Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

14 163. országos ülés 1911 május 23-án, kedden. Vannak, a kik azt mondják, hogy a kongresszusi izraeliták liberálisak és más elveket vallanak, mint az ortodoxok, de van rá példa Magyarországon is, hogy némely helyen az ortodox szervezet tulajdonképen sokkal liberálisabb, mint a kongresszusi, mert először szervezkedett az ortodox felekezet és mert voltak, a kiknek nem tetszett a nyelv, ez után szerveztek kongresszusi hitközséget csak azért, hogy más nyelven vihessék a maguk felekezeti ügyeit. Ilyet megengedni nem szabad és nem lehet, mikor ez még a törvényesen elismert felekezeteknek sincs megengedve. Gyakran személyi torzsalkodások is okai a külön egyházközség alapításának vagy anyagi kérdések. Polónyi Géza: A jövedelmek! Ostffy Lajos: Ez mégis megengedhetetlen dolog és én arra kérem a mélyen t. kultuszmini ster urat, hogy ha az 1848 : XX. t.-czikket a zsidókra is ki akarja terjeszteni programmja szerint, mielőtt ezt megtenné, keressen módot arra, hogy a magyarországi zsidóság alkosson olyan szervezeti szabályzatot vagy szabályzatokat, a melyek feltétlenül érvényben állóknak tekinthetők, a melyeket O felsége a magyar alkotmányos kormány utján revideálhat, ellenőrizhet és jóváhagyhat vagy kifogásolhat, hogy az a magyar állam, midőn egy törvényesen bevett felekezetnek előnyöket biztosit, tudhassa legalább, hogy kivel és mivel áll szemben? (Élénk helyeslés balfelől.) Én azt hiszem, hogy minden Magyarországon élő zsidó is egyetért abban velem, hogy kívánatos, miszerint ez a szabályozás csakugyan bekövetkezzék, csakugyan méltányos legyen és enyhítse azokat az ellentéteket és azokat az áldatlan állapotokat, a melyek e téren ma fennállanak. (ügy van > balfelöl.) Ezeket kívántam a kultuszministerium tárczájának költségvetésére vonatkozólag előadni, egyébként pedig a kultuszministerium budgetjót pártállásomnál fogva el nem fogadom. (Élénk helyeslés és éljenzések a bal- és a szélsobalöldálon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szász Károly jegyző: G-rof Tisza István! (Élénk felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Május végén vagyunk és még mindig legalább is több hét választ el attól, hogy költségvetése legyen az országnak, (ügy van! a jobboldalon.) Ily körülmények között nem volt szándékomban felszólalni és ezért felszólalásomat kizárólag a kérdéseknek egy, mondjuk, olyan szűk körére kívánom szorítani, a melynek aktualitása azt hiszem, mindenki előtt kétségtelen, a ki közviszonyainkat és kulturális viszonyainkat figyelemmel kiséri. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek tulajdonítsa előttem szólott t. képviselőtársam is, ha az ő felszólalásával nem foglalkozom és csak egészen röviden érintem azt a nagyon fontos kérdést is, a melylyel beszédjének végén foglalkozott. Mivel pedig közvetlenül felszólalásom előtt került szóba a magyarországi zsidók szervezetének kérdése, egy-két szóval meg kell mondanom erre nézve az én igénytelen nézetemet is, a mely odaterjed, hogy a mai viszonyok valóban tarthatatlanok, (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől és a szélsőbaloldalon.) hogy a magyarországi zsidók egyházi szervezetét rendezni múlhatatlanul szükséges. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Múlhatatlanul szükséges azért, hogy legyen végre felelős vezetőség (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) egy vagy több, erről most nem akarok beszélni — a mely kellő jogkörrel és kellő felelősséggel rendelkezik és a mely ennek folytán az állami felügyeletet és beavatkozást is hatékonynyá teheti. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Meleg óhajunk ! Gr. Tisza István: Múlhatatlanul szükséges azért, hogy legalább jelentékeny lépés történjék előre abban a tekintetben, hogy a rabbiminősités a mai vigasztalan viszonyok közül kiemelkedjék. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Legforróbb óhajtása magának a felekezetnek is ! Gr. Tisza István: Nagyon j'ól tudom, hogy ez forró óhajtása a magyar zsidóság magasabb színvonalon álló összes tagjainak. Hiszen nem is gondolom, hogy bárki is olyan autonómiával akarja őket megajándékozni, a mely nem felel meg a magyar zsidóság java intenezióinak és kívánságainak. Épen ezért — és ezzel végzek is ezen témával — a magyar zsidóság autonóm szervezetének megállapításánál lehetetlen szemet hunyni azon nagyon sajnálatos tény előtt, hogy a zsidóság legalább is két egymást gyűlölő táborra szakadt.... (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Mesterségesen csinálják, a kik hasznot akarnak húzni belőle ! Gr. Tisza István : olyan két táborra, a melyeket — nagyon félek tőle — egy egységes, életképes autonómiába belekényszeritem nem fog lehetni. (Mozgás.) Én most tovább e kérdésről nem beszélek, de a gyakorlati nehézség itt fekszik. Ez azonban nem ok arra, hogy ad graecas calendas elodázzuk a kérdést, de annak megoldásánál ezzel a gyakorlati nehézséggel is számolni kell. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után áttérek felszólalásom tulajdonképeni főtárgyára, azokra a viszonyokra és körülményekre, a melyek általában közoktatásügyünket, de különösen középiskoláinknak szellemi életét bizonyos bajokkal, komplikácziókkal és veszélyekkel fenyegetik. (Halljuk ! Halljuk !) És itt elsősorban a tanári fizetésrendezéssel kapcsolatos mozgalomra kell kiterjeszkednem, (Halljuk ! Halljuk!) daczára annak, hogy, hála Istennek, ez a mozgalom talán már kikerült akut stádiumából és annak legfölebb bizonyos utóhullámaival kell még számolnunk,