljon és kérjen törvényes elismertetést egy felekezet. A törvényesen bevett izraelita felekezetnél azonban ezzel szemben mégis lehetséges az, hogy egy politikai község vagy város területén egy külön izraelita hitközség alakuljon csak azért,, mert például az általa kedvelt német nyelven akarja a maga vallási ügyeit vinni. Bakonyi Samu: Igaz! Akárhány példa van rá! Ostfíy Lajos: Nem különbözik semmiben a másiktól és csak azért, mert a nyelvben különbözni akar, keres kibúvót mondjuk az ortodox, az ujitó, neológ vagy kongresszusi. Csak jogczim ez neki arra, hogy más felekezetet alkosson, bár voltaképen nem különbözik semmiben a. másiktól,